Erica caffra

Erica caffra
	A megporzás utáni rozsdásodó virágai
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Asteridae;
Rend:	Hangavirágúak (Ericales);
Család:	Hangafélék (Ericaceae);
Alcsalád:	Hangaformák (Ericoideae);
Nemzetség-; csoport:	Ericeae;
Nemzetség:	Hanga (Erica); Tourn. ex L.
Faj:	E. caffra;
Tudományos név
	Erica caffra; L.
Szinonimák
	Ceramia auricularis G.Don; Ceramia urceolaris D.Don; Erica lamellaris Salisb.; Erica pentaphylla L.; Erica urceolaris P.J.Bergius; Ericoides caffrum Kuntze;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erica caffra témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erica caffra témájú médiaállományokat és Erica caffra témájú kategóriát.

Az Erica caffra a hangavirágúak (Ericales) rendjébe, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az Erica caffra eredeti előfordulási területe Afrika déli fele. Lesothóban megtalálható 1800 méteres tengerszint feletti magasságban is. Az ember azonban sokfelé szétültette, mint sövényalkotó dísznövényt.

Megjelenése

Ez a hangaféle 3-4,5 méter magasra is megnövő robusztus kis cserje vagy nagyobb bokor. Az idősebb példány kérge barna és mélyen repedezett, a fiatalé szürke színű. Az ágai hosszúak és számos ágacskát hordoznak. A levelei fénylők, szőrözöttek és sötétzöld színűek; hármasával ülnek az ágacskákon. A levél hosszúkás alakú és 8-19 milliméter hosszú. A harangra emlékeztető virágai fiatalon fehérek, sárgásak vagy krémszínűek; tavasszal és kora nyáron (azaz a déli félgömbön szeptembertől decemberig) nyílnak és sokáig tartanak. Erős illatot árasztanak. Megporzás után - amit főleg a méhek végeznek - a virág rozsdás-barnává válik. A magja igen kicsi, finom porszerű; egy grammban 50 000 mag is lehet. Egy mákszem (Papaver somniferum) tömege kiteheti 30 Erica caffra mag tömegét. A magok kis tokokban termelődnek, a tokok megéréskor elrobbannak és a finom magokat a szél szétszórja.

Életmódja

A jó lefolyású talajokat kedveli, habár a természetes élőhelyén a folyóparti növényzet egyik alkotóeleme. Erős napfényre van szüksége; a teljes árnyékot nem tűri, viszont a részlegesben megélhet. Ha muszáj a rövid időtartamú szárazságot is megtűri.

Képek

A növény
Virágai

Források

Erica caffra | New Plant^{[halott link]}
Erica caffra | Plantz Africa
Brown, N. & Duncan, G. 2006. Grow fynbos plants. Kirstenbosch Gardening Series. South African National Biodiversity Institute, Cape Town.
Coates Palgrave, K. 1983. Trees of southern Africa. Struik, Cape Town.
Germishuizen, G., Meyer, N.L., Steenkamp, Y. & Keith, M. (eds). 2006. A checklist of South African plants. Southern African Botanical Diversity Network Report No. 41. SABONET, Pretoria.
Goldblatt, P. & Manning, J. 2000. Cape plants. A conspectus of the Cape flora of South Africa. Strelitzia 9. National Botanical Institute of South Africa and Missouri Botanical Garden Press, USA.
Jackson, W.P.U. 1977. Wild flowers of Table Mountain. Timmins, Cape Town.
Leistner, O.A. (ed.). 2000. Seed plants of southern Africa: families and genera. Strelitzia 10. National Botanical Institute, Pretoria.
Palmer, E. & Pitman, N. 1972. Trees of southern Africa, vol. 3. Balkema, Cape Town.
Powrie, F. 1988. Grow South African plants. Kirstenbosch Gardening Series. National Botanical Institute.
Smith, C.A. 1966. Common names of South African plants. Memoirs of the Botanical Survey of South Africa No. 35.
Von Breitenbach, F. 1986. National list of indigenous trees. Dendrological Foundation.
Erica caffra | Kumbula Indigenous Nursery Archiválva 2018. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
GardensOnline: Erica caffra
Erica caffra L. Plants of the World Online

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap