Eleusza
Az Eleusza (vagy Eleousa; görögül Ἐλεούσα – irgalom, vagy könyörület) a Szűz Mária a gyermekkel ikonográfiai ábrázolásának egy olyan típusa az ikonfestészetben, ahol a gyermek Krisztust édesanyja szeretettel magához öleli, arcuk egymáshoz simul.[1] A nyugati egyházban a típust gyakran a Könyörületes Istenszülőnek nevezik.
Az ikon néhány variációban megjelenhet az ülő Istenszülővel, álló alakban is ábrázolhatják. A Szűz a gyermek Jézust a jobb karján tartja, esetleg a balján, vagy mindkét kezében, majdnem vízszintes helyzetben; az Istenszülő a szabad kezében virágot (általában rózsát, a Szűz egyik szimbólumát), gyümölcsöt (alma, körte, szőlő vagy gránátalma – mind Krisztus Passiójának és az eredendő bűnből való megváltásnak a szimbóluma), vagy jogart (mint a Mennyek Királynője) tart. A gyermek Jézus kezében tarthat madarat (a lelkek megváltásának szimbóluma), gyümölcsöt vagy gömböt (mint a Világ Uralkodója). Lehet, hogy jobb kezét áldásra emeli, vagy csak az édesanyjába kapaszkodik, gyakran a bizánci Eleusza (gyengédség) Istenanya-típusból származó gesztussal átkarolva annak nyakát. Az Eleusza a keleti ortodox hagyományban a Theotokosz (Istenszülő, Szűz Mária) leírására és dicsőítésére is használatos kifejezés is.
A bizánci talajon kifejlődő ikontípus legkésőbb a tizenkettedik században elterjedt Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Németországban és Oroszországban. A bizánci művészetben ennek a típusnak a legszembetűnőbb példája a Vlagyimiri Theotokosz (istenszülő) híres, a 11. század végéről vagy a 12. század elejéről származó ikonja, amely jelenleg a moszkvai Tretyakov képtárban található. Egy 11. századi görög zsoltár miniatűrje a berlini Keresztény Régészeti Egyetem gyűjteményében, és egy 11. századi freskó a kappadókiai Tokale-Kilisse-ben látható.
Jellemzői
[szerkesztés]Az ilyen ikonokat évszázadok óta tisztelik a ortodox kereszténység liturgiájában.[2]Hasonló típusú ábrázolásokat találunk a Madonna festményeken is a nyugati kereszténységben, ahol Madonna Eleusza néven szerepelnek,[3]vagy a Gyengédség Szűzanyja. A 19. századra széles körben elterjedtek az olyan példák, mint a A menedék asszonya típus (pl. Luigi Crosio Refugium Peccatorum Madonna), és a mexikói művészet retablóiban[4] [5]
Az keleti ortodoxia gyakran használja a Panagia Eleousa kifejezést. A Vlagyimiri Theotokosz és a Pochayivi Theotokosz jól ismert példái ennek az ikontípusnak.
A Pelagonitisza egy olyan változat, amelyben a gyermek Jézus valamilyen mozdulatot tesz.[6]
Galéria
[szerkesztés]Keleti ikonok
[szerkesztés]
.jpg)
Nyugati ikonok
[szerkesztés]-
Cambrai Madonna, Italo-Byzánci ikon, 1340 k., Cambrai katedrális -
A szűz Eleusza Kréta, 1425 k. -
-
-
Pompeo Batoni, 1742 k.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The icon handbook: a guide to understanding icons and the liturgy by David Coomler 1995 ISBN 0-87243-210-6 203. oldal
- ↑ The Meaning of Icons, by Vladimir Lossky with Léonid Ouspensky, SVS Press, 1999. ISBN 0-913836-99-0 page 85
- ↑ The era of Michelangelo: masterpieces from the Albertina by Achim Gnann 2004 ISBN 88-370-2755-9 page 54
- ↑ A retablo egy áhítatos, általában kis népművészeti festmény, amely a hagyományos katolikus egyházi művészetből származó ikonográfiát használja. Általánosabb értelemben a retablo az oltár feletti terület spanyol elnevezése is, legyen az egy nagy oltárkép, vagy egy szobrokkal díszített faépítmény. is használták őket.
- ↑ Art and faith in Mexico: the nineteenth-century retablo tradition by Charles Muir Lovell ISBN 0-8263-2324-3 pages 93–94
- ↑ Tradigo, Alfredo. Icons And Saints of the Eastern Orthodox Church. Getty Publications, 180. o. (2004). ISBN 9780892368457
Források
[szerkesztés]- ↑ Ruzsa: Ruzsa György: Az ikonfestészet lexikona. Budapest: Corvina. 2014. ISBN 9789631362558
- ↑ Lazarev: Viktor lazarev: Bizánci Festészet. Budapest: Magyar Helikon. 1978. ISBN 9632071034