Ernyőakácia
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ernyőakácia (Fujeira emirátus, Sharm-Dabna)
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Vachellia tortilis (Forssk.) Galasso & Banfi | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ernyőakácia témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ernyőakácia témájú médiaállományokat és Ernyőakácia témájú kategóriát. |
Az ernyőakácia (Vachellia tortilis, korábban Acacia tortilis) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába és a mimózaformák (Mimosoideae) alcsaládjába tartozó faj. Egyéb nevei: esernyőfa, beduin akácia.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Afrikában és az Arab-félszigeten honos.
Alfajai
[szerkesztés]- Vachellia tortilis subsp. campoptila (Schweinf.) Ragup., Seigler, Ebinger & Maslin
- Vachellia tortilis subsp. heteracantha (Burch.) Kyal. & Boatwr.
- palesztin akácia (Vachellia tortilis subsp. raddiana) (Savi) Kyal. & Boatwr.
- Vachellia tortilis subsp. spirocarpa (Hochst. ex A.Rich.) Kyal. & Boatwr.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]
Közepes méretű, 4-21 méter magas, jellegzetesen ernyő formájúra növő fa – a nevét is erről kapta. Ágai tövisesek. Kétszer szárnyasan összetett levelei kicsiik. Fehér-halványsárga virágai illatosak. Termése világosbarna.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Rendkívül szívós növény: a szárazságot jól tűri, a fagyot viszont egyáltalán nem. Viszonylag gyorsan nő. Virágai a nyár közepén nyílnak. Magja körülbelül két hónap alatt csírázik ki.
Sokáig él; a Szuezi Egyetem kutatói szerint állítólag[1] a Föld legöregebb ismert fája egy, a Fira-völgyben (Wadi Fira) növő, 3560 éves ernyőakácia.
Az ernyőakácia és a zsiráf (Giraffa camelopardalis) kölcsönösen alkalmazkodott egymáshoz. Amikor az akácia érzi, hogy a zsiráf legelni kezdett, méreganyagokat termel leveleiben, amitől azok a zsiráf számára kellemetlen ízűvé válnak. Eközben figyelmeztető illatanyagot (etilént) bocsát ki, és a környező, azt érzékelő fák ugyancsak elkezdenek mérget termelni. Amikor a zsiráf érzi, hogy a levelek íze megromlott, arrébb megy — méghozzá nem a közelben álló, figyelmeztetett fákhoz, hanem távolabb, illetve széllel szemben.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A világ legörebb fája
- ↑ Peter Wohlleben: Das geheime Leben der Bäume. Ludwig Verlag, München, 2015. Magyarul: A fák titkos élete. Park Könyvkiadó, 2016, Budapest. ISBN 978-963-355-280-3 p. 12–13.
