Ugrás a tartalomhoz

Dunai ingola

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Eudontomyzon mariae szócikkből átirányítva)
Dunai ingola
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsalád: Petromyzontinae
Nem: Eudontomyzon
Faj: E. mariae
Tudományos név
Eudontomyzon mariae
(Berg, 1931)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dunai ingola témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dunai ingola témájú kategóriát.

A dunai ingola (Eudontomyzon mariae) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjéhez, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése

[szerkesztés]

A dunai ingola a Duna vízrendszerében, Oroszország folyóiban és a Fekete-tengerbe ömlő más folyókban (Prut, Dnyeszter, Dnyeper, Don, Kubán) él. Magyarországon védett!

Megjelenése

[szerkesztés]

A felső állkapcsi lemez széles, mindkét oldalán egy-egy nagy foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 5-10 (többnyire 7-8) fog van. A szájkorong csak kevés külső és belső ajakfoggal rendelkezik. A korong alsó felén hiányzik a sertés rész, amely a tiszai ingolánál megvan. Az elülső nyelvlemez közepén nincs beszögellés, elülső peremén 5 fog ül: középen egy nagyobb és szélesebb, hozzá jobbról és balról két-két kis fogacska csatlakozik. A kifejlett példányoknál a két hátúszó az ivarérettségtől függően külön-külön vagy egymással érintkezve helyezkedik el. E fajnál a test elülső vége a legvaskosabb. A kifejlett dunai ingolák felül fémesen csillogó sötétkékek, oldalaik világosbarnásak, a hasoldalai ezüstösen csillognak. Az előfordulási helytől függően ismertek olyan példányok is, melyek háta és oldalai csaknem feketék. A lárvák barnásak, hátoldaluk sötétebb; oldalaikon néha nagy, sötét foltok vannak, amelyek világos alapon mozaikszerűen helyezkednek el. Testhossza 18-21 centiméter. A lárvák nagyobbak.

Szaporodása

[szerkesztés]

A dunai ingola június–júliusban ívik, az állatok röviddel ezután, mint valamennyi ingolánál, elpusztulnak.

Források

[szerkesztés]