Egyiptomi ugróegér

Egyiptomi ugróegér
Pihenő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Öregcsalád: Dipodoidea Család: Ugróegérfélék (Dipodidae) Alcsalád: Ugróegérformák (Dipodinae) Nemzetség: Dipodini Nem: Jaculus Erxleben, 1777 Faj: J. jaculus
Tudományos név
Jaculus jaculus Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák Jaculus aegyptius (Lichtenstein, 1827) Jaculus airensis Thomas & Hinton, 1921 Jaculus arenaceous Ranck, 1968 Jaculus butleri Thomas, 1922 Jaculus centralis Thomas & Hinton, 1921 Jaculus collinsi Ranck, 1968 Jaculus cufrensis Ranck, 1968 Jaculus darricarrerei Lataste, 1883 Jaculus deserti Loche, 1867 Jaculus elbaensis Setzer, 1955 Jaculus favillus Setzer, 1955 Jaculus favonicus Thomas, 1913 Jaculus florentiae Cheesman & Hinton, 1924 Jaculus fuscipes Ranck, 1968 Jaculus gordoni Thomas, 1903 Jaculus hirtipes (Lichtenstein, 1823) Jaculus loftusi Blanford, 1875 Jaculus macromystax (Lichtenstein, 1828) Jaculus macrotarsus (Wagner, 1840) Jaculus microtis Reichenow, 1887 Jaculus oralis Cheesman & Hinton, 1924 Jaculus rarus Ranck, 1968 Jaculus schlueteri Nehring, 1901 Jaculus sefrius Thomas & Hinton, 1921 Jaculus syrius Thomas, 1922 Jaculus tripolitanicus Ranck, 1968 Jaculus vastus Ranck, 1968 Jaculus vocator Thomas, 1921 Jaculus vulturnus Thomas, 1913 Jaculus whitchurchi Ranck, 1968
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Egyiptomi ugróegér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Egyiptomi ugróegér témájú kategóriát.

Az egyiptomi ugróegér (Jaculus jaculus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az ugróegérfélék (Dipodidae) családjába tartozó faj.

A Jaculus nem típusfaja.

Előfordulása

Észak-afrikai és arábiai sivatagok éjjel aktív, rendkívül gyors mozgású lakója. Lakóhelyei a nyílt, száraz síkságok, homokos sztyeppék és sivatagok. A talajban sokszorosan elágazó, mély folyosókat ás, ahova a legkisebb veszély esetén menekül.

Megjelenése

Kitömött egyiptomi ugróegér a londoni Természettudományi Múzeumban

Színe alkalmazkodott a sivatag homokjához. Háta szürkés zsemleszínű, hasa fehér. Farka felül halványsárga, alul fehér; végén fekete-fehér bojt van. Szőre finom tapintású, selymes.

A kifejlett állatok hossza 10-12 centiméter, míg farkuk akár 20-25 centiméteres is lehet. A hímek kisebbek a nőstényeknél. Az ugróegerek mellső lábai igen rövidek, szinte csökevényesek. Hátsó végtagjaik viszont annál erőteljesebbek: ezek segítségével veszély esetén akár 40–50 km/h sebességgel menekülhet, miközben kétmétereseket ugrik. Ha egyenesen ül, mellső lábait mellére szorítva farkára támaszkodik. Ilyenkor úgy tűnik, mintha nem is lennének karjai.

Érzékszervei az éjszakai életmódhoz alkalmazkodtak. Szemei a fejéhez képest óriásiak. Szája mellett 8–10 cm hosszú bajuszszőrök vannak, melyekkel remekül tud tájékozódni a sötétben.

Életmódja

Különféle füveket, magvakat, némi gyümölcsöt, rovarokat eszik. Vizet egész életében egy cseppet sem iszik, mert teste nem ad le nedvességet. Így elegendő a magokban található csekély mennyiségű víz a túléléséhez. A nappalt föld alatti üregekben tölti. Csak alkonyatkor jelenik meg és indul táplálékot keresni. Veszély esetén járataiba menekül.

Szaporodása

Utódait a föld alatti kotorékban hozza világra. A hímet a szülés előtt a nőstény elkergeti. Fészkét száraz fűvel és tevegyapjúval béleli ki. Egy hónapos vemhesség után 1-6 kölyköt ellik. A kicsik már csaknem kifejletten, 5-6 hetesen jönnek elő a járatból.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)