Estadio Nacional de Chile
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Estadio Nacional de Chile | |
 | |
| A stadion 2011-ben | |
| Adatok | |
| Elhelyezkedés |  Chile, Santiago de Chile |
| Építés éve | 1937–1938 |
| Megnyitás ideje | 1938 |
| Kibővítés éve | 2010 |
| Befogadóképesség | 48 665 |
| Kezelő | Ñuñoa |
| Névadó | Julio Martínez (ember) |
| Elhelyezkedése | |
 Estadio Nacional de Chile
Pozíció Chile térképén
| |
 d. sz. 33° 27′ 53″, ny. h. 70° 36′ 38″33.464722°S 70.610556°WKoordináták: d. sz. 33° 27′ 53″, ny. h. 70° 36′ 38″33.464722°S 70.610556°W | |
 | |
| Az Estadio Nacional de Chile weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Estadio Nacional de Chile témájú médiaállományokat. | |
Az Estadio Nacional Julio Martínez Prádanos Chile nemzeti stadionja, amely Santiago de Chilében, a fővárosban helyezkedik el.
Chilében ez a legnagyobb stadion, nézőterének befogadóképessége körülbelül 49 000 fő. Sokoldalúságára jellemző, hogy a létesítményben uszoda, egy modern tornaterem és teniszpályák vannak kialakítva. A létesítményt 1937 februárjában kezdték építeni és 1938. december 3-án avatták fel. Az építészek a berlini Olimpiai Stadion mintájára alakították ki. A stadion alaptevékenysége a labdarúgó mérkőzések kiszolgálása. Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság meghatározó arénája, helyet adott a nyitómérkőzésnek, a 2. csoport (Chile, Svájc, Olaszország, NSZK) selejtezőinek, az egyik negyeddöntőnek, az egyik elődöntőnek, a bronzmérkőzésnek és itt rendezték a döntőt, a Brazília-Csehszlovákia találkozót is.
Az 1973-as chilei katonai hatalomátvétel során mntegy 40 000 politikai foglyot tereltek a stadionba, ahol azután közülük ezreket kínoztak és öltek meg.[1] 2004-ben a stadion Víctor Jara, az itteni vérengzések egyik legnevesebb áldozata (hivatalos családi) nevét kapta meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Collins, Stephen. „Now open – Pinochet's torture chambers”, The Daily Telegraph, 2000. december 16.. [2012. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 20.)
