Eső (irodalmi lap)

Az Eső évente négy alkalommal megjelenő irodalmi folyóirat.

Szerkesztőség

Az Eső főszerkesztője Jenei Gyula, a szerkesztőbizottság tagjai Benedek Szabolcs (1999-től 2001-ig, majd 2009-től ismét), Körmendi Lajos (2000-től 2005-ben bekövetkezett haláláig), P. Nagy István (1998-tól, 2000-től szöveggondozói feladatokat is ellátott) és Várszegi Tibor. 2009-ben Jenei bevonta a szerkesztőbizottsági munkába Kele Fodor Ákost, valamint a laphoz szerzőként korábban is kötődő kritikust, Simon Ferencet. 2010 végétől két éven át (haláláig) a szöveggondozói feladatokat Jurkovics János látta el, jelenleg pedig Varga Sándor.

Alapítás

Az Esőt 1998-ban gyakorlatilag a semmiből hozta létre a civil akarat – azzal a szándékkal, hogy esztétikai irányzatoktól függetlenül, a minőség jegyében összefogja Jász-Nagykun-Szolnok megye literátorait (a megyében élőket, az innen elszármazottakat, vagy az életük egy-egy szakaszával ide kötődőket), méghozzá úgy, hogy országos összevetésben is megmutassa rangjukat. Vagyis az itteni szerzők írásait a magyar irodalom javának társaságában közölni. Azt követően, hogy 1995-ben a lapfenntartó önkormányzat eltávolította a Jászkunság című folyóirat éléről Körmendi Lajost, néhány évig nem volt irodalmi (vagy legalább részben irodalmat közlő) periodika Jász-Nagykun-Szolnok megyében. 1998-ban Jenei Gyula lapalapítási szándékkal kereste meg Vass Lajost (aki akkor a Szolnok Városi Művelődési Központ igazgatója volt), azt remélve tőle, hogy előteremti a folyóirat működéséhez szükséges anyagi hátteret. Vass Lajos Turczi Istvánnak említette a lapindítási tervet, s fölvetődött, hogy Turczi István a saját lapjában, a Parnasszus című költészeti folyóiratban teret ad a lapkezdeménynek, egyúttal bevezetve azt az irodalmi köztudatba.

Történet

Az Eső (Jász-Nagykun-Szolnok megyei irodalmi folyóirat) első száma 1998 decemberében jelent meg a Parnasszus folyóirat részeként, azétól különböző színű papíron, mindössze huszonnégy oldalon. A kiadvány pénzügyi hátterét a Szolnok Városi Művelődési Központ Közhasznú Társaság és a Szemafor Művelődési és Kulturális Alapítvány biztosította, így felelős kiadóként Vass Lajos ügyvezető igazgató és Farkasházi István alapítványi elnök jegyezte a lapot. A szerkesztőbizottság elnöke Turczi István, felelős szerkesztő Jenei Gyula volt. A második szám a VMK és a szolnoki Szigligeti Színház támogatásával jelent meg, így azon Vass Lajos mellett Schwajda György színházigazgató szerepelt felelős kiadóként. A következő két szám már nem volt beragasztva a Parnasszusba, hanem abból kiemelhető tűzött kis füzet formájában látott napvilágot. 1999-ben a tervezett négy szám helyett – pénzhiány miatt – csak három jelent meg. Úgy tűnt, hogy a lap már önállósulása előtt megszűnik. Azonban a szerzők közül néhányan (Körmendi Lajos, Dienes Eszter és mások) folytatásra biztatták Jenei Gyulát. Ő megkereste egykori évfolyamtársát, a lap egyik szerzőjét, Várszegi Tibort, aki akkor már kiadója és szerkesztője volt az Ellenfény című színházi lapnak, és számottevő kulturális menedzseri gyakorlattal rendelkezett. Várszegi Tibor vállalta az Eső kiadását, és a jászberényi székhelyű Új Színházért Alapítvány elnökeként tíz éven keresztül szervezte a lap megjelenésének feltételeit (pályázatokat írt, intézte az anyagi ügyeket, olykor szállította a lapot). 2010 januárjától egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta tovább ellátni a kiadói feladatokat, de az adott évben a folyamatban lévő NKA-s pályázat miatt még társkiadója maradt a folyóiratnak. 2010-ben az Eső új kiadója a Max-kontír ’99 Könyvelő és Szolgáltató Betéti Társaság Szolnoki Fióktelepe lett. Az Eső kiadói munkáit ekkortól Fekete Marianna végzi, felelős kiadóként Fekete András jegyzi a lapot. A 2000-től immár önállóan, a Lapker által országosan terjesztett Eső fő támogatói kezdetben a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint különböző megyei, sőt megyehatáron túli önkormányzatok, cégek, alapítványok, magánszemélyek voltak. Az Eső tördelését hosszú évekig az Axel Springer Magyarország Kft. szolnoki szerkesztőségében végezték, térítésmentesen. 2003-ban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat (azóta többször megújított) hároméves szerződésben fontos részt vállalt a lap fenntartásából. 2007-től folyamatosan erősödött Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzatának lapfenntartó szerepe, ám az NKA 2009-es döntése (a folyóirat-támogatások csökkenése, illetve átrendezése) 2010-ben ismét arra kényszerítette a kiadót, hogy vállalkozókat szólítson meg támogatásért. 2012 elejétől a megyei önkormányzat, a közigazgatási átszervezések következtében, felmondta a támogatói szerződést.

Megjelenés

Az Eső általában 80-120 oldalon jelenik meg, de előfordult már 150 oldalas lapszám is. A folyóirat első formátumát Sárkány Sándor tervezte (a címlap arculata máig az ő eredeti ötletét tükrözi), de mert azt a nyomda nem tudta maradéktalanul megvalósítani, 2001-től Hajdú Kata lapterve szerint jelent meg a folyóirat, ám az évek során a korábbi tördelő annak bizonyos elemeit föllazította. 2010-ben Verebes György a „megtartva megújítani” szellemében újratervezte a lapot. A honlap látványterve is Verebes György munkája. Az Eső első önálló száma Szolnokon készült, sok nyomdai hibával, ezért a második számtól 2006 végéig a karcagi Nyomda Kft-ben nyomták, 2007-től pedig ismét Szolnokon készül a Graffiti Press Kiadó Kft. nyomdájában.

Terjesztés

Az Eső kilencszáz példányban jelenik meg (korábban ezerben jelent meg.) Egy része bekerül az országos terjesztésbe (a Lapker Zrt. terjeszti, kapható budapesti és vidéki újságos pavilonokban; az Írók Boltjában is), a többiből kap a megye valamennyi általános és középiskolája, könyvtára (vagyis Jász-Nagykun-Szolnok megyében hangsúlyosan van jelen a folyóirat), a szerzők, különböző helyi és országos médiumok, más folyóiratok, irodalmi fórumok, intézmények, egyéni megrendelők. A remittendát a szerkesztők szétosztják lapbemutatókon, középiskolásoknak tartott rendhagyó irodalomórákon, illetve szolnoki kulturális intézményeknek (mozi, könyvtár, művésztelep), ahonnan az érdeklődők ingyen elvihetik a régi számokat.

Tematikák

Az Eső gyakran tematikus (vagy részben tematikus) számokkal jelentkezik. Felkérésére írtak, rajzoltak szerzők az alábbi témákban, az alábbi hívószavakra:

helyek (1998/1);
kocsma (1999/1);
erotika (1999/2);
zene (1999/3);
színház (2000/1);
Tisza (2000/2);
Simonyi Imre-emlékszám (2000/3);
cigány (2000/4);
foci (2001/1);
mese (2001/2);
ima, a bereki hévíz (2001/3-4);
tárgyak (2002/1);
pénz, a 90 éves Kiss Tamás köszöntése (2002/2);
utazás (2002/3);
In memoriam Ember Mária (2003/1);
paródia (2003/2);
iskola (2003/3);
női szövegek (2003/4);
szociográfia, Tabák Lajos köszöntése (2004/1);
rózsa (2004/4);
Körmendi Lajos-emlékszám (2005/2);
szociográfia (2006/1);
irodalomtudomány és irodalomtanítás (2006/3);
családtörténetek (2006/4);
tánc és színház (2007/2);
gyermekirodalom (2007/4);
Szolnok (2008/2);
a Nyugat (2008/3);
Dienes Eszter köszöntése (2009/2);
eső (2008/3);
karácsony (2009/4);
foci (2010/2);
ötvenes évek (2010/3);
egypercesek (2012/1);
Szolnok, újra (2012/2);
világvége (2012/4);
retró – Kádár-korszak (2014/1);
csokoládé (2014/3);
fény (2015/3);
Erdély (2015/4).

Az Esőben néhány nagyinterjú is megjelent:

Berecz Andrással (2002/2);
Kiss Tamással (2002/2);
Ember Máriával (2003/1);
Körmendi Lajossal (2005/2);
Simonyi Imrével (2007/3);
Dienes Eszterrel (2009/2);
Szenti Ernővel (2009/3);
Rentz Mátyással (2009/4);
Várszegi Tiborral (2010/1);
Benedek Szabolccsal (2010/2);
Saád Katalinnal (2010/3);
Darvasi Lászlóval (2010/4);
Serfőző Simonnal (2011/1);
P. Nagy Istvánnal (2011/2);
Bistey Andrással (3011/3);
Rékasy Ildikóval (2011/4);
Kele Fodor Ákossal (2012/1);
Lázár Balázzsal (2012/2);
Bán Mórral (2012/3);
Mrena Juliannával (2012/4);
Toroczkay Andrással (2013/1);
Sepsi Lászlóval (2013/2);
Matuz Jánossal (2013/3);
Molnár H. Magorral (2013/4) és
Ahmed Amrannal (2015/3)

Források

A folyóirat honlapja
A folyóirat új honlapja: https://www.esolap.hu/

További információk

Tizenöt éves lett az ESŐ című irodalmi folyóirat Archiválva 2014. január 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
Egy Folyóirat bemutatása – Az Eső