Egyenes-tokú moha
Pylaisia polyantha | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Pylaisia polyantha (Hedw.) Schimp. | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Pylaisia polyantha témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pylaisia polyantha témájú médiaállományokat és Pylaisia polyantha témájú kategóriát. |
Az egyenes-tokú moha (Pylaisia polyantha) egy pleurokarp (oldaltermő) lombosmoha a Pylasiaceae családból.
Jellemzői
[szerkesztés]Pylaisia polyantha gyepje fényes, puha, szine változhat a sárgászöldtől a sötétzöldig. A növényke szára szabálytalanul sűrűn elágazó, erősen kötődik rhizoidokkal az aljzathoz. Az oldalhajtások 5 mm hosszúak, szárazon gyakran felfelé íveltek. A levelek kb. 2 mm hosszúak, 0,5 mm szélesek, a száron és az oldalágakon egyformák, szárazon erősen a szárhoz simulnak, nedvesen elállnak. A levelek alakja hosszúkás tojásdad, a levélcsúcs hosszan keskenyedik. A levél lapos, ép szélű, ritkán nagyon enyhén felhajló. A levélér hiányzik vagy nagyon rövid kettős.
A levéllemez sejtek keskenyek, simák, egyenesek. A saroksejtek jól elkülönülnek, négyszögletesek, a levél szélén a sarokban felhúzódnak egy sorban.
Egylaki mohafaj, nagyon gyakran fejleszt spóratokokat. Sokszor két sporofiton generáció is megfigyelhető a növényeken, egy fiatalabb és egy idősebb . A toknyél (seta) piros színű, legfeljebb 2 centiméter hosszúságú. A tok hosszúkás, egyenes, a tokfedő kúpos. A perisztómiumok hosszúkás háromszögletűek. Spórák 12- 18 µm nagyságúak, finoman papillázottak, sárgászöldek.[1][2][3]
-
Közeli habitus kép, a hajtások vége felkunkorodik
-
Érett spóratokok
-
A levelek csúcsa hosszan keskenyedik
-
A levél mikroszkópikus képe, a levélér rövid kettős, saroksejtek négyszögletesek
Hasonló fajok
[szerkesztés]A Homalothecium sericeum hasonló kinézetű de levelein jellegzetes hosszanti redők vannak, levélere erőteljes. A Platygyrium repens a Pylaisia polyantha-val ellentétben a hajtásvégeken sarjrügyeket fejleszt, így a ágak csúcsán buzogányszerű képződmény figyelhető meg, a levél is hasonló, de a levélcsúcs nem annyira kihúzott, rövidebb. A ciprusmoha egyik változata (Hypnum cupressi forme var. resupinatum) nagyon hasonló, de annak spóratokja görbült és a levélsejtek si hosszabbak, hullám alakúak, nem egyenesek.
Elterjedése
[szerkesztés]Pylaisia polyantha elsősorban lombhullató fák kérgén található meg (epifita) magányos fákon, erdőkben, parkokban, ligetekben, gyümölcsösökben. Kedveli a nyárfákat, kőriseket, füzeket, almafákat. Nagyon ritkán köveken, korhadékfán, tetőkön, kerítéseken is előfordul.
Elterjedt gyakori faj a Földön, de főleg az északi féltekén. Európában a síkvidéki területektől kezdve 1500 méteres magasságig megtalálható. Magyarországon gyakori faj, országos vörös listás besorolása: nem veszélyeztetett (LC).[4]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pylaisia_polyantha című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey, J. Döring: Moosflora. 4. Auflage, UTB Verlag, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.
- ↑ Nebel, Philippi: Die Moose Baden-Württembergs Band 2. 1. Auflage, Ulmer Verlag, Stuttgart 2005, ISBN 3-8001-3530-2.
- ↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben