Elzászi nyelv

Az elzászi nyelv (saját nevén Elsässerditsch, franciául: Alsacien, németül: Elsässische Sprache vagy Elsässerdeutsche Sprache) eredetileg a felső-alemann dialektusból kialakult nyelv, amelyet Elzász tartományban beszélnek, Franciaország keleti részén, amely a német nyelvtől külön próbál sztenderdizálódni több-kevesebb sikerrel. Sajátos írást fejlesztett ki, de ma már a német ábécét használja. A beszélők java része önálló nyelvnek tekinti, a németek azonban vitatják önálló nyelvi jellegét. Gyakran arra hivatkoznak, hogy az elzászi nyelv nem egységes, mert különböző nyelvjárásokat beszélnek területenként, de ha figyelembe vesszük a német nyelvről is ugyanez elmondható. A sztenderd német nyelv nem okvetlenül a beszélt nyelv, akárcsak sok más nyelvnél sem az írott norma érvényesül a mindennapi használatban. A 21. század elején az elzászi nyelv kezd kiszorulni a francia és német nyelvvel szemben.

Rokonsága

Az alemann dialektusokon belül a svájci alemannal (ezen belül a legszorosabban a közép-alemann nyelvjárással), a svábbal és a bádeni nyelvjárással van szoros rokonságban. Gyakran tévesen rokonítják vagy összekeverik a lotharingiai nyelvjárással, ami azonban az alemanntól távol álló frank dialektusok része, ezek pl. az erdélyi szász nyelvnek közeli rokonai. A keveredés oka Elzász és Lotaringia számtalan pontban összekapcsolódó történelmi múltja. Bár az északi elzászi nyelvjárások már sok közös vonást mutatnak a frankkal (elsősorban a pfalzi-elzászi határon levő Krummen nyelvjárásával), ami rokon nyelveknél, nyelvjárásoknál jellemző.

Az elzászi és a sztenderd német nyelv között nagyok az eltérések, ahogy a többi nyelvjárás között is. Rokon szavakat is más-más kiejtéssel mond az elzászi. Az elzászi lakosság a német nyelvet úgy érti, hogy az iskolában tanulta, ennek ismerete nélkül a német nyelvű sajtótermékeket nem is volnának képesek elolvasni. A baseliek értik a legjobban az elzászi nyelvet. Bár van irodalmi nyelve az elzászinak, a beszélt nyelv természetesen a mindig aktuális nyelvjárás.

Fonológia

Az elzászi nyelvben is van diftongizáció, ezek gyakran páros (mint üü) kettőshangzók.

Mássalhangzók

Az elzászi nyelvben tizennégy mássalhangzó fedezhető fel. Három nazális hang: a labiális m, alveoláris n és a veláris ŋ; három zengő: a labiális ʋ és alveorális l, ɾ; két afrikáta, az egyik labiális pf és alveoláris ts; álló mássalhangzókból négy, ebből kettő labiális és alveoláris (b̥, d̥ ), kettő veláris (ɡ̊, kʰ). Frikatív mássalhangzokból négy van: labiális f, alveoláris s, posztalveoláris ʃ, palatáilis ç és x.

Két magánhangzó szűkebb megoszlása csak akkor történik, mint a kʰ esetében, ha a szó elején van morféma és utána közvetlenül magánhangzó. A ŋ elején soha nincs morféma.

Magánhangzók

Rövid magánhangzók: /ʊ/, /o/, /ɒ/, /a/ ([æ] a strassbourgi nyelvjárásban), /ɛ/, /ɪ/, /i/, /y/.
Hosszú magánhangzók: /ʊː/, /oː/, /ɒː/, /aː/, /ɛː/, /eː/, /iː/, /yː/

Példák az elzászi szókincsre

Magyar	Elzászi	Közép-alemann	Német	Sváb	Francia
ház	Hüüs	Huus	Haus	Hous	maison
hangos	lüüt	luut	laut	lout	bruyant
lakosság	Lit	Lüt	Leute	Leid	gens/peuple
ma	hit	Hüt	heute	heid	aujourd'hui
szép	schen	schö	schön	sche	beau
Föld	Ard	Ärd	Erde	Erd	terre
köd	Nabel	Näbel	Nebel	Nebl	brouillard
víz	Wàsser	Wasser	Wasser	Wasser	eau
ember	Mànn	Maa	Mann	Mà	homme
enni	assa	ässe	essen	essa	manger
inni	trenka	trinkche	trinken	trenka	boire
kicsi	klai	chlei	klein	kloi	petit, petite
gyerek	Kind	Chind	Kind	Kind	enfant
nap	Däi	Dag	Tag	Dàg	jour
asszony	Frài	Frou	Frau	Frau	femme

Az elzászi nyelv az évszázados kapcsolatok során sok francia jövevényszót is felvett.

Státusza és beszélői

A francia állam alkotmánya értelmében az ország egyedüli hivatalos nyelve a francia, de elismerik és szavatolják az elzászi regionális és kisebbségi nyelvi státuszát is. Egyes források szerint az elzászi nyelv ápolására nem igazán nyernek támogatást a franciáktól^[forrás?]. Az 1999-es felmérések szerint 548 ezer ember vallja anyanyelvének az elzászit, így Franciaországban a második leggyakrabban beszélt kisebbségi nyelv az okcitán után. A beszélőknek azonban csak 39%-a használja kizárólagos nyelvként otthon az elzászit, a többiek kétnyelvűségben vannak a franciával, avagy a némettel. A gyermekek közül csak minden tizedik beszél rendszeresen elzásziul. Elsősorban a negyven éven felüliek mintegy 80%-a beszél kifogástalanul elzászi nyelven, szemben a huszonöt éven aluliaknak csak 20%-a az aki anyanyelvi szinten képes elzásziul beszélni.

Az elzászi nyelv sztenderdizálása

Az elzászi irodalmi nyelv már 1945 előtt is létezett, de még számos hiányossága volt, megfelelő nyelvújítás hiányában nem volt képes minden kifejezésre megfelelőt találni. A teljes sztenderdizálás és nyelvújítás már felvetődött rég, de szervezett program erre csak 2003-ban indult el, ami lassan halad. Az ötletet támogatókat a luxemburgi nyelv példája serkentette, okot pedig a politika szolgáltatott. A nehéziparilag és ásványkincsekben is gazdag Elzász-Lotaringia tartományok felett évszázadok óta zajló német-francia vita mint ismeretes két világháború kirobbantására is módot adott. A világháborús tapasztalatok és a terület hovatartozása feletti megújuló viták okán nyilván így akarnak az elzásziak semlegesek maradni a két államtól. Ez azonban a németeket és a német érzelmű lakosságot sérti, mert szerintük az elzászi németség elidegenítését szolgálja az elzászi nyelv kialakítása. Ezért a németek nem hajlandóak külön elzászi nyelvről beszélni. További gátja ennek, hogy Elzász Luxemburggal ellentétben nem önálló állam.

Példaszöveg

A Miatyánk és az Üdvözlégy elzásziul:

Unser Vàdder wo im Himmel isch:

Heilig sei dinner Nàmme;

Din Reich soll komme;

Dinner Wille soll geschehn wie im Himmel au uf de Ard.

Unser däjlich Brot gib uns hit;

Un vergib uns unseri Schulde,

wie mir au denne vergebe wo uns schuldig sinn;

Un loss uns nitt in Versuchung komme,

àwwer màch uns frei von àllem wàs schlecht isch.

Amen.

Ich griess dich Maria, dü bisch von Gott begnàdet!

Der Herr isch mit dir!

Dü bisch gebenedeit unter àlle Fraue,

un din Kind wu dü trààsch isch gebenedeit.

Heiligi Maria, Müeter Gottes:

Bitt füer uns àrmi Sinder,

jetzt un in der Stund von unserem Tod.

Amen.

Források

További információk

Edgar Zeidler und Danielle Crévenat-Werner: Orthographe alsacienne, Colmar 2008
Hervé Abalain: Le français et les langues historiques de la France, Paris 2007
Geckeler/Dietrich: Einführung in die französische Sprachwissenschaft, Berlin ⁴2007
Edmond Jung: L' alsadico. 22.000 mots et expressions français-alsacien, Strasbourg 2006
Serge Kornmann: Elsässisch-frànzeesches un frànzeesch-elsässisches Miniwerterbüech, Fouenant 2004
Lernen Sie Elsässisch. Die wichtigsten Begriffe und Redewendungen für Anfänger, London 2004
Edmond Jung: Wie heist dïss uff elsässisch? Dictionnaire français-alsacien. Dialecte de Strasbourg. Vocables et tournures., Engwiller 2003
Johanna Maurer: Elsässisch und Französisch. Die Funktion ihrer Alternanz im Diskurs, Kiel 2002
Marthe Philipp und Erich Wieder: Sein und Haben im elsass-lothringischen Mundartraum, Stuttgart 2002
René Klingelschmitt/Marthe Philipp: Expressions familières d'Alsace, Paris 2002
Frédéric Hartweg: Die Sprachen im Elsass: Kalter Krieg oder versöhntes Miteinander?, in: Ingo Kolboom und Bernd Rill (Hrsg.): Frankophonie – nationale und internationale Dimensionen. Argumente und Materialien zum Zeitgeschehen 35, München 2002, ISBN 3-88795-249-9, Online-Version als pdf-Datei
Kauderwelsch, Band 116: Elsässisch - die Sprache der Alemannen, Reise-Know-How-Verlag Peter Rump GmbH, 2001, ISBN 3-89416-514-6
Raymond Matzen: Dictionnaire trilingue des gros mots alsaciens: dialecte, français, allemand ; cartes géolinguistiques et index (Elsässisches Schimpf- und Fluchwörterbuch), Illkirch-Graffenstaden 2000
Raymond Matzen: Wie steht's ? Lexiques alsacien et français. Variantes dialectales. Grammaire. Toute la richesse et diversité des, Strasbourg 2000
Werner König und Renate Schrambke: Die Sprachatlanten des schwäbisch-alemannischen Raumes. Baden-Württemberg, Bayerisch-Schwaben, Elsass, Liechtenstein, Schweiz, Vorarlberg, Bühl 1999
Andrée Tabouret-Keller: Les enjeux de la nomination des langues, Louvain 1997
Christian Bader: Lexique des parlers sundgauviens, Mulhouse 1997
Paul Adolf: Dictionnaire alsacien - anglais. Comparatif et bilingue, l'anglais par l'alsacien. Vum Elsässische züem Ënglische, learning English through Alsatian German, Obernai 1996
Hubert Klausmann, Konrad Kunze und Renate Schrambke: Kleiner Dialektatlas - Alemannisch und Schwäbisch in Baden-Württemberg, Bühl 1994
Frédéric Hartweg: Evolution et Statut des Variantes Standard et Dialectales de l’Alleman en Alsace, in: Ammon/Hellinger (Hrsg.): Status Change of Languages, Berlin 1992, S. 371-387
Claude Guizard/Jean Speth: Dialectionnaire (alsacien, français et allemand) Dreisprachiges Wörterbuch, Mulhouse 1992
Raymond Matzen: Anthologie des expressions d'Alsace. Équivalents français, traductions et explications, Paris 1989
André Weckmann, Elsassischi Grammatik oder ein Versuch, die Sprache auszuloten. Gedichte im elsässischen Dialekt, Pfaffenweiler 1989
Lothar Wolf: Le français régional d'Alsace. Étude critique des alsacianismes, avec la collaboration de Paul Fischer, Paris 1983
Eugène Philipps: Schicksal Elsass. Krise einer Kultur und einer Sprache, Karlsruhe 1980, S. 122-168
Friedrich Maurer: Neue Forschungen zur südwestdeutschen Sprachgeschichte, in: Sprachgeographie, Beiheft Wirkendes Wort 21, S. 119-163, Düsseldorf 1972
Atlas Linguistique et Ethnographique de l´Alsace, Strasbourg 1969 ff.
Ernest Beyer: A la limite des dialectes alsaciens et lorraines, in: L´ouvrage de la Societé Savante d´Alsace et des Régions de l´Est, 1957, S. 335–383, 15 Karten
Georg Wolfram und Werner Gley, Elsass-Lothringischer Atlas, Frankfurt a. M. 1931
Deutscher Sprachatlas, aufgrund des Sprachatlas des Deutschen Reichs von Georg Wenker begonnen von Ferdinand Wrede, fortgesetzt von Walther Mitzka und Bernhard Martin, Marburg 1927–1956
Wörterbuch der deutsch-lothringischen Mundarten, 1909
Ernst Martin/Hans Lienhart: Wörterbuch der elsässischen Mundarten, Straßburg 1899–1907 (Online-Version)

Kapcsolódó szócikkek

Német nyelv