Epilimnion
| Tavak rétegződése |
|---|
 |
| Állóvízi élettájak |
|
Parti táj (litorális régió) Felszínközeli táj (limnetikus régió) Nyíltvízi táj (pelagiális régió) Mélységi táj (profundális régió) Mederaljzati táj (bentonikus régió) Föld alatti vízi táj (freatális régió) |
| Tavi rétegződés |
| Tavak fő rétegződési típusai |
| Vízi ökoszisztéma |
| Vadhalászat |
Az epilimnion a hőmérséklet szempontjából rétegzett tavak legfelső rétege, a mélyebben fekvő hipolimnion felett helyezkedik el. Jellemzője, hogy melegebb, a pH-ja és az oldott oxigénkoncentrációja magasabb, mint a hipolimnioné. Mivel a napfény a felszínét világítja meg, ezért örvények keletkezhetnek benne (a szél miatt is könnyebben keletkeznek örvénylések). A vízben oldott gázok (szén-dioxid, oxigén) cseréjére képes a légkörrel.
A trópusokon kívüli éghajlatokon a nyár folyamán melegebb a hipolimnionnál, ezért a hűvösebb vizet kedvelő élőlények a mélyben maradnak. Télen fordított a helyzet.
Amikor tavasszal a felszíni réteg hőmérséklete 4 °C-nál alacsonyabb, és melegszik, akkor nagyobb lesz a sűrűsége, így a mélybe süllyed, ezáltal a különböző hőmérsékletű rétegek keverednek. Amikor a hőmérséklet 4 °C-nál magasabb lesz a felszínen, akkor már az epilimnion stabilabb lesz, a keveredés mértéke csökken. Ősszel a felszíni lehűlés miatt növekszik a sűrűség, nő a labilitás és az epilimnion gyorsan lehűl.
Források
[szerkesztés]- Unger J. - Sümeghy Z.: Környezeti klimatológia
- https://web.archive.org/web/20080510000010/http://www.broadwaters.fsnet.co.uk/epilimni.htm