Ugrás a tartalomhoz

Estifecske

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Estifecske
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Otidae
Csoport: Cypselomorphae
Rend: Lappantyúalakúak (Caprimulgiformes)
Család: Lappantyúfélék (Caprimulgidae)
Alcsalád: Estifecskeformák (Chordeilinae)
Nem: Chordeiles
Swainson, 1832
Faj: C. minor
Tudományos név
Chordeiles minor
(Forster, JR, 1771)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Estifecske témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Estifecske témájú médiaállományokat és Estifecske témájú kategóriát.

Az estifecske (Chordeiles minor) a madarak (Aves) osztályának lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe, ezen belül a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Johann Reinhold Forster német ornitológus írta le 1771-ben, a Caprimulgus nembe Caprimulgus minor néven.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Chordeiles minor asserriensis Cherrie, 1896
  • Chordeiles minor chapmani Coues, 1888
  • Chordeiles minor henryi Cassin, 1855
  • Chordeiles minor hesperis Grinnell, 1905
  • Chordeiles minor howelli Oberholser, 1914
  • Chordeiles minor minor (J.R. Forster, 1771)
  • Chordeiles minor neotropicalis Selander & Alvarez del Toro, 1955
  • Chordeiles minor panamensis Eisenmann, 1962
  • Chordeiles minor sennetti Coues, 1888[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Költőterülete Észak- és Közép-Amerikában van, Alaszka és Kanada délkeleti részétől déli irányban Panamáig terjed. A téli időszakban Dél-Amerikába költözik. Ritka vendégként előfordul Izlandon, Feröeren, az Egyesült Királyság és az Azori-szigeteken.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, mérsékelt övi erdők, füves puszták, szavannák, tengerpartok és mocsarak, valamint városi régiók. Vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 23–25 centiméter, testtömege 46–107 gramm,[3] szárnyfesztávolsága pedig 59–68 centiméter. A tollazat alapszíne sötétszürke vagy sötétbarna, mintázata barna. A madár fehéres színű hasán keresztirányban barna csíkok helyezkednek el. A hím torka fehér, a tojóé sárgásbarna. A fiatal madarak tollazata még halvány, torkuk színe kevésbé feltűnő. Szárnyai vékonyak, végeik hegyesek és feketék, széles, fehér szalag található rajtuk. Csak a hím visel fehér sávot a farktollain. Közeli rokonához, a lappantyúhoz hasonlóan az estifecske is hosszában ül az ágon. A fakéreghez nagyon hasonlító tollrajzolata miatt szinte lehetetlen észrevenni. Csőre zárt állapotban kicsinek hat, de rovarfogáskor szélesre tudja nyitni a madár.

Röpképe

Életmódja

[szerkesztés]

Költés idején párosan, költözéskor csapatokba verődve él. Tápláléka repülő rovarok, különféle kártevők: burgonyabogár, ormányos bogár, zsizsik és kabóca. Az estifecske legfeljebb 6 éves korig él.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak május közepétől július közepéig tart. Évente egyszer költ, ha elvész a fészekalj akkor még egyszer költ. A fészekalj 2 szürkésfehér tojás, amelyen sűrű barna és lila pettyek vannak. A tojó a csupasz földre rakja a tojásokat, majd két hétig költ rajtuk, eközben a hím őrködik. A kotlás 14-16 napig tart. A fiatal madarak 18-22 napos korban repülnek ki.

Tojásai

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 5.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]