Durrell-mongúz
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Salanoia durrelli Durbin et al., 2010 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||
![A Durrell-mongúz elterjedése.[1]](/wiki/F%C3%A1jl:Salanoia_durrelli_range_map.svg) A Durrell-mongúz elterjedése.[1]
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Durrell-mongúz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Durrell-mongúz témájú kategóriát. |
A Durrell-mongúz (Salanoia durrelli) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) családjába tartozó Salanoia nem egyik faja.
Közeli rokonságban áll a barnafarkú mongúzzal (Salanoia concolor), a Salanoia nembe tartozó másik fajjal. A két faj genetikailag hasonló, de morfológiailag különböző, a tudósok külön fajnak ismerik el. 2004-ben megfigyeltek egy egyedet, 2010-ben vált ismertté a tudomány számára S. durrelli néven. Csak az Alaotra-tó nádrengetegében található meg. A Durrell-mongúz az első újonnan felfedezett ragadozó emlősállat volt a világon 24 év után.[2]
A kicsi, vörösesbarna ragadozóállatot széles lábainak kiemelkedő párnája, vörösessárga hasa és széles, erőteljes fogai jellemzik, többek között ezek a különbségek a barnafarkú mongúzzal összehasonlítva. Csak két lemért példány van, testtömegük 600 gramm és 675 gramm. Mocsári állatfaj, rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik. Az Alaotra-tó veszélyeztetett ökoszisztéma, a Durrell-mongúznak új vetélytársai a betelepített fajok.
Rendszertana
[szerkesztés]Amikor 2004-ben, a Durrell Wildlife Conservation Trust (DWCT) felmérte a bambuszmakik (Hapalemur) állományát az Alaotra-tó környékén, Madagaszkár legnagyobb vizenyős élőhelyén, egy új fajt fedezett fel, amelynek később Durrell-mongúz lett a neve. Az állatot elfogták, lefényképezték, majd szabadon engedték. A vizsgálat azt mutatta, hogy a fényképen lévő állatot nem lehet azonosítani semmilyen ismert madagaszkári ragadozóval (madagaszkári cibetmacskafélék). Ennél fogva két állatot fogott be 2005-ben a DWCT. Az egyiket megölték, hogy megkönnyítse a morfológiai összehasonlítást.[3] 2010-ben hivatalosan dokumentálta a Durrell-mongúzt Joanna Durbin természetvédő és a Climate, Community & Biodiversity Alliance, a Nature Heritage, a Natural History Museum, a Conservation International és a DWCT.[4] Specifikus nevét Gerald Durrell neves természetvédőről, a DWCT alapítójáról kapta.[5] Korábban a helyiek már beszámoltak egy kis ragadozóról az Alaotra-tónál, és azt gondolják, hogy ez az állat közeli rokona a barnafarkú mongúznak (Salanoia concolor).[6]
A Durrell-mongúz a Salanoia nembe tartozik, amelyben korábban csak a barnafarkú mongúz volt ismert Kelet-Madagaszkárból. A Durrell-mongúz morfológiailag jelentős mértékben különbözik a barnafarkú mongúztól, azonban mitokondriális genetikai vizsgálatok szerint a két faj nagyon hasonló.[7] A felfedezője úgy döntött, hogy elismerik az alaotra-tavi populációt különálló fajnak, figyelembe véve a jelentős morfológiai különbséget. A megfigyelt morfológiai különbségek az Alaotra-tó környékéhez való alkalmazkodás révén fejlődhettek ki, hasonlóan az Alaotra-tavi bambuszmakihoz (Hapalemur alaotrensis), melyet annak ellenére ismertek el külön fajnak, hogy genetikailag közel áll a gyakoribb szürke bambuszmakihoz (Hapalemur griseus).[8]
Leírás
[szerkesztés]A Durrell-mongúz sokban hasonlít a barnafarkú mongúzra,[3] amely egy kis, karcsú mongúzszerű ragadozó.[9] Alapszíne vörösesbarna, halványabb színű, mint a barnafarkú mongúzé.[10] A fej és a tarkórész is foltos.[5] Az állat hasa vörösesbarna, nem barnás, mint a barnafarkú mongúznak.[10] A farok nagyrészt az állat testéhez hasonló színű, ám hegye sárgásbarna. A szőrrel jól borított fülkagylók belső oldala vörösesbarna. A széles mancsok szőrtelenek, jól párnázottak; a mellső lábak vörösesbarnák, a hátsó lábak sötétbarnák. Valamennyi láb öt-öt ujja sötétbarna karmot visel. A lábak külső szélein merev szőrszálakból álló sörtesorok találhatók.[5] Ezzel szemben a barnafarkú mongúz lábai vékonyabbak, azokon kevésbé fejlett párna van.[10] A Durrell-mongúz bundája hosszú, puha.[5]
A holotípus példány egy nőstény volt, a fej és a test hossza 310 mm, a farok hossza 210 mm, a hátsó lábak hosszúsága 66,8 mm, a fül hossza 17,5 mm, testtömege 675 g volt. Egy másik példány, amelyet elfogtak és kiengedtek, egy hím volt, a fej és a test együttes hossza körülbelül 330 mm, a farok hossza körülbelül 175 mm, testtömege pedig 600 g volt.[5] A fenti igen kevés adat azt valószínűsíti, hogy a Durrell-mongúz valamivel kisebb a barnafarkú mongúznál.[10]
A koponya általában hasonlít a barnafarkú mongúzéra, azonban a rostrum (az elülső rész) széles és mély, az orrcsontok szélesek és rövidek, a szájpad régiója pedig széles. Az alsó állkapocs robusztus, kampónyúlványa magas, meredeken emelkedő.[10] A koponyák és a fogak adatainak statisztikai elemzése alapján a Durrell-mongúzok és a barnafarkú mongúzok példányai egyértelműen elkülönülnek.[12]
A Durrell-mongúznak erőteljesebb fogazata van a barnafarkú mongúzénál, a fogak felszíne nagyobb.[10] Az első és második felső metszőfog kisebb a harmadiknál, melyet a szemfogtól hangsúlyos rés (diasztéma) választ el.[13] A szemfog robusztusabb, mint a barnafarkú mongúzé. Az első felső előzápfog apró, de a második és a harmadik nagyobb; ez a két foga rövidebb és szélesebb, mint a barnafarkú mongúzé.[14] A negyedik előzápfog nagy, ahogy az első zápfog is.[13] A második felső zápfog mérete kevesebb mint egyharmada az elsőének, és redukáltabb, mint a barnafarkú mongúzé, amely mintegy kétharmada az első zápfognak.[14] Az első alsó metszőfog kisebb a másik kettőnél. Az alsó szemfog, az előzápfogak és az első zápfog jól fejlett. A második zápfog széles,[13] azonban kisebb, mint a barnafarkú mongúzé.[14]
Elterjedése, élőhelye és viselkedése
[szerkesztés]Durrell-mongúzt már észleltek Andrebában, egy mocsaras területen, 750 méter tengerszinti magasság felett az Alaotra-tó keleti partján.[5] A barnafarkú mongúz legközelebbi előfordulása az Alaotra-tótól 55 kilométerre van. Az első megfigyelt példány úszott, lehet, hogy az emberek miatt menekült ki a partra. A két másik példányt a vízen lebegő növényzeten fogták el. Így a Durrell-mongúz a mocsári élőhelyeken fordul elő, ami jelentősen eltér a barnafarkú mongúz élőhelyétől, az erdőtől. A Durrell-mongúz erőteljes fogazata a zsákmány kemény részeinek feltörésére valók, étrendjében rákok és puhatestűek, továbbá kis gerincesek szerepelnek, eltérően a barnafarkú mongúztól, melynek gyengébb, rovarevésre alkalmas fogazata van. A két, csapdákkal elfogott Durrell-mongúzegyed esetében a csalétek hal és hús volt. A Durrell-mongúz sokban hasonlít a nagyobb testű, az afrikai kontinensen élő, húsevő és mocsárban élő mocsári mangusztára (Atilax paludinosus), amely szintén a vízen lebegő növényzeten táplálkozik és pihen.[15]
Természetvédelmi státusz
[szerkesztés]A faj egyedüli élőhelyét, az Alaotra-tavat több tényező veszélyezteti: a környezetszennyezés, a mocsarak rizsfölddé alakítása, a túlhalászás és a nem őshonos fajok terjedése, mint az egzotikus halak, növények, a házi patkány (Rattus rattus) és egy másik kis ragadozó, a kis cibetmacska (Viverricula indica).[16] Egy madárfaj, az Alaotra-vöcsök (Tachybaptus rufolavatus) amelynek elterjedése erre a területre korlátozott, a közelmúltban halt ki,[17] és a bambuszmakik populációja 1994-1999 között 30%-kal csökkent.[18] Egy szűk elterjedésű, kis létszámú faj, mint a Durrell-mongúz, valószínűleg veszélyeztetett az élőhelye pusztulása, továbbá talán a kis cibetmacskával és a házi patkánnyal való versengése miatt is, ám természetvédelmi státuszát még hivatalosan nem határozták meg. A DWCT az Alaotra-tó megőrzésén dolgozik, és a régióban már védett területnek jelölték.[16]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Durbin és munkatársai., 2010, ábra 1
- ↑ Új mongúzfajt fedeztek fel Madagaszkáron (magyar nyelven). Index, 2010. (Hozzáférés: 2010. október 11.)
- ↑ a b Durbin et al., 2010, 342. lap
- ↑ Durbin et al., 2010, 341. lap
- ↑ a b c d e f Durbin et al., 2010, 346. lap
- ↑ Garbutt, 1999, 140. lap
- ↑ Durbin et al., 2010, 345–346. lap
- ↑ Durbin et al., 2010, 351–352. lap
- ↑ Garbutt, 2007, 219. lap
- ↑ a b c d e f Durbin et al., 2010, 348. lap
- ↑ I. Geoffroy Saint-Hilaire, 1839; cf. Garbutt, 2007, pp. 219–220
- ↑ Durbin et al., 2010, 344. lap
- ↑ a b c Durbin et al., 2010, 347. lap
- ↑ a b c Durbin et al., 2010, 349. lap
- ↑ Durbin et al., 2010, 350. lap
- ↑ a b Durbin et al., 2010, 352. lap
- ↑ BirdLife International, 2010
- ↑ Mutschler és munkatársai., 2001
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Salanoia durrelli című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- hir24.hu Archiválva 2010. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- BirdLife International. 2010. Species factsheet: Tachybaptus rufolavatus Archiválva 2020. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben. BirdLife International website. Downloaded on August 3, 2010. (angolul)
- Durbin, J., Funk, S.M., Hawkins, F., Hills, D.M., Jenkins, P.D., Moncrieff, C.B. and Ralainasolo, F.B. 2010. Investigations into the status of a new taxon of Salanoia (Mammalia: Carnivora: Eupleridae) from the marshes of Lac Alaotra, Madagascar (subscription required). Systematics and Biodiversity 8(3):341–355. (angolul)
- Garbutt, N. 1999. Mammals of Madagascar. Pica Press, 320 pp. ISBN 1-873403-52-6 (angolul)
- Garbutt, N. 2007. Mammals of Madagascar: A Complete Guide. A & C Black, 304 pp. ISBN 978-0-7136-7043-1 (angolul)
- Geoffroy Saint-Hilaire, I. 1839. Notice sur deux nouveaux genres de mammifères carnassiers, les Ichneumies, du continent African, et les Galidies, de Madagascar. Magasin de Zoologie (2)1:1–39 (franciául). (angolul)
- Gill, V. 2010. New carnivorous mammal species found in Madagascar. BBC News. Downloaded on October 16, 2010. (angolul)
- Mutschler, T., Randrianarisoa, A.J. and Peistner, A.T.C. 2001. Population status of the Alaotran gentle lemur Hapalemur griseus alaotrensis (subscription required). Oryx 35(2):152–157. (angolul)
