Dumtsa Jenő
| Dumtsa Jenő | |
 | |
| Született | 1838 |
| Elhunyt | 1917. május 29. (78-79 évesen) Szentendre |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | polgármester (1872–1903, Szentendre) |
| Kitüntetései | Ferenc József-rend |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dumtsa Jenő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dumtsa Jenő (Pest, 1838. – Szentendre, 1917. május 29.)[1] szerb származású gazdag kereskedő, Szentendre főbírája, majd első polgármestere.
Életpályája
[szerkesztés]Görög-cincár származású volt; szülei Dumtsa Antal és Demetter Mária 1850-ben telepedtek le Szentendrén. A gimnázium és a kereskedelmi iskola elvégzése után feleségül vette Blásics (Blázsits) Petronellát. 1871-től Szentendre főbírája volt, majd a következő évtől Szentendre rendezett tanácsú város első polgármesterévé választották. Vezetése alatt a város megszerezte a környező erdőségek tulajdonjogát, lecsapoltatta a Szentendre és Pomáz között elterülő rét mocsarát, mely a város legjobb termőföldjével rendelkezett. Az egykori mocsár területe ma Tófenék néven ismert. 1888-ban a Budapest-Szentendre közötti helyiérdekű vasút építése az ő hatására és szorgalmazására indult meg. Miután több mint 30 évig a város élén állt, 1903-ban a saját kérésére mentették fel polgármesteri tisztségéből.
Dumtsa Jenő egyházi tisztséget is viselt. Annak a szerb kisebbségnek volt az utolsó nagy képviselője, amely a török hódoltság után újra felépítette a várost és megteremtette mai arculatát. A róla elnevezett Dumtsa Jenő utca 20. szám (1917-ben 71. szám) alatt állt a polgármester háza. Dumtsa Jenő haláláig Szentendrén élt. Sírja a szerb temetőben található.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]Emlékezete
[szerkesztés]- Tiszteletére Szentendrén 1897-ben utcát neveztek el, ahol pl. a Barcsay Múzeum található.
- A Dumtsa Jenő utca 20. sz. házon 2001-ben Szentendre Város Önkormányzata és a Szerb Kisebbségi Önkormányzat emléktáblát helyezett el, az alábbi szöveggel:
„Dumtsa Jenő, Szentendre első polgármestere, annak a szerbségnek volt utolsó nagy képviselője, amely a török hódoltság után újra felépítette a várost és megteremtette mai arculatát. Ő volt az, aki polgármesterként az urbanizáció és a polgárosodás útjára indította Szentendrét.”
- Emlékét szobor is őrzi Szentendrén.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Halálesete bejegyezve a szentendrei állami halotti akv. 81/1917. folyószáma alatt.
- ↑ Pethő Zsoltné, Németh Erika: Szentendrei Arcképcsarnok II. ISBN 963 7521 75 5 (pdf). pmk.hu. [2017. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 21.)
Források
[szerkesztés]- endreikorkep.blog.hu
- Szentendre. Panoráma Magyar városok. Panoráma, 1985. 41. old. ISBN 963 243 248 7
- https://web.archive.org/web/20160913135900/http://www.szentendreprogram.hu/static/11-ek.doc