Zellerfélék

Zellerfélék
Vadmurok (Daucus carota) virágzata
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superasteridae Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales) Család: Apiaceae Lindl.
Szinonimák
Umbelliferae Juss.
Alcsaládok
zellerformák (Apioideae) Azorelloideae Mackinlayoideae gombernyőformák (Saniculoideae)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zellerfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zellerfélék témájú kategóriát.

A zellerfélék (Apiaceae) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjének egy családja.

Rendszerezés

Története során az Apiaceae család rendszerezése többször is jelentősen változott. Régebben Umbelliferae néven volt ismert, ami szó szerinti fordításban „ernyőhordozó”-t jelent, ezért magát a családot nevezték „ernyősvirágzatúak”-nak. Egyes rendszerezők (pl. Soó) a Cornaceae és az Araliaceae családokat az Umbellales rendbe sorolták. Később a Cornaceae-t, más családokkal együtt, a Cornales, az Umbelliferae-t Apiaceae néven és az Araliaceae-t pedig, más családokkal együtt, az Araliales (Tahtadzsján, Thorne, Dahlgren, Hortobágyi), majd az Apiales (Cronquist, APG) rendbe helyezték .

Az APG III-rendszerben a családba sorolták a korábban önálló családként leírt Mackinlayaceae-t.

Jellemzők

Csaknem valamennyien lágyszárúak; többségük az északi flórabirodalomban, azaz az északi félteke mérsékelt övi területein terjedt el. Gyakran nőnek sztyeppeken, réteken, mocsarakban és erdőkben.

Száruk tömött csomókra és üres szártagokra tagolódik. Leveleik szórtan állnak, a legtöbbször összetettek és tagoltak. Szárukat kiszélesedő, hüvelyszerű levélalap veszi körül. Összetett ernyővirágzatuk ernyőből és ernyőcskékből áll. Ezek támasztólevelei a gallér-, illetve a gallérkalevelek. A kicsi, fehér vagy rózsaszín virágok aktinomorfak, de az ernyőcske peremén állók gyakran zigomorffá válnak. A termő diszkuszt visel, a termés két részterméskére hasadó ikerkaszat. A mag erősen fejlett, nagy zsír- és fehérjetartalmú endospermiummal. A csíra kicsiny. A részterméskék egy központi terméstartón, az ún. karpoforumon függenek, és megérve leválnak róla. Maghéjuk és terméshéjuk összenőtt. A nemzetségeket, fajokat gyakran a változatos felépítésű részterméskék alapján határozhatjuk meg. Bordás termésfalaikban skizogén eredetű olajjáratok alakulnak ki, emiatt sok fajuk értékes fűszer- vagy gyógynövény:

• ánizs,
• angelikafű,
• édeskömény,
• fűszerkömény,
• római kömény,
• kapor,
• koriander,
• lestyán,
• petrezselyem,
• zeller,
• pasztinák,
• zamatos turbolya,
• Thapsia

Ismert gyomnövények is tartoznak ide:

• foltos bürök,
• mérges ádáz,
• medvetalp,
• murok.

Néhány fajuk mérgező alkaloidokat termel. Emiatt a vadon élő zellerfélék szedése nem ajánlott, ugyanis az egyes fajok megkülönböztetése képzett emberek számára sem egyszerű.

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
• Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár