Ernyősvirágzatúak
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Középső kréta – jelen | ||||||||||||||||
 Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris)
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ernyősvirágzatúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ernyősvirágzatúak témájú kategóriát. |
Az ernyősvirágzatúak (Apiales) a valódi kétszikűek asterids kládjába tartozó növényrend. Fák, liánok és lágyszárú növények tartoznak ide. A rend jól ismert képviselői közé tartozik a sárgarépa, a zeller, a petrezselyem és a borostyán.
Jellemzők
[szerkesztés]A rendre jellemző a szabad szirmú párta, ami másodlagosan alakul ki az eredetileg teljes gyűrűt alkotó levélkezdeményből (primordiumból). A virágok általában kicsik, négykörösek, körönként többnyire négy- vagy öttagúak. A porzók szabadok, a csésze csökevényes vagy korán lehullik. A virágzat gyakran összetett; rendszerint ernyő vagy fejecske. Az zellerféléken kívül a többi családban a fás szár dominál. Leveleik leginkább összetett vagy erősen tagolt levelek, gyakran feltűnően kiszélesedő levélnyéllel. A bibe töve korongszerűen kiszélesedik (bibevánkos), vagy mézfejtő gyűrű (diszkusz) alakul ki.
Az alsó állású magház a legtöbbször két termőlevélből alakult, amelyek mindegyikén egy-egy lecsüngő magkezdemény van. A virágzat alján gyakran gallérszerű murvalevélörv nő. Általában fűszeres illatúak:
- illóolajokat,
- gyantákat,
- mézgákat,
- triterpén-szaponinokat,
- kumarinszármazékokat,
- poliacetilén-vegyületeket tartalmazhatnak.
Rendszerezés
[szerkesztés]A Cronquist-rendszer csak az Apiaceae és Araliaceae családokat sorolta ide, és a rendet a Rosidae csoportba sorolta az Asteridae helyett. A Pittosporaceae családot a Rosales rend tagjaként írta le, a többit pedig a Cornaceae család tagjaként.
Az APG III-rendszerben a korábban ide sorolt Mackinlayaceae (az Apiaceae Mackinlayoideae alcsaládjába került) és Melanophyllaceae családokat megszüntették; utóbbi család a szintén megszüntetett Aralidiaceae-vel a kibővített Torricelliaceae részét képezi.
Források
[szerkesztés]- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
- Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár
- Chandler, G.T. and G. M. Plunkett. 1994. Evolution in Apiales: nuclear and chloroplast markers together in (almost) perfect harmony. Botanical Journal of the Linnean Society 144: Page 123-147 (abstract available online here).
