Egylevelű fodorkafenyő
Egylevelű fodorkafenyő | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||
A fodorkafenyők összesített elterjedési területe
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Egylevelű fodorkafenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Egylevelű fodorkafenyő témájú médiaállományokat és Egylevelű fodorkafenyő témájú kategóriát. |
A Tasmaniában élő egylevelű fodorkafenyő (Phyllocladus aspleniifolius) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának fenyőalakúak (Pinales) rendjében a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjába sorolt fodorkafenyő (Phyllocladus) nemzetség típusfaja. Több szerző e faj alfajának tekinti az Új-Zélandon élő hegyi fodorkafenyőt (Phyllocladus alpinus).
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Nyugat-Tasmánia áthatolhatatlan sűrűségeiben a magköpenyciprusos (Lagarostrobos franklinii), illetve eukaliptuszos folyóvölgyektől a tasmánfenyves (Athrotaxis) őserdőkig és az örökzöld-lombhullató délbükk (Nothofagus) erdein át a felső fahatárig csaknem mindenütt közönséges.
Kelet-Tamániában csak néhány védett erdőfolton maradt fenn.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Nagyra (20 m-ig) növő, ritkás ágrendszerű fa. Hajtáslevelei zöldek. A tengerszinthez közel (7–50 m) törzse a gyantahólyagoktól eltekintve sima, szürke. Feljebb (1100 m-ig) a külső kéreg sűrűn pikkelyes. 3–8 cm hosszú hajtáslevelei deltoid alakúak, szélük változatos.
A 3–4 mm-es magok (főleg a levélhajtások nyélszerű részén) rövid tengelyű hajtástobozokban, duzzadt fellevelező pikkelyek hónaljában fejlődnek. Az érett magvakat részben körülfogja a magrügyalapból fejlődő húsos magköpeny (arillus).
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Változóan két- vagy egylaki.
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- ELTE: Növényrendszertan Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben