Első Marica menti csata

Első Marica menti csata
Időpont	1364
Helyszín	Marica folyó, Sarayakpinar település mellett
Eredmény	oszmán-török győzelem a szerbek felett
Szemben álló felek
Szerb Királyság  Bolgár Birodalom  Havasalföldi fejedelemség  Boszniai bánság  Magyar Királyság  Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Vukašin Mrnjavčević, szerb despota  Uglješa Mrnjavčević, szerb despota  I. Lajos magyar király  Hacı İlbey
Szemben álló erők
30 000-60 000 fő Kb. 10 000-11 000 fő
Veszteségek
8250 fő Kb. 1000 fő
é. sz. 40° 43′ 50″, k. h. 26° 02′ 06″40.73055556, 26.035

Az első Marica menti csata (törökül: Sırpsındığı Muharebesi vagy Sırp Sındığı, ami magyarul a szerbek megsemmisítését jelenti) 1364-ben zajlott le a Marica folyó mentén Sarayakpinar település közelében az egyesült keresztény hadak - köztük Szerb Királyság és Magyar Királyság - és az Oszmán Birodalom között, a keresztények megsemmisítő vereségével.

Egyes történészek szerint az első és második Marica menti csata tulajdonképpen egy és ugyanaz a csata volt. Ezt látszik alátámasztani a harcoló seregek létszáma és a csata menete, illetve eredménye. Viszont ennek ellentmond az ütközet helyszíne: mindkét csata a Marica folyónál zajlott, de két különböző települést említenek a források. Továbbá az első csatában több keresztény ország egyesült hadai harcoltak, míg a másodikban csak szerbek. A két csatát török részről különböző hadvezérek vezették: az első főparancsnoka Hacı İlbey volt, akit azonban a sikeréért irigységből 1365-ben megmérgezett Lala Sahin pasa, aki a második csatában vezette a török hadakat.

Előzmények

Amikor az Oszmán Birodalom elfoglalta Drinápolyt, akkor megszűnt a közvetlen kapcsolat Konstantinápoly és Európa között, továbbá török telepesek lepték el az eddig elfoglalt területeket. A török terjeszkedés a Balkán-félszigeten folytatódott. Amikor elfoglalták Plovdiv városát, a település bizánci parancsnoka szerb területre menekült, és megpróbált kiharcolni egy nagyszabású keresztény ellentámadást az oszmán terjeszkedés megállítására, mielőtt megerősítik a pozíciójukat a Balkánon

A Szerb Királyság és a Bolgár Birodalom elsőként ajánlották fel segítségüket. V. Orbán pápa biztatására a Havasalföldi fejedelemség és a Boszniai bánság is támogatták az akciót. A Magyar Királyság, amely a Balkán feletti uralom megszerzésére törekedett és az eddig megszerzett pozícióit a törökök terjeszkedése veszélyeztette, szintén küldött csapatokat

A csata lefolyása

A keresztesek 30-60 ezer fős serege Drinápoly elfoglalására indult, míg I. Murád oszmán szultán Biga település környékén harcolt a Bizánci Birodalom zsoldjában álló katalánokkal, az oszmán hadsereg többi része pedig Kis-Ázsiában tartózkodott. A Balkánon csupán Lala Sahin, ruméliai pasa csapatai tartózkodtak. A pasa Hacı İlbey-t nevezte ki a keresztényke feltartóztatására kiküldött sereg élére. A török sereg létszámát illetően eltérőek a becslések: valószínűleg 10-11 ezer fős haderőről van szó, de vannak, akik csupán 800 fő környékére teszik a török sereg méretét. Ez a becslés azonban nem lehet helytálló, hiszen a csatában nagyjából 1000 török katona vesztette életét.

Az oszmánok minden erőfeszítése ellenére a keresztesek átlépték a Marica folyót és Sarayakpinar település közelében a folyó partján - nem messze Drinápolytól - tábort vertek. A keresztény parancsnokok alulbecsülték a török sereget, könnyű győzelemben reménykedtek, és nem erősített meg a táborukat. Hacı İlbey ezt kihasználva az éjszaka leple alatt meglepetésszerű támadást intézett a keresztények tábora ellen. A török könnyűlovasság, az akindzsik lendültek támadásba. A feljegyzések szerint minden lovas két fáklyát vitt, ezzel kétszer akkorának mutatva a seregüket, mint amekkora valójában volt. A megtévesztett ellenség táborában pánik tört ki: az a hír terjedt el, hogy I. Murád oszmán szultán megérkezett a felmentő sereggel. A táborban előző nap tartott ünnepség miatt a keresztény katonák egy része részeg volt. A keresztesek visszavonulása során sokan a Marica folyóba fulladtak, másokat a törökök mészároltak le. Az elesett katonák nagy része szerb volt.

Következmények

Hacı İlbey nem sokáig élvezhette a győzelme okozta dicsőséget: 1365-ben irigy parancsnoka, Lala Sahin pasa megölette őt. A Bolgár Birodalomnak hadisarcot kellett fizetnie az Oszmán Birodalomnak. Továbbá a csata siettette a bolgár állam bukását. A szégyenteljes és tragikus vereség hozzájárult a második Marica menti csatához is, akik bosszút akartak állni a törökökön.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Sırp Sındığı című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.