Ugrás a tartalomhoz

Edmond Jaloux

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edmond Jaloux
A Francia Akadémiára való megválasztásakor (L'Ouest-Éclair(wd), 1936.)
A Francia Akadémiára való megválasztásakor (L'Ouest-Éclair(wd), 1936.)
Született1878. június 19.
Marseille, Franciaország
Elhunyt1949. augusztus 22. (70 évesen)
Lutry(wd), Vaud kanton, Svájc
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia Franciaország
HázastársaGermaine Jaloux
Foglalkozása
  • író
  • irodalomkritikus
  • regényíró
Tisztségeseat 33 of the Académie française (1936. július 2. – 1949. augusztus 22.)
IskoláiLycée Thiers
Kitüntetései
  • Femina-díj (1909)
  • Grand prix de littérature de l'Académie française (1920)
  • Louis Barthou Prize (1950)
SírhelyeBois-de-Vaux Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmond Jaloux témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Edmond Jaloux (Marseille, 1878. június 19. – Lutry, 1949. augusztus 22.) francia író és irodalomkritikus.

Életrajza

[szerkesztés]

A marseille-i középiskolában (ma Lycée Thiers(wd)) két év után megszakadt tanulmányai után, tizennyolc évesen megalapította a Méditerranéenne című kis recenziót, mielőtt együttműködött a Le Gaulois(wd), a La Revue hebdomadaire, a Candide(wd) és a Nouvelles Littéraires(wd) újságokkal.

1908-tól 1911-ig részt vett a Hosszú Bajusz Club(wd)[1] találkozóin Velencében, a Caffè Florianban(wd).

Edmond Jaloux, akit 1918-ban a francia kormány svájci irodalmi küldetéssel bízott meg, beleszeretett Lausanne-ba, és gyakran ott töltötte a nyarat az 1920-as és 1930-as években, majd 1937-ben végleg letelepedett a Lausanne melletti Lutryban(wd), ahol a második világháború alatt és Lausanne-ban, 1949-ben bekövetkezett haláláig tartózkodott.

Ez a kiváló kritikus a cikkeinek köszönhetően hívta fel korának figyelmét a modern és kortárs külföldi irodalomra, amelyek egy része később gyűjteménybe került: L’Esprit des livres, De Pascal à Barrès, D’Eschyle à Giraudoux – ismét esszéinek köszönhetően: Figures étrangères, Rainer Maria Rilke, Perspective et personnages, Vie de Goethe. A Bevezetés a francia irodalom történetébe két kötete Svájcban jelent meg. 1930-ban Edmond Jaloux aláírta Norah C. James(wd)[2] Sleeveless Errand című botrányos könyvének előszavát, amikor Germain d'Hangest(wd) fordította franciára.

A Lausanne Poetry Society (1944. május - 1948. május) kezdeményezője, társalapítója és lelke Edmond-Henri Crisinel(wd)[3] és Gustave Roud(wd)[4] írókkal, akik a Valdens Charles-Ferdinand Ramuz és Gustave Roud munkásságát tették ismertté Franciaországban, szintén kipróbálta magát a regényben. Regényírói munkái számos címet tartalmaznak, nevezetesen a Agonie de l’amour (1902), Le reste est silence (1909), amely elnyerte a Femina-díjat, L'Incertaine (1918), Fumées dans la campagne (1918), La Fin d’un beau jour (1922), L’Escalier d’or (1922), L’Alcyone (1925), L’Ami des jeunes filles (1926).

Miután 1934-ben kudarcot vallott Pierre de la Gorce(wd)[5] székében, ahol csak 9 szavazatot szerzett Maurice de Broglie(wd)[6] ellen, Edmond Jaloux-t 1936. július 2-án beválasztották a Francia Akadémiára a 33-as szék (Fauteuil 33), Voltaire székére, amelyet előtte Paul Bourget foglalt el, 18 szavazattal megelőzve Jacques de Lacretelle-t. 1937. június 24-én fogadta Georges Lecomte(wd)[7].

A Gazette de Lausanne, du Journal de Genève és a Radio-Lausanne irodalmi rovatvezetője kiadta az Essences című gondolatokat, aforizmákat és maximákat tartalmazó gyűjteményt (1944, 1947). A Marcel Proustról szóló esszé posztumusz jelent meg (1953).

A Francia Akadémia 1950-ben feleségét, Germaine-t Louis Barthou-díjjal tüntette ki.

Nézőpontok Edmond Jaloux-ról

[szerkesztés]

Paul Morand(wd)[8] szerint Edmond Jaloux volt „a legpártatlanabb, a legintelligensebb és a legjobban tájékozott kritikusunk”.[9]

Mémorables című művében Maurice Martin du Gard(wd)[10] a következő portrét rajzolja róla: „Edmond Jaloux békés úriember, polgári, orvosi tekintettel, inkább svájci, mint Marseille-i, ahol született, Provence-ban. Eleinte egyfajta szkeptikus és arisztokratikus játékosságot adott neki az érzékeny és finom nők társasága, 'mely társaságba egy szerencsés találkozás révén azonnal belépett, későn érkezve Párizsba.”

Stefan Zweig, aki nagyra értékeli Edmond Jaloux szerepét abban, hogy a franciák megismerjék Rainer Maria Rilke munkásságát, egy 1931-es cikkében ezt írta a szerzőnek: „Edmond Jaloux sok regényt írt. A legtöbb nem túl vastag. Az akvarell nem tudott jobban alkalmazkodni a freskó bőséges méreteihez, finom művészete nem fért bele egy több kötetes saga epikus keretébe. Szűk dekort rajzol, de teljesen kitölti.”[11]

Művei

[szerkesztés]
  • Une âme d'automne (1896)
  • L’Agonie de l'amour (1902)
  • Le Triomphe de la frivolité (1903)
  • Les Sangsues (1904)
  • Le Jeune Homme au masque (1905)
  • L’École des mariages (1906)
  • Le Démon de la vie (1908)
  • Le reste est silence (Femina-díj, 1909)
  • L’Éventail de crêpe (1911)
  • Fumées dans la campagne (1918)
  • L’Incertaine (1918)
  • Les Amours perdues (1919)
  • Au-dessus de la ville (1920)
  • Vous qui faites l'endormie (1920)
  • La Fin d'un beau jour (1922)
  • L’Escalier d'or (1922)
  • Les Barricades mystérieuses (1922)
  • Les Profondeurs de la mer (1922)
  • L’Esprit des livres, 7 volumes (1922)
  • Le rayon dans le brouillard (1923)
  • Lettres de l'Abbé Galuchat (1923)
  • L'Alcyone (1925)
  • O toi que j'eusse aimée ! (1926)
  • Soleils disparus (1927)
  • Lœtitia (1929)
  • Du rêve à la réalité (1932)
  • Essences (1944, 1952)
  • La vie de Goethe (1933)
  • La Chute d'Icare (1936)
  • Le Pouvoir des choses (1941)
  • Introduction à l'histoire de la littérature française, 2-kötet (1946 & 1948)

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • A jégmadár (L' alcyone) – Franklin-Társulat, Budapest, 1930 · Fordította: Lányi Viktor
  • A láng fellobban (Le vent souffle sur la flamme) Bárd Ferenc és Fia, Budapest, 1943 · Fordította: Benedek György

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Club des longues moustaches egy informális irodalmi csoport volt, amely 1908 és 1911 között a velencei Caffè Florianban(wd) összehozta a Henri de Régnier(wd) körüli francia írókat.
  2. ↑ Norah Margaret Ruth Cordner James (1896 – 1979. november 19.) termékeny angol regényíró volt, akinek első, Sleeveless Errand (1929) című könyvét a Bow Street Police Court obszcénnek ítélte.
  3. ↑ Edmond-Henri Crisinel (1897. január 2. – 1948. szeptember 25.) svájci költő, író és újságíró.
  4. ↑ Gustave Roud (1897. április 20. – 1976. november 10.) franciául beszélő svájci költő és fotós.
  5. ↑ Pierre de La Gorce (1846. június 19., Vannes – 1934. január 2.) francia bíró, ügyvéd és történész, valamint az Académie française tagja.
  6. ↑ Maurice de Broglie, Broglie 6. hercege (1875. április 27. – 1960. július 14.) francia fizikus.
  7. ↑ Georges Lecomte (1867. július 9. – 1958. augusztus 27.) francia regény- és drámaíró.
  8. ↑ Paul Morand (1888. március 13. – 1976. július 24.) francia író.
  9. ↑ Paul Morand, Lettres de Paris, Paris, Salvy, 1996, 273 p. (ISBN 9782905899729), p. 148
  10. ↑ Maurice Martin du Gard (1896. december 7. – 1970. február 9.) francia író és irodalmi újságíró.
  11. ↑ Traduction d'un texte datant de 1931, publié dans Stefan Zweig, Gesammelte Werke (Œuvres complètes), éd. 1951 puis 2013. En langue allemande : "Edmond Jaloux hat viele Romanen geschrieben. Die meisten haben schmales Format. So wenig wie das Aquarell die ausgreifenden Dimensionen des fresco verträgt, wurde seine zarte Kunst dem Rahmen des mehrbändigen, weltbauenden Epos entsprechen. Er zieht seinen Rahmen eng, aber er füllt ihn ganz."

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Edmond Jaloux című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Edmond_Jaloux&oldid=27588964”