Ugrás a tartalomhoz

Edward Bunker

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edward Bunker
Edward Bunker rendőrségi fotója a San Quentin állami börtönből, 1952-ből.
Edward Bunker rendőrségi fotója a San Quentin állami börtönből, 1952-ből.
SzületettEdward Heward Bunker
1933. december 31.
Los Angeles, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Elhunyt2005. július 19. (71 évesen)
Burbank, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai  USA
Foglalkozása
KitüntetéseiCWA Gold Dagger for Non-Fiction (2000)
Halál okaműtéti szövődmények
SírhelyeHollywood Forever Cemetery
Sablon • Wikidata • Segítség

Edward Heward Bunker[1] (Hollywood, 1933. december 31. – Burbank, 2005. július 19.) amerikai krimiíró, forgatókönyvíró, elítélt bűnöző és színész volt. Számos könyvet írt, amelyek közül néhányat filmre is vittek. Ő írta a forgatókönyveket – és játszott is benne – a Straight Time (1978) (a No Beast So Fierce című debütáló regényének adaptációja), a Runaway Train (Szökevényvonat, 1985) és az Animal Factory (2000) (az azonos című második regényének adaptációja) filmekhez. Kisebb szerepet játszott a Reservoir Dogs (1992) című filmben is.

Ötéves korában kezdett elszökni otthonról, és bűnelkövetési mintát alakított ki, tizennégy évesen ítélték el először, ami a bebörtönzés, a feltételes szabadlábra helyezés, a bűnismétlés és a további börtönbüntetés körforgásához vezetett.[2] Bankrablásért, kábítószer-kereskedelemért, zsarolásért, fegyveres rablásért és hamisításért ítélték el.[2] Bunker utoljára 1975-ben szabadult a börtönből, ezután írói és színészi karrierjére koncentrált. A Jon Voight által alakított, 1995-ös Heat című rablásfilmben szereplő Nate, a karrierbűnöző, aki lopott holmikat kerít, Bunker alapján készült, aki Michael Mann rendező tanácsadója volt.

1930-1940-es évek

[szerkesztés]

Bunker 1933. december 31-én[1][3] született egy problémás családban Los Angelesben. Édesanyja, Sarah (született Johnston) kóristalány volt Vancouverből, édesapja, Edward N. Bunker pedig színpadi segéd volt.[4][5] Első tiszta emlékei az alkoholista szülei egymásra üvöltözéséről és a rendőrök megérkezéséről szóltak, hogy „megőrizzék a békét”, ez a ciklus váláshoz vezetett.[6][7]

A szüleim elváltak, amikor négyéves voltam, és internátusba kerültem, amit nem szerettem. Egyik napról a másikra az egyedüli gyerekből – egyfajta elkényeztetett és kényeztetett gyerekből – egy „Legyek ura” helyzetbe kerültem, ahol rengeteg fiúval voltam. Ez nem tetszett, elszöktem és lázadtam, ez egy mintát adott, és ez a minta folytatódott.[8]

A következetesen lázadó és dacos fiatal Bunkert kemény fegyelmezésnek vetették alá. Néhány hónapig katonai iskolába járt, ahol lopni kezdett, végül ismét megszökött, és egy csavargó-táborba került. Bár Bunkert végül elfogták a hatóságok, ez megalapozta azt a mintát, amelyet egész pályafutása során követett. 11 éves korában elkapta a rendőrség, és a fiatalkorúak börtönébe került, miután bántalmazta az apját.[9] Egyes források szerint ez az eset, valamint olyan szélsőséges élmények, mint a Pacific Colony(wd) nevű állami kórházban (későbbi nevén Lanterman Developmental Center) átélt súlyos verés, egy életre szóló bizalmatlanságot keltett Bunkerben a hatóságokkal és intézményekkel szemben.[9]

Bunker a kaliforniai ionei Preston Castle(wd) fiatalkorúak börtönében töltötte az idejét, ahol edzett fiatal bűnözőkkel ismerkedett meg.[6] Bár fiatal és kicsi, intelligens volt (152-es IQ-val), utcaképes és rendkívül művelt.[10] Szökések, törvénnyel és különböző intézményekkel – köztük egy elmegyógyintézettel – kapcsolatos problémák hosszú sorozata következett.[6]

Tizennégy éves korában, első büntetőítélete után Bunkert feltételesen szabadlábra helyezték nagynénje gondozására bízva. Két évvel később azonban elkapták feltételes szabadlábra helyezésének megsértése miatt, és ezúttal felnőtt börtönbe került. A Los Angeles-i megyei börtönben azt állította,[4] hogy megkéselte az elítélt gyilkost, Billy Cookot, bár a Nemzeti Levéltárból származó közvetett bizonyítékok azt mutatják, hogy Bunker és Cook nem tartózkodott ott azonos időben. Néhányan azt gondolták, hogy nem volt normális, de a Mr. Blue: Memoirs of a Renegade című könyvében azt állította, hogy ez csak egy trükk volt, hogy az emberek békén hagyják.[6]

Bűnöző életmód és korai írásai

[szerkesztés]

1950-1960-as évek

[szerkesztés]

1950-ben a McKinley Fiúotthonban Bunker találkozott az otthon egyik prominens jótevőjével, Louise Fazendával(wd)[11], a némafilmek sztárjával és Hal B. Wallis(wd) producer feleségével, aki támogatta és bátorította őt.[12] Rajta keresztül találkozott Aldous Huxley-val, Tennessee Williamsszel és William Randolph Hearst sajtómágnással, akinek vendége volt San Simeonban.[7][13] Fazenda küldött neki egy hordozható írógépet, egy szótárat, egy tezauruszt és egy előfizetést a The New York Times vasárnapi számára, amelynek falta a könyvismertetőjét. Előfizetett a Writer’s Digest-re(wd) is, és beiratkozott a Kaliforniai Egyetem elsőéves angol nyelvű levelező tanfolyamára, ahol vért adott el, hogy kifizesse a postaköltséget.[12] A következő évben azonban a 17 éves Bunker abban a kétes megtiszteltetésben részesült, hogy ő volt a San Quentin állami börtön legfiatalabb rabja.[14]

Amikor először voltam San Quentinben, körülbelül öt évig voltam ott, és egész idő alatt hetente öt könyvet olvastam. Minden szombat reggel elmentem a könyvtárba, és öt könyvet tudtam kikölcsönözni. Olvastam történelmet, szépirodalmat, pszichológiát, filozófiát... mindent.[8]

A magánzárkában töltött ideje alatt Bunker a halálraítélt, Caryl Chessman(wd)[15] cellájának közelében tartózkodott, aki a Cell 2455 Death Row című regényét írta. Chessman küldött Bunkernek egy számot az Argosy(wd) folyóiratból, amelyben megjelent könyvének első fejezete; 1955-ben Fred F. Sears(wd) filmet készített a regényből. Bunker – aki a hetedik osztályban kimaradt az iskolából – azt mondta, hogy Chessman más börtönírókkal, köztük Dosztojevszkijjal és Cervantesszel együtt arra ösztönözte őt, hogy maga is író legyen.[12][13]

Bunkert 1956-ban feltételesen szabadlábra helyezték. Most 22 éves volt, de képtelen volt beilleszkedni a normális társadalomba. Volt elítéltként úgy érezte, hogy a „normális” emberek kiközösítik, de néhány évig sikerült távol maradnia a bajtól. Bár Fazenda megpróbált segíteni neki, miután idegösszeomlást diagnosztizáltak nála, a férje sok korábbi barátját – köztük Bunkert is – a Wallis-házban nem kívánatos személyeknek nyilvánította. Bunker egy ideig különböző munkákat vállalt, többek között használt autókereskedőként, de végül visszatért a bűnözéshez. Rablásokat szervezett (anélkül, hogy személyesen részt vett volna bennük), csekkeket hamisított, és más bűnözői tevékenységet folytatott.[16]

Végül 90 napra visszakerült a börtönbe egy szabálysértés miatt. Egy alacsony biztonsági fokozatú állami munkafarmra küldték, de szinte azonnal megszökött. Több mint egy év elteltével egy sikertelen bankrablás és egy nagy sebességű autós üldözés után letartóztatták. Őrültnek tettette magát (öngyilkossági kísérletet színlelt, és azt állította, hogy a katolikus egyház egy rádiót ültetett a fejébe), ezért büntetőjogi értelemben beszámíthatatlannak nyilvánították.[16]

1970-es évek

[szerkesztés]

Bár Bunkert végül szabadon engedték, folytatta bűnös életét. Az 1970-es évek elején jövedelmező drogkereskedelmet folytatott San Franciscóban; ismét letartóztatták, amikor a rendőrség, amely nyomkövető készüléket szerelt az autójára, követte őt egy bankrabláshoz. (A rendőrök arra számítottak, hogy Bunker egy drogügylethez vezeti őket, és meglehetősen megdöbbentek a szerencséjükön). Bunker 20 év börtönbüntetésre számított, de befolyásos barátai és egy engedékeny bíró kérésének köszönhetően csak öt évet kapott.[16]

Az 1970-es évek elején Sandra Good(wd)[17] és Lynette Fromme(wd)[18] bűntársa volt.[19]

Karrier

[szerkesztés]

No Beast So Fierce és korai siker

[szerkesztés]

A börtönben Bunker folytatta az írást. Még a börtönben végül 1973-ban kiadta első regényét, a No Beast So Fierce-t, amelynek megfilmesítési jogait Dustin Hoffman vásárolta meg.[3] James Ellroy regényíró szerint „Egyszerűen az elmúlt 30 év egyik legnagyobb krimije: talán a valaha írt legjobb regény a Los Angeles-i alvilágról.”[2] Bunkert 1975-ben feltételesen szabadlábra helyezték, életéből 18 évet töltött különböző intézményekben. Bár még mindig csábította a bűnözés, most már az írásból és a színészetből élt. Úgy érezte, hogy bűnözői karrierjét a körülmények kényszerítették ki; most, hogy ezek a körülmények megváltoztak, felhagyhatott a bűnözői pályafutásával.[16]

Animal Factory és filmes munka

[szerkesztés]

1977-ben adta ki második regényét, az Animal Factory-t, amely kedvező kritikákat kapott. A következő évben jelent meg a Straight Time(wd), a No Beast So Fierce filmadaptációja. Bár nem volt kereskedelmi siker, pozitív kritikákat kapott, és Bunker megkapta első forgatókönyvírói és színészi szerepét.[20][21] Mint a legtöbb szerep, amit Bunker játszott, ez is csak egy kis szerep volt, és később számos filmben szerepelt, például a The Running Man, a Tango & Cash és a Reservoir Dogs című filmekben, valamint 2000-ben az Animal Factory filmváltozatában, amelynek a forgatókönyvét is ő írta. 1985-ben ő írta a Runaway Train(wd) forgatókönyvét, amelyben egy kisebb szerepet kapott, akárcsak Danny Trejo, Bunker segítségének köszönhetően; ők ketten még akkor ismerték egymást, amikor évekkel korábban együtt ültek börtönben.[22] A film segített elindítani Trejo karrierjét.[23]

Lágy, reszelős hangjával, számtalan verekedésben eltört orrával és egy 1953-as késszúrásból származó heggel, amely a homlokától az ajkáig futott, a kompakt és izmos volt fegyenc ideális volt a nagyvásznas gengszter szerepének tipizálására.[12]

A Kutyaszorítóban Mr. Blue-t alakította, a rablás során megölt két bűnöző egyikét.[24] A film rendezője, Quentin Tarantino a Straight Time-t tanulta, mikor Robert Redford Sundance Institute-jában[25] járt.[6] Bunker volt az ihletője Nate-nek, Jon Voight karakterének Michael Mann 1995-ös Heat című bűnügyi filmjében; tanácsadóként is dolgozott a filmen.[6][7] A The Long Riders(wd) című filmben rövid ideig Bill Chadwellt alakította, a James-Younger banda azon két tagjának egyikét, akiket egy bankrablás során öltek meg a minnesotai Northfieldben(wd).[26]

Halála előtt Bunker olyan rövidfilmek készítésében segédkezett a kanadai rendezővel, Sudz Sutherlanddal(wd), mint a "The Confessions of a Taxicab Man", a "The Spooky House on Lundy's Lane" és az "Angie's Bang". Írt és rendezett egy Molson Canadian Cold Shot reklámot is.[27]

Írásmód

[szerkesztés]

Bunker keményen bosszantó és kíméletlen bűnügyi regényei általában a bűnözők társadalmában szerzett személyes tapasztalataiból, és különösen a büntetés-végrehajtási rendszerben eltöltött időből táplálkoznak. A Little Boy Blue különösen nagymértékben merít saját fiatalkori életéből. Egy interjúban így mesélt erről: „Mindig is olyan volt, mintha a káoszt úgy hordoznám magamban, mint mások a tífuszt. Az írással az a célom, hogy a létezésemet megvilágítva túllépjek rajta."[28] Fikcióinak közös témája, hogy a férfiakat már nagyon fiatalon beszippantja a bűnözés körforgása, és egy olyan ördögi világban nőnek fel, ahol a hatóságok a legrosszabb esetben kegyetlenek, a legjobb esetben pedig alkalmatlanok és hatástalanok, és a rendszerben rekedtek vagy bántalmazók, vagy tehetetlen áldozatok lehetnek, függetlenül attól, hogy börtönben vagy azon kívül vannak. Dennis McLellan a West Magazine számára Bunker „Az embertelen állatkert” című írását idézve írta:

A központi börtönben a helyettesek néha ok nélkül taposták a rabokat. [Bunker] példákat hozott fel arra, hogy a szegények és a kisebbségek bántalmazására, valamint a brutalitás láthatatlan határának átlépésére is hajlandóak voltak: A hatalomhoz nem szokott és tekintélyelvűségre hajlamos fiatal férfiak – nagyon fiatalok – számára a határvonal elvész abban a mámorban, hogy teljes hatalmat gyakorolnak az emberek felett, akiket állatoknak tekintenek.[12]

Bunker elmondta, hogy írásainak nagy része valós eseményeken és általa ismert embereken alapul.

Bűnözőkről írok. Tudja, Dosztojevszkij is erről írt – mármint, miután hét évig börtönben volt, erről írt. Ezt mondják neked... tudod, a kreatív írás első számú szabálya: „Írj arról, amit ismersz."[29]

Bunker munkáiban gyakran jelen van az irigység és a megvetés azon normális emberek iránt, akik kívül élnek ezen a körön, és képmutató módon biztosítják, hogy a körbe szorultaknak ne legyen kiút. Legtöbb szereplője nem kételkedik a lopásban vagy mások brutális bántalmazásában, és általában a tisztességes munka helyett a bűnözői életet részesítik előnyben, nagyrészt azért, mert az egyetlen tisztességes karrierlehetőség a rosszul fizető és alacsony színvonalú kiskereskedelmi vagy fizikai munka.

[Bunker] hideg őszinteséggel fókuszál a város olyan részeire és embertípusokra, amelyekről sok dél-kaliforniai nem vesz tudomást. A fiatalkorúak börtönében, javítóintézetben és börtönben eltöltött számtalan verekedés által bőven megrajzolt arca illik a könyveiben leírt kemény helyekre.[12]

Bunker önéletrajza, a Mr. Blue: Memoirs of a Renegade című könyve 1999-ben jelent meg.

Személyes élete és halála

[szerkesztés]

1977-ben Bunker feleségül vett egy fiatal ingatlanügynököt, Jennifer Steele-t.[12] 1993-ban született egy fia, Brendan. A házasság válással végződött.

Az 1990-es évek elején Bunker egy sikeres taxitársaságot nyitott az Ontario állambeli Kingstonban(wd) régi barátjával, Dave Whickhammel. Később eladta a cégben lévő részvényeit unokatestvérének, Matt „Smitty” Smith-nek. A cégnek ma már több mint 20 taxija van Kingston környékén.

Bunker közeli barátságban állt Joe „Pegleg” Morgan(wd) mexikói maffiavezérrel(wd) és John Irwin(wd), a San Franciscó-i Állami Egyetem(wd) professzorával, valamint Danny Trejo színésszel, aki a fia keresztapja. Mindhárom férfival akkor találkozott először, amikor a Folsom állami börtönben(wd) töltötte büntetését.[30]

A cukorbeteg Bunker 2005. július 19-én halt meg a kaliforniai Burbankben található Providence St. Joseph Medical Centerben, miután megműtötték, hogy javítsák a vérkeringését a lábában. 71 éves volt. Bunker halálhírét életre szóló barátja, Robert Dellinger forgatókönyvíró közölte. Ők ketten 1973-ban találkoztak a Terminal Island-i(wd) szövetségi börtönben, ahol Dellinger kreatív írást tanított.[12]

Filmek

[szerkesztés]

Könyvek

[szerkesztés]
  • No Beast So Fierce (1973)
    • A vadállatban is van szánalom – Cartaphilus, Budapest, 2009 · ISBN 9789632660912 · Fordította: Juhász Viktor
  • The Animal Factory (1977)
  • Little Boy Blue (1981)
  • Dog Eat Dog (1995)
  • Mr. Blue: Memoirs of a Renegade (1999)—issued in the U.S. as Education of a Felon (2000)
  • Stark (2006)
  • Death Row Breakout and Other Stories (2010)—published posthumously

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Wilson, Scott. Resting Places: The Burial Sites of More Than 14,000 Famous Persons, 3, McFarland & Company, 101. o. (2016. november 20.). ISBN 978-0-7864-7992-4 
  2. ↑ a b c „Edward Bunker”, The Independent , 2013. július 7. 
  3. ↑ a b Dellinger, Robert. „Edward Bunker remembers his first sentence. he wrote from the heart. And from experience: 'Two boys went to rob a liquor store.'”, Los Angeles Times , 2000. október 1. 
  4. ↑ a b Bunker, Edward. Education of a Felon: A Memoir. St. Martin's Griffin, 55. o. (2001. augusztus 1.). ISBN 0-312-28076-9 
  5. ↑ Edward Bunker Biography (1933–)
  6. ↑ a b c d e f No Beast So Fierce: The Book That Got a Man Released from Prison, 2017. július 27.
  7. ↑ a b c Obituary: Edward Bunker. TheGuardian.com , 2005. július 30.
  8. ↑ a b Mr Blue—Edward Bunker. RTÉ.ie , 2001. március 1.
  9. ↑ a b Powell, Steven. 100 American Crime Writers. New York: Palgrave Macmillan, 41. o. (2012). ISBN 9780230525375 
  10. ↑ Mr Blue: Memoirs of a Renegade, 2012, "No Exit: Author's details"
  11. ↑ Louise Fazenda (1895. június 17. – 1962. április 17.) amerikai filmszínésznő, elsősorban némafilmekben szerepelt.
  12. ↑ a b c d e f g h Edward Bunker, 71; Ex-Con Wrote Realistic Novels About Crime. Los Angeles Times , 2005. július 24.
  13. ↑ a b Edward Bunker | No Exit Press
  14. ↑ Baime, Albert. Review of Education of a Felon: A Memoir. Accessed January 27, 2008.
  15. ↑ Caryl Whittier Chessman (1921. május 27. – 1960. május 2.) elítélt rabló, emberrabló és többszörös nemi erőszaktevő volt, akit 1948 januárjában Los Angeles környékén elkövetett sorozatos bűncselekményekért halálra ítéltek.
  16. ↑ a b c d Waring, Charles: Born Under a Bad Sign — The Life of Edward Bunker. Crime Time, 2000. szeptember 1. (Hozzáférés: 2024. február 19.)
  17. ↑ Sandra Collins Good (1944. február 20. –) amerikai bűnöző, a Manson család(wd) tagja.
  18. ↑ Lynette Alice „Squeaky” Fromme (1948. október 22. –) amerikai nő, aki a Charles Manson által vezetett szekta, a Manson Family(wd) tagja volt.
  19. ↑ Bravin, Jess. Squeaky: The Life and Times of Lynette Alice Fromme. St. Martin's Press (1997. május 15.). ISBN 0312156634 
  20. ↑ Siskel, Gene (March 22, 1978). "Hoffman plays it straight again; this time it's a superior thriller". Chicago Tribune. Section 2, p. 7
  21. ↑ Canby, Vincent (March 18, 1978). "'Straight Time' a Film of Grim Wit". The New York Times. 14.
  22. ↑ Danny Trejo: 'I went to the hole looking at three gas-chamber offences'. TheGuardian.com , 2012. december 6.
  23. ↑ 'Machete' star Danny Trejo is an illustrated man, in many ways - USATODAY.com. usatoday30.usatoday.com . (Hozzáférés: 2023. január 19.)
  24. ↑ Books to Die For: The World's Greatest Mystery Writers on the World's Greatest Mystery Novels. New York: Simon & Schuster, Inc., 297. o. (2016). ISBN 9781451696578 
  25. ↑ A Sundance Institute egy Robert Redford által alapított nonprofit szervezet, amely a független művészek fejlődését támogatja.
  26. ↑ Edward Bunker. Variety, 2005. július 19. (Hozzáférés: 2024. február 19.)
  27. ↑ Tyler, Adrienne: Reservoir Dogs Team Member Was Involved In A Real Life Robbery. Screen Rant, 2023. január 3. (Hozzáférés: 2024. február 19.)
  28. ↑ „Edward Bunker, Ex-Convict and Novelist, Is Dead at 71”, The New York Times, 2005. július 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 6.) (angol nyelvű) 
  29. ↑ „Prison Novelist Edward Bunker”, NPR.org  
  30. ↑ Hernandez, Daniel: Trejo's full circle. (Hozzáférés: 2024. február 19.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward Bunker című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Edward_Bunker&oldid=27582403”