Elischer Gyula (orvos, 1846–1909)
| Elischer Gyula | |
 | |
| Született | 1846. október 15.[1] Eperjes |
| Elhunyt | 1909. szeptember 28. (62 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Elischer Gyula |
| Foglalkozása | orvos |
| Iskolái | Bécsi Egyetem (–1871) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (17/1-1-9)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elischer Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Thurzóbányai Elischer Gyula (Eperjes, 1846. október 15. – Budapest, 1909. szeptember 28.) magyar orvos, nőgyógyász, egyetemi tanár, műgyűjtő, múzeumi mecénás
Életpályája
[szerkesztés]Iskoláit Kassán és Eperjesen végezte el. 1871-ben bécsi egyetemen diplomázott. 1871–1873 között a budapesti egyetem kórszövettani tanszékén tanársegéd, majd belklinikai orvos volt Korányi Frigyesnél 1873–1875 között. 1875-ben Németországban járt ösztöndíjasként. 1875-től nőgyógyász lett. 1876–1877 között Franciaországban, Angliában és Írországban volt tanulmányúton. 1877-ben magántanári képesítést szerzett. 1884-től budapesti kórház nőgyógyászfőorvosa volt. 1890-ben a Poliklinika főorvosa lett. 1893-ban Ráth József halála után ő lett a Rókus Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának vezetője. 1895-ben egyetemi címzetes rendkívüli tanár lett. Az uralkodó 1903. június 3-án címerrel és thurzóbányai előnévvel számára és törvényes leszármazottai számára nemesi címet adományozott.[3]
Cikkei és értekezései szakfolyóiratokban jelentek meg. Fiatal korában gyorsírással is foglalkozott. Megalapította az első magyarországi vidéki gyorsírókört. Hivatása mellett tanult zenész, műkedvelő festő és kiváló műértő és műgyűjtő volt, leginkább rézmetszetekkel foglalkozott. A nagybátyjától, Elischer Boldizsártól (1818–1895) végrendeletileg örökölt Goethe-gyűjteményét 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta.[4]Kiváló műgyűjtő volt, leginkább rézmetszetekkel foglalkozott. valamint az általa gyarapított Rembrandt- és Dürer-gyűjteményét az állam megvásárolta az Országos Képtár számára, amely a Szépművészeti Múzeum anyagává vált.[5] Kezdeményezte a budapesti Semmelweis-szobor felállítását.
Tagja volt az Országos Közegészségügyi Egyesületnek, a Budapesti Orvosi Körnek, a Kórházi Orvos Társulatnak, a Magyar Nôorvos Társaságnak, a Budapesti Orvosszövetségnek. Pénztárnoka volt a Budapesten rendezett VIII. Nemzetközi Közegészségügyi (1894) és az 1909-es XVI. Nemzetközi Orvosi Kongresszusnak.[6]
Arcképét Benczúr Gyula megfestette.
Családja
[szerkesztés]Szülei: Elischer Károly (1822–1885) és Okrutzky Lavinia (1826–1910) voltak. 1871. szeptember 16-án házasságot kötött Thór Vilmával (1848–1923). Két fiuk született: Elischer Gyula (1875–1929) orvos és Elischer Vilmos (1877–1938) ügyvéd.[7]
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (17/1-1-9).
Művei
[szerkesztés]- A halottak elégetéséről (Budapest, 1874)
Díjai
[szerkesztés]- Vaskoronarend (1908)
- Berán-féle ezüstplakett (1909)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03719.htm, Elischer Gyula, 2017. október 9.
- ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=86&layout=s
- ↑ Magyar Nemzeti Levéltár OL. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 71. kötet - 209 - 211. oldal
- ↑ Kultusz és valóság. Az Elischer féle Goethe-gyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémián. Adatbázis.
- ↑ Juhász Sándor: Az Elischer-gyűjtemény metszetei. Artmagazin online. 2013. október 9.
- ↑ Juhász Sándor: Egy gyűjtő portréja. Dr. Elischer Gyula és gyűjteménye. Ars Hungarica, 2007. 1. szám, 95–116. o.[1]
- ↑ Magyar Családtörténeti Egyesület
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- https://web.archive.org/web/20190415054103/http://www.orvostortenelem.hu/tankonyvek/tk-05/pdf_Szallasi/vegyes_097.pdf
- Nemzeti Örökség Intézete
További információk
[szerkesztés]- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Budapest, Kis Akadémia, 1941.
- Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. Kalauz a Budapesten eltemetett magyar gyorsírók életrajzához és sírjához. Szirt Gizella felvételeivel. Budapest, Gyorsírási Ügyek Magyar Királyi Kormánybiztossága, 1940.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadád Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
- Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914.
- Új Idők lexikona. Budapest, Singer és Wolfner, 1936-1942.
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8