Emlékérem
Az emlékérem nevezetes közéleti vagy magánszemély emlékét, ünnepélyes alkalmat vagy valamilyen nevezetes eseményt örökít meg érem alakjában. Az egyik oldalán legtöbbször az ünnepelt egyén domborművű arcképe látható, hátlapján pedig a vele kapcsolatos alak, jelenet, vagy más ábrázolás van. Ehhez még magyarázó feliratok járulhatnak.[1]
Az emlékérem és az emlékérme
[szerkesztés]Az emlékérem nem tévesztendő össze az emlékérme fogalmával! Az emlékérem pénzutánzatnak minősülhet. [2] Ezzel szemben az emlékérme (a forgalmi érmékhez hasonlóan) a címletoldalon feltüntetett összeg erejéig törvényes fizetőeszköz lehet.
Törtánete
[szerkesztés]Az emlékérem az ókorban a görög és római éremművészet kedvelt műfaja volt. Pisanello (Vittore Pisano) alkotta meg az első igazi emlékérmet a 15. század első felében. Az ő nyomán jeles mesterek foglalkoztak ezzel a művészettel: Matteo de Pásti, Sperandio és mások. A 16. században az emlékérem művészete mindenütt elterjedt. Franciaországban a 19. század második felében ér el újabb virágzását: F. J. Ponscarme, L.O. Roty, J.C. Chaplain, A. Charpentier révén. Az első világháború előtt München volt egy időre az emlékérem művészetének központja.
Magyarországon
[szerkesztés]Beck Ö. Fülöp munkássága adott a magyar emlékérem művészetének hatalmas lendületet és sokak által követett új stílust. Rajta kívül főképp Telcs Ede, Berán Lajos, Reményi József, Murányi Gyula, Fémes-Beck Vilmos, Ferenczy Béni és Pátzay Pál művészete révén a magyar emlékérem előkelő helyet foglalt el Európában.
Fajtái
[szerkesztés]Megkülönböztetünk öntött és vert érmet.
Anyaga
[szerkesztés]Anyaga a legtöbbször bronz, ezüst, néha arany.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Művészeti lexikon Budapest, 1965. 1. kötet 635. old.
- ↑ https://www.mnb.hu/bankjegy-es-erme/informaciok-a-penzutanzatok-keszitesevel-kapcsolatban
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Forrás
[szerkesztés]- Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935) 284. old.
- Művészeti lexikon 1. kötet (Budapest, 1965) 621-622. old.