Ugrás a tartalomhoz

Edgars Rinkēvičs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edgars Rinkēvičs
Született1973. szeptember 21. (51 éves)
Jūrmala
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • Lettország külügyminisztere (2011. október 25. – 2023. július 8.)
  • a Saeima képviselője (2014. november 4. – 2014. november 5.)
  • a Saeima képviselője (2018. november 6. – 2019. február 7.)
  • Lettország elnöke (2023. július 8. – )
Iskolái
Kitüntetései
  • Három Csillag érdemrend
  • Finn Oroszlán lovagrend
  • Lengyel Köztársasági Érdemrend
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Érdemérem
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend
  • Order of the Cross of Terra Mariana
  • az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • Order of Orange-Nassau
  • Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje
  • Order of Merit
  • Order of Viesturs (2004)[1]
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (2005)[2]
  • Három Csillag érdemrend főtisztje (2007)[2]
  • NATO Meritorious Service Medal (2007)[2]
  • Commander First Class of the Order of the Lion of Finland (2013)[1]
  • Grand Cross of Royal Norwegian Order of Merit (2015)[2]
  • Grand Officer of the Order of Orange-Nassau (2018)[2]
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (2019)[2]
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class (2019)[2]
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend 1. osztály (2022)[3]
  • Grand Officer of the Order of the Oak Crown (2023)[2]

A Wikimédia Commons tartalmaz Edgars Rinkēvičs témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Edgars Rinkēvičs (Jūrmala, 1973. szeptember 21. –) lett politikus. 2011-től Lettország külügyminisztere. Korábban a Lett Elnöki Hivatal kancelláriájának vezetője, a védelmi minisztérium államtitkára, valamint három ciklusban rövid ideig a lett parlament, a Saeima képviselője is volt. Jelenleg az Egység párt tagja, korábban a Lett Út és a Reform Párt tagja volt. 2023. május 31-én a parlament Lettország elnökévé választotta, július 8-án lépett hivatalba.[4] Ő az első nyíltan meleg államfő az Európai Unióban.[5]

Életrajza

[szerkesztés]

Tanulmányai

[szerkesztés]

1991-ben végzett a jūrmala 4. számú középiskolában. 1991–1995 között Rigában a Lett Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának alapképzésén (BSc) történelmet tanult. Ezzel párhuzamosan, 1994-től 1995-ig a hollandiai Groningeni Egyetemen politológiát és nemzetközi kapcsolatokat tanult. 1995-től mesterképzés keretében politológiát tanult a Lett Tudományegyetemen, 1997-ben szerzett mesterdiplomát politológiából. 2000-ben a Dwight D. Eisenhower School for National Security and Resource Strategy katonai egyetemen újabb mesterdiplomát abszolvált.

Szakmai karrierje

[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányai alatt, 1993-1994 a Lett Rádiónál újságíróként dolgozott, ahol szakterülete a külpolitika és nemzetközi kapcsolatok volt. 1995-1996-ban Lettország Védelmi Minisztériumának védelempolitikai főosztályán dolgozott referensként, majd 1996 márciusától szeptemberig a főosztály vezetője volt. 1996 szeptemberében kinevezték a Védelmi Minisztérium védelempolitikáért felelős helyettes államtitkárává. Ezt a tisztséget 1997 májusáig töltötte be, amikor a Védelmi Minisztérium megbízott államtitkára, majd augusztusban kinevezett államtitkára lett. Az államtitkári tisztséget 2008 augusztusáig töltötte be. Államtitkárként 2002-2003-ban a Lettország NATO-csatlakozását előkészítő lett delegáció tagja, annak helyettes vezetője volt.

Magánélete

[szerkesztés]

2014. november 6-án Twitter-profilján nyilvánosan bejelentette, hogy meleg,[6] ezzel ő az első lett törvényhozó, aki Lettországban nyilvánosan bejelentette homoszexualitását, valamint a volt szovjet blokk egyik legjelentősebb nyíltan meleg politikusa, és Lettország elnökeként az első meleg államfő egy posztszovjet országban. A lett mellett folyékonyan beszél angolul, oroszul és franciául.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b https://www.mk.gov.lv/en/employee/edgars-rinkevics
  2. a b c d e f g h Edgars Rinkēvičs | Ārlietu ministrija (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  3. https://www.president.gov.ua/documents/5952022-43765
  4. Reuters. „Edgars Rinkevics elected president of Latvia”, Reuters, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. május 31.) (angol nyelvű) 
  5. EU’s First Openly Gay Head of State Elected by Latvian Assembly”, Bloomberg.com, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. június 1.) (angol nyelvű) 
  6. Foreign Minister 'Proud to be gay' (angol nyelven). eng.lsm.lv. (Hozzáférés: 2023. június 1.)

Források

[szerkesztés]