Etióp polgárháború
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Etióp polgárháború | |||
 | |||
| Dátum | 1974 – 1991 | ||
| Helyszín | Északkelet-Afrika | ||
| Eredmény | Derg bukása | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| 250 000 halott | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Etióp polgárháború témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
Az etióp polgárháború fegyveres konfliktus volt Etiópiában, mely a marxista Derg-nek (katonatisztek egy csoportjának) Hailé Szelasszié császár elleni államcsínyével kezdődött 1974-ben, és az Etióp Népi Forradalmi Demokrata Front koalíciós kormányának 1991-es hatalomra jutásáig tartott.
1970-es évek
[szerkesztés]1974. szeptember 12-én kommunista katonatisztek egy csoportja (a Derg) államcsínnyel megbuktatta Hailé Szelasszié császárt és átvette a hatalmat. A császárságot 1975 márciusában törölték el, mivel a császár fia, Asfaw Wossen koronaherceg megtagadta a Londonból való visszatérést. A császári család Etiópiában lévő tagjait bebörtönözték, amely 1975-ben Hailé Szelasszié és 1977-ben lánya, Iyigayehu halálát okozta. A túlélő nők 1988-ban, a férfiak 1989-ben szabadultak.
A Mengisztu Hailé Mariam által vezetett Derg 1975 és 1977 között sorban leszámolt ellenfeleivel, melyek közül a legnagyobb erőt a szintén marxista Etióp Népi Forradalmi Párt, az Eritrea elszakadásáért már régóta küzdő Eritreai Népi Felszabadítási Front és a monarchia híveit tömörítő Etióp Demokratikus Unió képviselték. Mindkét oldal gyakran alkalmazott brutális erőszakot, kínzásokat, bírói ítélet nélküli bebörtönzést, így ez az időszak az etióp vörös- és fehérterror korszaka volt.
1977-78-ban az Ogaden tartomány elszakadásáért küzdő Nyugat-Szomália Felszabadítási Front Szomália segítségével jelentős területeket foglalt el az ország keleti felében, melyet a Derg csak jelentős szovjet és kubai segítséggel tudott visszaszerezni. (Ogadeni háború)
Etiópia a kommunista blokk legközelebbi afrikai szövetségesévé vált és az egyik legerősebb afrikai hadsereget mondhatta magáénak.
1980-as évek
[szerkesztés]A következő évtizedben a Derg komoly gazdasági nehézséggel, éhínséggel (1984-85) nézett szembe, de tovább harcolt az eritreai felkelők ellen, több nagyszabású hadműveletet (Shiraro, Lash, Vörös Csillag, Adua) is indított ellenük. Az Afabet melletti csatában 1988 márciusában a felkelők fontos győzelmet arattak, majd Rama, Adua, Seleh Leha és Shire felé indítottak támadást a kormánycsapatok ellen. Végül a Shire melletti csatában döntő győzelmet arattak (1989. február 15-19.), és a Derg erői visszavonultak.
1990-es évek
[szerkesztés]Az 1980-as évek közepétől a Derg próbált megújulni, átalakult Etióp Munkáspárttá, de a tigrinyai és eritreai felkelők győzelmei után különböző ellenfelei összefogtak egymással, megalapítva az Etióp Népi Forradalmi Demokrata Frontot. 1991-ben elfoglalták a fővárost, Addisz-Abebát, Mengisztu pedig a végsőkig tartó harc helyett Zimbabwébe menekült. A Derg és az Etióp Munkáspárt számos vezetőjét letartóztatták. A szövetségre lépett szervezetek Meles Zenawi vezetésével ideiglenes koalíciós kormányt alapítottak, majd megindult az ország demokratikus átalakítása.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Ethiopian Civil War című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Diószegi István-Harsányi Iván-Németh István (szerk.): 20. századi egyetemes történelem (1945-1995), III. kötet, Korona Kiadó, Budapest, é. n.
- A Beszélő cikke
- Global Security cikke (angolul)