Fáskövirózsa

Fáskövirózsa
Echeveria coccinea
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae) Alcsalád: Fáskövirózsa-formák (Sempervivoideae) Nemzetség- csoport: Sedeae Fr. Nemzetség: Echeveria DC.
Szinonimák
Courantia Lem. Oliveranthus Rose Oliverella Rose Reidmorania Kimnach Urbinia Rose
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fáskövirózsa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fáskövirózsa témájú médiaállományokat és Fáskövirózsa témájú kategóriát.

A fáskövirózsa (Echeveria) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába és a fáskövirózsa-formák (Sempervivoideae) alcsaládjába tartozó nemzetség.

Elterjedésük, élőhelyük

A fajok többsége Közép-Amerikában (főleg Mexikóban), némelyikük az Andokban él, ezért a nemzetséget magyarul időnként amerikai kövirózsának is hívják. Észak felé az USA Texas államáig ért el.

Megjelenésük, felépítésük

Levélszukkulens pozsgás növény. Levelei a szár végén nyíló levélrózsában, illetve tőlevélrózsában nőnek — utóbbi fajok erősen emlékeztetnek a Kárpát-medencében is honos kövirózsa fajokra. Többségük ennek megfelelően kimondottan alacsony termetű.

Egyes fajok leveleit szöszös, illetve hajszerű szőrzet védi a direkt napsugárzástól — a kertészetekben ezeket kedvelik a leginkább. Más fajok leveleit viaszréteg védi (és egyúttal a párologtatást is csökkenti); az ilyen levelek kékeszöldek.

Életmódjuk, élőhelyük

Eredeti élőhelyei kimondottan csapadékszegények és melegek, ezért a fáskövirózsa fényigényes és szárazságtűrő, de fagyérzékeny: teleltetni 5–8 °C fölött célszerű. A vizet jól vezető talajt kedveli. A szöszös-hajas fajok levelei a víztől foltosodnak.

A legtöbb faj jól sarjadzik, és a könnyen legyökeresedő tősarjakról jól szaporítható. Az idősebb levelekből készített levéldugványok is jól gyökeresednek. A nagyobb termetű fajok szára feldarabolva szárdugványnak alkalmas. Magról is szaporítható, de a magoncok gyengék és érzékenyek; csak gondos felügyelettel nevelhetők fel.

Felhasználásuk

Több faját dísznövénynek termesztik, főleg szabályosan álló, színes leveleik és többnyire élénk színű virágaik miatt — leginkább sziklakertekben, illetve cserepes növényként.

Források

• Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat. Budapest, 1984. p. 264.
• Ray Stephenson: Sedum. Cultivated stonecrops
• Lovas Katalin: Kövirózsák gazdagsága