A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Euler–Maclaurin-képlet vagy formula kapcsolatot teremt az integrál és az összeg között. A formulát egymástól függetlenül fedezte fel Leonhard Euler és Colin Maclaurin 1735 körül. A formula alkalmazható végtelen vagy véges összegek becsléséhez, illetve integrálok értékének közelítő meghatározásához.
A képlet a következő alakot ölti:
∑
k
=
p
m
−
1
f
(
k
)
=
∫
p
m
f
(
t
)
d
t
+
∑
v
=
1
n
−
1
B
v
v
!
(
f
(
v
−
1
)
(
m
)
−
f
(
v
−
1
)
(
p
)
)
+
R
n
{\displaystyle \sum \limits _{k=p}^{m-1}{f\left(k\right)}=\int _{p}^{m}{f\left(t\right)}dt+\sum \limits _{v=1}^{n-1}{\frac {B_{v}}{v!}}\left({f^{\left({v-1}\right)}\left(m\right)-f^{\left({v-1}\right)}\left(p\right)}\right)+R_{n}}
Itt
B
v
{\displaystyle B_{v}}
a Bernoulli-féle számokat ,
R
n
{\displaystyle R_{n}}
pedig a maradéktagot jelöli. A Bernoulli-polinomok felhasználásával a maradéktag így írható:
R
n
=
−
1
n
!
∫
0
1
(
B
n
(
t
)
−
B
n
)
∑
k
=
p
m
−
1
f
(
n
)
(
k
+
1
−
t
)
d
t
{\displaystyle R_{n}=-{\frac {1}{n!}}\int _{0}^{1}{\left({B_{n}\left(t\right)-B_{n}}\right)}\sum \limits _{k=p}^{m-1}{f^{\left(n\right)}}\left({k+1-t}\right)dt}
Ha n páros, akkor szokás a képletet a következő alakban is megadni:
∑
k
=
p
m
−
1
f
(
k
)
=
C
+
∫
p
m
f
(
t
)
d
t
+
∑
k
=
1
2
s
−
2
B
k
k
!
f
(
k
−
1
)
(
m
)
+
θ
B
2
s
(
2
s
)
!
f
(
2
s
−
1
)
(
m
)
,
0
<
θ
<
1
{\displaystyle \sum \limits _{k=p}^{m-1}f\left(k\right)=C+\int _{p}^{m}{f\left(t\right)}dt+\sum \limits _{k=1}^{2s-2}{\frac {B_{k}}{k!}}f^{\left({k-1}\right)}\left(m\right)+\theta {\frac {B_{2s}}{\left({2s}\right)!}}f^{\left({2s-1}\right)}\left(m\right),\quad 0<\theta <1}
A képlet alkalmazásával f(x) = ln(x) helyettesítéssel például eljuthatunk a Stirling-formuláig :
ln
(
x
!
)
=
(
x
+
1
2
)
ln
x
−
x
+
1
2
ln
(
2
π
)
+
∑
k
=
1
∞
B
2
k
2
k
(
2
k
−
1
)
x
2
k
−
1
{\displaystyle \ln \left({x!}\right)=\left({x+{\frac {1}{2}}}\right)\ln x-x+{\frac {1}{2}}\ln \left({2\pi }\right)+\sum \limits _{k=1}^{\infty }{\frac {B_{2k}}{2k\left({2k-1}\right)x^{2k-1}}}}
A formula segítségével Euler a következő aszimptotikus sort találta a harmonikus sor részletösszegére:
∑
k
=
1
n
1
k
=
ln
(
n
)
+
C
+
1
2
n
−
∑
i
=
1
∞
B
2
i
2
i
1
n
2
i
{\displaystyle \sum \limits _{k=1}^{n}{\frac {1}{k}}=\ln \left(n\right)+C+{\frac {1}{2n}}-\sum \limits _{i=1}^{\infty }{\frac {B_{2i}}{2i}}{\frac {1}{n^{2i}}}}
A C számot Euler-féle konstansnak nevezzük, értéke körülbelül 0,5772156649.
Springer Online Reference Works – http://eom.springer.de/