Erney Károly
| Erney Károly | |
 | |
| Született | Engeszer Károly Móric 1874. február 13. Budapest |
| Elhunyt | 1951. június 27. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Hausner Alojzia Auguszta (h. 1908–1948) |
| Szülei | Erney József |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (37/2-1-5) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erney Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyernyei Erney Károly, 1911-ig Engeszer Károly[1] (Budapest, 1874. február 13. – Budapest, 1951. június 27.) közgazdász, bankigazgató, országgyűlési képviselő.
Életpályája
[szerkesztés]Apja nagyernyei Erney József (szül. Engeszer József) kormányfőtanácsos, a Nemzeti Zenede igazgatója, anyja Kammermayer Ilona. Tanulmányait Budapesten, a Kereskedelmi Akadémián végezte, majd a Pesti Hazai Első Takarékpénztár szolgálatába lépett. Mint gyakornok kezdte 1894-ben s fokról fokra haladva, több évtizedes szolgálat után, néhai Walder Gyula utódaként, 1924 végén az intézet vezérigazgatói székébe lépett.
A Tanácsköztársaság alatt börtönbe került, de a rendszer bukása után folytatta tevékenységét. Rendkívül kiterjedt közgazdasági tevékenységét ez intézeten kívül egész sor pénzintézet, kereskedelmi és iparvállalat igazgatóságában folytatta.
Igazgatósági tagja volt egyebek között a Hazai Banknak, a Nasici Tanningyár és Gőzfűrész Rt.-nek, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt.-nek, a Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt.-nek, a Fővárosi Serfőző Rt.-nek, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.-nek és a Hangya Szövetkezetnek.
Választmányi tagja a Pénzintézeti Központnak, főtanácsosa a Magyar Nemzeti Banknak. Tőzsdetanácsos és a Budapesti Kereskedelmi Akadémia vezérlő bizottságának elnöke. Tagja az Országos Ipartanácsnak és a Kereskedelmi Szakoktatási Tanácsnak.
A magyar közgazdaság terén szerzett érdemeinek elismeréséül Horthy Miklós kormányzó 1923-ban kincstári főtanácsossá nevezte ki. Politikai aktivitást gróf Bethlen István fellépéséig nem vállalt, ezt követően azonban híveihez csatlakozott, és politikai körökben gyakran emlegették a szabad királyválasztó politika egyik előharcosának.
Tanácsát a pénzügyminiszterek gyakran kikérték, és e réven sok fontos pénzügyi vonatkozású intézkedésre gyakorolt elhatározó befolyást.
Ilyen irányú tevékenysége közül meg kell említeni, hogy annak idején gróf Klebelsberg Kuno akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter felkérésére ő csinálta meg a Magyar Királyi Operaháznak aranyköltségvetését, amikor a kultuszminiszter az állami színházak anyagi ügyeinek rendezésével foglalkozott, és az Erney-féle arany-költségvetési tervezet alapján állította össze a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az operaház költségvetését.
1927-től tagja az Országgyűlés felsőházának, a kormányzó nevezte ki élethossziglan szóló időtartamra a felsőház tagjává. Közgazdasági és pénzügyi témákról szóló beszédeit a Ház mindig kivételes figyelemmel hallgatta meg.
Apja, és törvényes leszármazottai (Károly, Jenő, Móric fiai és Janka leánya, férjezett Hollósi Béláné) nagyernyei előnévvel nemesi rangot és címert kapott a királytól.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 63923/1911. Forrás: MNL-OL 30792. mikrofilm 327. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1911. év 10. oldal 14. sor
- ↑ MNL OL. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 72. kötet - 829 - 830. oldal
Források
[szerkesztés]- A szócikk alapját a Magyar Országgyűlés Almanachjának 1927-1931-es és 1931-1935-ös kiadványai képezik.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.