Duló Károly

Duló Károly
Született	1949. február 14. (75 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	filmrendező, egyetemi oktató
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1972)
Kitüntetései	Balázs Béla-díj (1990) Petzval József-emlékérem (2008) Apáczai Csere János-díj (2010)
IMDb
Sablon • Wikidata • Segítség

Duló Károly (Budapest, 1949. február 14. –) filmrendező, címzetes egyetemi docens.

Pályafutása

Tizenévesen amatőr színjátszó volt, majd színpadi rendező lett. Fizikusi diplomáját (1972) az ELTE Természettudományi Karán szerezte, szociológusként az egyetem bölcsészkarán (1977) végzett, 1983-ban vált bölcsészdoktorrá. 2002: PhD-fokozat, Debreceni Egyetem.

1972 és 1979 között dramaturgi munkát is végző rendezőasszisztensként tevékenykedett a MAFILM népszerű tudományos filmeket készítő stúdiójában. Olyan kiváló mesterek mellett sajátította el a dokumentum- és ismeretterjesztőfilm-készítést, mint Bodrossy Félix, dr. Homoki Nagy István, Kollányi Ágoston, Lakatos Vince. Önálló filmrendezői pályafutása 1975-től datálódik, 1979-től munkahelyi besorolása szerint is az. 1987 és 1994 között a MOVI-ban dolgozott, 1995-től az Uránia Kht. Helios Stúdió vezetője lett, 1997-től pedig az ebből megalakult Új HDF Stúdióé. Közel nyolcvan - köztük több sikeres sorozat- és egyedi - film producere volt; e munkakörében több fiatalt indított pályájára.

Ez ideig mintegy száz dokumentumfilmet forgatott, s ezekkel mintegy harminc hazai és nemzetközi fesztiváldíjat nyert el. Művei értelmi és érzelmi hatásra egyaránt törekszenek. Gyakran indul ki szépirodalmi ihletésből. Érdeklődési köre kiterjed a szorosan vett tudományok mellett a szerves építészetre, a fény, a környezet- és a téralakítás kérdéskörére, az egészséges és fogyatékos gyermekek nevelésére, a művészet- és a kultúrtörténetre. Tematikai repertoárját gazdagította a magyar mezőgazdaság eredményeinek, a kor követelményeihez való igazodásának bemutatása. Maga írja filmjei forgatókönyvét. Mozgóképeinek tartalmát beszédes filmcímek vezetik be. A Vagyok mint minden ember… ismeretterjesztő film a fogyatékos emberekről. Az ember és a kultúrtáj viszonyával foglalkozik A magunk képére… Egész estés dokumentumfilm az öngyilkosságról: „Erős karokkal fogjatok le szépen”. A fényesség titkainak tudója portré Zsolnay Vilmosról. Kós Károly munkásságát az Országépítő hozza néző közelbe. A szerző a tényleges lehetőségekkel való gazdálkodás művészetének tartja a filmkészítést. Munkásságát nem az önmegvalósítás, hanem az értékközvetítés jellemzi. Műveivel támpontot és távlatot kínál nézőinek. Elméletileg is foglalkozik dokumentumfilmmel (ezen belül az ismeretterjesztő és az oktatófilmmel is), a digitális mozizás problémakörével, valamint tudomány- és művészetelmélettel. Kezdeményezte a mozgóképes háttérszakmák újraindítását, a területen folyó szakoktatás, utánpótlás alap- és emeltszintű képzésének a praktikumra alkalmazott korszerű koncepcióját. 1994-től a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének soros elnöke, 1997-től elnöke. E minőségében képviselte/képviseli a magyar filmművészetet és filmszakmát a nemzetközi fórumokon: egyebek közt Párizsban (1995), Los Angelesben (2003), Szöulban (2004) és Madridban (2007) tartott kiselőadásokat.

Első fotókiállításán választékos visszatükröződéseket, jellemzően szecessziós épület(rész)eket láthatott a közönség — a szubjektív tárgyiasság („színről színre”) és az objektív líraiság („tükör által”) dimenziójában. A következő kollekciója tartalmi-művészeti többletet teremtő fotó-applikációkból építkezett mind a hazai, mind a japán helyszíneken készült felvételeket illetően. Az eredetileg különálló fotók a montázsok által meghatározott kompozíciókon partnerien illenek össze, és éreztetett töredékességük dacára – sőt talán éppen ez által – is megidézik a helyek szellemét.

Első könyvében szokatlan szemszögből veszi sorra a mozgókép formanyelvének és dramaturgiájának eszköztárát: minden egyes összetevőjét abból a szempontból tárgyalja, hogy miben és mennyiben épít a nézőre, miféle befogadói késztetést, milyen mozgásteret jelent számára. „Nem csupán a megismerési és kifejezési formákat, hanem minden egyes emberi alkotást úgy lehet felfogni - olvasható a második, művészetelméleti témájú könyv fülszövegében -, mint közelítő és távolító mozzanatok eredőjét, amelyekben a sajátságos emberit gyakorta éppen a távolságteremtés jelenti.” Harmadik könyve esszé, sok idézettel az analógiákról. Azt a kérdést járja körül, hogy mennyiben segítenek a párhuzamok és az analógiák világunk megismerésében. Döntő fontosságúnak tartván (mindennapjainkban, tudományban, művészetben), hogy képesek legyünk elkülöníteni a felszínes hasonlóságoktól a lényegi azonosságokat. Mindhárom kötetet ábrák, képek illusztrálják. A negyedik könyv filozofikus szépirodalmi munka, melynek olvasója kétszer, kétféle: konfrontált megvilágításban találkozhat a Mózes-i exodus bibliai históriájával. Egyiptomtól az Ígéret földjéig „monitorozza” a negyven esztendőn át bolyongó zsidóságot; felrajzolva e kóborlás talányos anatómiáját. Ötödik könyvében Budapest világvárossá alakulásáról és "magyarul beszélő házairól" vall szövegben és képekben. A Világképek, képvilágok c. kisregényben eredeti és kortársi írásművekre támaszkodó életrajzok révén három sors, három korszak, három világ elevenedik meg. Példák ezek, miszerint a művészet nem pusztán a lélek, a szellem luxusa, hanem létszükséglet, életstratégia és megoldás a mindennapok kihívásaira. Szent Lukács a festészeti munkásságáról szóló apokrif hagyományok alapján vált a festők védőszentjévé. Orvos volt, s utánajárt a Jézusról hallottaknak. Pályáját hivatalnokként kezdte Huang Kung-wang, majd kiábrándulva a mandarinok ügyeskedéseiből, beállt taoista szerzetesnek. Idős korában a kínai tájképfestészet egyik meghatározó alakja lett. Vincent van Gogh lelki betegségeinek kialakulásában, súlyosbodásában szerepet játszhattak csődöt mondó kapcsolatai s anyagi kiszolgáltatottsága, végül öngyilkos lett. Ide vezető útját azonban egyre rangosabb festmények szegélyezik. Az emberrel nem akkor történnek meg a dolgok, amikor megesnek vele: csalódásokat, veszteségeket kellett elviselnie Szabó Lőrincné Mikes Klárának és Leni Riefenstahl filmrendezőnek is. Életük során morálisan vitatható döntésekre kényszerültek. Reálisan megrajzolt életútjuk stációinál lelkületük önvédelmére kitalált példákat mutat be a Védőhálók c. kisregény. A perzsa birodalom egyik fellegvárában kémkedik Dareiosznak, „a Királyok Királyának szeme és füle”. Barátság szövődik közte és Aiszkhülosz között. A Szem a látásra, fül a hallásra szépírás főalakja eljut Perszepoliszba, jelent megbízóinak. Szíve és szelleme, visszaútján a megszülető demokrácia honához: Athénhoz közelíti őt.

Filmográfia a jelentősebb hazai díjakkal

A fény mint hullám — Az optikai rács (1975) Osztókészülékek (1975) Bevezetés a bepárlási folyamat irányításába (1975) Az őszibarack termesztése (1975) Házszerelés feszítéssel (1976) Nők az élelmiszeriparban (1976) Zöldségfélék kettős termesztése (1976) Zöldségtárolás (1976) A teljes kép (1976) (Operatőri díj Neményi Ferencnek, Miskolc, 1977) Elmo tüze újra rejtély (1977) Villamos motorok karbantartása (1977) Gépi betakarítású zöldségfélék áruelőkészítése (1977) A gyermek világa 5. — Figyelj rám (Kis Klárával, 1977) A gyermek világa 10. — A felfedező játék (1977) Pneumatikus berendezések alkalmazása a mezőgazdaságban (1977) Villamos motorok karbantartása (1977) Több hús olcsóbb takarmányból (1978) (Fődíj, Kecskemét, 1979) Energia, energiaváltozások (1978) A szimmetriáról — aszimmetriáról (1978) A termelési folyamatokban lévő veszteségidők csökkentése (1978) A termőföld védelmében (1979) (Különdíj, Keszthely, 1980) Tették, amit kell — Portrévázlatok a magyar mezőgazdaság történetéből (1979) Vagyok, mint minden ember… (1979) Az abraktakarmányok gazdaságos felhasználása (1979) Látni és meglátni (1979) A termőföld védelmében (1979) Értelmező próba (1980) Közcélú munkaerő a mezőgazdaságban (1980) Személyes kapcsolatok az osztályban (1980) Az alma gazdaságos hasznosítása (1980) Osztálytársak (1981) A trágyakezelés és szennyvízelhelyezés újabb lehetőségei (1981) Melléktermékből energia (1981) (Fődíj, Vép, 1982) Minősített növényfajták (1982) A magunk képére… (1982) Energiatakarékos sertésistállók (1982) A külpiac változó feltételeihez igazodva (1983) (Fődíj, Gödöllő, 1984) Új lehetőség a munkaszervezésben (1983) Parlagok kincsei (1983) Találmányok a mezőgazdaságban (1983) Új lehetőség a munkaszervezésben (1983) Számítógép-közelben (1983) (II. díj és Különdíj, Gyöngyös, 1983) Agrokémiai információs és szaktanácsadási rendszer (1984) Innováció a mezőgazdaságban (1984) Eredetvédelem a piacokért (1985) Szervezési újdonságok a mezőgazdaságban (1985) Védjegyek az élelmiszergazdaságban (1985)

Tér (1985) Ember és barlang (Magyarország barlangjai sorozat, 1986) A múltnak kútja (Magyarország barlangjai sorozat, 1986) A barlangok fővárosában (Magyarország barlangjai sorozat, 1986) Kertészeti műszaki újdonságok (1987) „Sebed a világ” (1987) A családi otthon biztosítása (1988) CSÉB-évgyűrű biztosítás (1988) A természet védelmében (1989) (I. díj, Kecskemét, 1990) „Erős karokkal fogjatok le szépen” (1989) A fluidizáció (1989) Szerelmesklip (1990) Társastánc (1991) „Ha valaki házat épít” (1991) Arcél (1992) Egy hivatás múltjáról, jelenéről (1992) Barokkvilág Magyarországon (1994) Barokk zene barokk képekkel (1994) Barokk, magyar keretben (1994) (II. díj, Szolnok, 1995) Tanúfa (1995) Beavatkozások (1995) Csodagépezet (1996) Patikamúzeumok, múzeumpatikák (1996) Kultúrák keresztútján (1996) A fényesség titkainak tudója (1996) (II. díj, Szolnok, 1997) In memoriam Lajta Béla (1996) Polgársziget (1998) Festett kazetták világa (1998) Pénzárverés (Játékelmélet tanulságokkal) (1998) Mese világ (1998) Sokszínű egység (1998) Veled vagy ellened (Játékelmélet tanulságokkal II.) (1999) Provinciális szecesszió (2000) Szorítóban — több menetben (Játékelmélet tanulságokkal III.) (2000) Gigászok arca (2001) Medgyaszay István (2002) Védetten…? (2003) A nemzeti építészet mestere — Lechner Ödön (2003) Országépítő — Kós Károly (2004) Aki Torockót választotta — Toroczkai Wigand Ede (2004) A jövő városa felé — A Vágó fivérek építészete (2005) Jakab Dezső és Komor Marcell építészete (2006) Betájolt öröklét (2006) Városépítő — Bernárdy György (2006) Mozgó világ (2007) Árkay Aladár (2008)

Producerként kiemelkedő művei

• Bordal I - VI. (Zöldi Istvánnal)
• A Homo Faber-sorozat 3 epizódja (Kis Klárával)

Fontosabb szerkesztő-rendezői munkák a Duna Televíziónál

• Múltidéző kövek
• Megőrizzük vagy elvesztegetjük?
• A Zsolnay-műhely
• Rétfalvi Sándor szobrász, érdemes művész
• Bachman Zoltán, Kossuth-díjas építőművész
• Pungor Ernő akadémikus
• Kornai János akadémikus

Fotókiállítások

• Tükör által vs. színről színre (Budapest 2010, Szolnok, 2010)
• Az emlékezet tájain (Budapest, 2011)
• Elágazások és összefonódások (Dunakeszi, 2012) Közös, családi kiállítás (Ildikó lánya festményeivel, Anikó lánya könyvterveivel és megvalósult kiadványaival, Lídia unokája könyveivel, illusztrációival, grafikáival)
• A szél és eső hídjain Kínához közelítve (Dunakeszi, 2012, Budapest, 2013, 2014)

Könyvek

• A néző filmje (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2006, 192 o.)
• Közelítő távolítás (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2007, 151 o.)
• Párhuzamok. Esszé - sok idézettel - az analógiákról (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2010, 159 o.)
• Kettős látás (Underground Kiadó, Budapest, 2011, 135 o.)
• Budapest színről színre vs. tükör által (Gondolat Könyvkiadó, 2014, 176. o.)
• Világképek, képvilágok (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2015, 156 o.)
• Védőhálók (Gondolat Könyvkiadó, 2016, 138 o.)
• Szem a látásra, fül a hallásra (Gondolat Könyvkiadó, 2016, 148 o.)
• Lehet másképp (összeállító, Gondolat Könyvkiadó, 2017)

Fontosabb nemzetközi fesztiváldíjak

• A szimmetriáról — aszimmetriáról
  • Különdíj (VIII. Nemzetközi Tudományos és Technikai Filmfesztivál, Katowice, 1979)
• Több húst olcsóbb takarmányból
  • Bronz torony-díj (5. Nemzetközi Agrár Filmszemle, Zaragoza, 1979)
• Parlagok kincsei
  • Különdíj (I. Nemzetközi Agrár Film- és Videoszemle, Kecskemét, 1984)
• Számítógép-közelben
  • II. díj (Fiatal Feltalálók Világkiállítása, Plovdiv, 1985)
• A barlangok fővárosában
  • I. díj (X. Barlangtani Világkongresszus, Budapest, 1989)
• Sokszínű egység
  • Fődíj (Millenniumi Képzőművészeti Filmszemle, Szolnok, 2000)

Kitüntetései

• Balázs Béla-díj (1990)
• Petzval József-emlékérem (2008)
• Apáczai Csere János-díj (2010)
• Eötvös József-emlékérem (2013)

Források

• Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben (Budapest, 1983)
• Magyar rendezők könyve (Budapest, 1999)
• Magyar Filmlexikon I-II. (Budapest, 2005)
• MTI Ki kicsoda 2009 (Budapest, 2008)
• Who is Who Magyarországon (2014)