Ugrás a tartalomhoz

Douglas Mawson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Douglas Mawson
Született1882. május 5.[1][2]
Shipley[3]
Elhunyt1958. október 14. (76 évesen)[3][1][2]
Brighton
Állampolgársága
HázastársaFrancisca Adriana Mawson
GyermekeiPatricia M. Mawson
Foglalkozása
IskoláiUniversity of Sydney
Kitüntetései
  • a Royal Society tagja
  • Brit Birodalom Rendjének tisztje
  • Silver Wolf Award
  • Knight Bachelor
  • Honorary Fellow of the Royal Society Te Apārangi[4]
  • Founder’s Medal (1915)[5]
  • David Livingstone Centenary Medal (1916)
  • Bigsby Medal (1919)
  • Mueller Medal (1930)
  • Clarke Medal (1936)
  • Fellow of the Australian Academy of Science (1953)[6]
SírhelyeSt Jude's Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Douglas Mawson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Balról jobbra Alistair McKay, Edgeworth David és Mawson a mágneses déli sarkon 1909. január 16-án

Sir Douglas Mawson (Shipley, Anglia, 1882. május 5. – Brighton, Ausztrália, 1958. október 14.), ausztrál geológus, Antarktisz-kutató. Az első volt, aki először elérte a déli mágneses sarkot.

Szülei Ellis és Margaret Ann Mawson voltak. Angliában született, de 2 éves korában kivándoroltak Ausztráliába, és Sydney nyugati részén telepedtek le. A Sydney Egyetemen diplomázott 1902-ben. Első expedícióján mint geológus vett részt az akkor Új-Hebridáknak nevezett Vanuatun. Az ekkor írt műve, Az Új-Hebridák geológiája az első jelentős geológiai mű volt, mely Melanéziáról íródott. Pályájára Edgeworth David és Archibald Liversidge voltak nagy hatással. 1905-ben kőolajjal és ásványtannal foglalkozott az Adelaide-i Egyetemen.

1907-ben csatlakozott Ernest Shackleton Nimrod-expedíciójához. Eredetileg csak a nyári időszakra maradt volna az Antarktiszon, de professzorával, Edgeworth Daviddel együtt még egy évre maradtak. Vele és Alistair Mackay-jel az elsők voltak, akik megmászták az Erebus vulkánt és először elérték a déli mágneses sarkot 1909-ben.

1910-ben meghívást kapott Scott Terra Nova-expedíciójára, de helyette inkább az ausztrálázsiai antarktiszi expedíció vezetését vállalta el, melyet a V. György-földre és az Adélie-földre vezetett. Az expedíció után, melyen biológiai, meteorológiai és geológiai megfigyeléseket végeztek, lovaggá ütötték.

Az expedícióról David Roberts írt könyvet, mely 2013-ban magyarul is megjelent Egyedül a jég ellen címmel.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Моусон Дуглас, 2015. szeptember 28.
  4. ↑ https://www.royalsociety.org.nz/who-we-are/our-people/our-fellows/all-honorary-fellows/
  5. ↑ Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
  6. ↑ https://www.science.org.au/profile/douglas-mawson, 2024. január 15.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Douglas Mawson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • David Roberts: Egyedül a jég ellen. Egy emberfeletti küzdelem igaz története; ford. Farkas Veronika; XXI. Század, Bp., 2013
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Douglas_Mawson&oldid=27258660”