Ugrás a tartalomhoz

Ecsetfarkú patkánykenguru

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ecsetfarkú patkánykenguru
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Alrend: Kengurualkatúak (Macropodiformes)
Család: Patkánykenguru-félék (Potoroidae)
Nem: Bettongia
Faj: B. penicillata
Tudományos név
Bettongia penicillata
Gray, 1837
Szinonimák
  • Bettongia gouldii Waterhouse, 1845
  • Bettongia penicillata ogilbyi (Waterhouse, 1841)
  • Bettongia penicillata francisca Finlayson, 1957
Elterjedés
  egykori elterjedés   jelenlegi elterjedés
  egykori elterjedés
  jelenlegi elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ecsetfarkú patkánykenguru témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ecsetfarkú patkánykenguru témájú médiaállományokat és Ecsetfarkú patkánykenguru témájú kategóriát.

Ecsetfarkú patkánykenguru a duisburgi állatkertben

Az ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia penicillata) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a diprotodontia rendjéhez és a patkánykenguru-félék (Potoroidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Egykor egész Dél- és Délnyugat-Ausztráliában előfordult, mára azonban néhány szigetszerű folttá zsugorodott elterjedési területe. Ez a néhány folt Ausztrália délnyugati csücskében található. Más vidékeken az állomány kipusztult.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Bettongia penicillata penicillata
  • Bettongia penicillata ogilbyi

1967-ben Norman Wakefield egy új patkánykengurufajt fedezett fel az északkelet-ausztráliai Queenslandben, amely a Bettongia tropica tudományos nevet viseli. Egyes vélemények szerint azonban ez nem önálló faj, hanem a Bettongia penicillata egyik alfaja.

Megjelenése

[szerkesztés]

Hasonlóan a többi patkánykenguruhoz, sokkal kisebb, mint a valódi kenguruk. Testtömege csupán 1,1-1,6 kilogramm. Szürkés, néhol sárgásszürke szőrzet borítja testét, amely a hasoldalon világosszürkébe megy át. A farok hátulsó harmadát fekete szőrpászmák fedik, amelyek egyfajta „ecsetet” alkotnak a farok végén. Innen nyerte a faj az „ecsetfarkú” elnevezést.

Életmódja

[szerkesztés]

Éjjel aktív állat, a nappal fészkébe húzódik vissza. Fészkét fűszálakból és ágacskákból alakítja ki. A fészekanyagot farkával nyalábolja fel, s így viszi az épülő fészekhez. Jobbára magányosan él és aktívan védelmezi területét. Tápláléka főként növényi eredetű, de néha kisebb gerincteleneket is elfogyaszthat. Néhány gombafaj földalatti tenyésztestét kedveli leginkább.

Szaporodása

[szerkesztés]

A többi erszényeshez hasonlóan igen rövid a vemhességi ideje: csupán 21 nap. Az utód 90 napos korában mászik ki először az erszényből, de még hetekig visszajárogat oda. Öt és fél hónaposan válik ivaréretté és akár hat évig is élhet a természetben. Az eddigi rekordot egy fogságban tartott nőstény egyed tartja 14 éves élettartammal.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Állományát súlyosan veszélyeztetik a kóbor macskák és a rókák, amelyeket eredetileg nem honosak Ausztráliában, hanem az ember telepítette be őket. Emiatt a legvédettebb fajok közé tartozik, és az állatkertek világszerte azon igyekeznek, hogy mesterséges körülmények között minél nagyobb eredménnyel szaporítsák őket. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit. Magyarországon csak a Budapesti Állatkertben tartják. Itt rendszeresen szaporodik is.

További információk

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]