Ugrás a tartalomhoz

Dora d’Istria

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dora d’Istria
SzületettElena Ghica
1828. február 28.
Bukarest vagy
Parga Görögország
Elhunyt1888. november 20.
(60 évesen)
Firenze Olasz Királyság
ÁlneveDora d'Istria
ÁllampolgárságaHavasalföldi Fejedelemség
HázastársaAlexander Koltsov-Massalski
SzüleiMihail Ghica
Foglalkozása
  • publicista
  • utazó
  • költő
  • festő
SírhelyeTrespiano Cemetery
Dora d’Istria aláírása
Dora d’Istria aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Dora d’Istria témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dora d’Istria, polgári nevén Elena Ghica, férjezett nevén Jelena Mihajlovna Kolcova-Moszalszkaja hercegné (Bukarest vagy Parga, 1828. február 28. – Firenze, 1888. november 20.)[1] albán származású, többnyire francia és olasz nyelven publikáló román publicista, utazó, költő, festő. Európa-szerte ismert publicistaként különösen sokat tett az albánság mint önálló nemzet jogainak elismertetéséért.

Életútja

[szerkesztés]

Az albán nemesi származású, román földön élő Ghica család sarjaként, Mihai Ghica herceg leányaként született, Elena Ghica (albánosan Elena Gjika) néven. A Ghica-család több fejedelmet is adott Havasalföldnek, IV. Gergely és X. Sándor(wd) éppen Dora d’Istria születésekor, illetve gyerekkorában ültek Havasalföld trónján.[2] Fiatal korában szüleivel együtt Európa nagyvárosaiban élt, magántanítók kezére bízva. Huzamosabb ideig tartózkodtak Drezda, Bécs és Berlin uralkodói udvaraiban, illetve Velencében, ahol a fiatal lány rendre kitűnt szépségével és széleskörű műveltségével.[3]

1849-ben feleségül ment a katonatiszt Alekszandr Kolcov-Moszalszkij orosz herceghez, és 1855-ös válásukig Oroszországban élt.[4] Ezt követően Svájcba költözött, ahol azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nőként elsőként hódította meg a Jungfrau 4158 méteres csúcsát.[5] 1860-ban hosszabb utazást tett Görögországba, majd Olaszországban telepedett le. Firenzében halt meg hatvanéves korában.[6]

Munkássága

[szerkesztés]

Dora d’Istria élete során szenvedélyesen küzdött az Osztrák–Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom nemzetiségeinek jogaiért, a női egyenjogúságért és a korszerű közoktatás megteremtéséért.[7] Bár kortársai közül többen dilettánsnak tartották, és nem ismerték el írói tehetségét,[8] politikai, kulturális, társadalmi és egyházi témájú publicisztikájával Európa-szerte hírnevet vívott ki magának.[9]

1866-ban La nationalité albanaise d’après les chants populaires (’Az albán nemzetiség népdalai tükrében’) címen megjelent értekezésével és több későbbi írásával hozzájárult az albánok helyzetének megismertetéséhez, ezzel támogatva az albán nemzeti mozgalom kibontakozását. Az elsők között tudatosította az európai közvéleményben, hogy bár az albánok felekezetileg megoszlanak, egy népet alkotnak és joguk van az önrendelkezéshez.[10] Levelezésben állt Jeronim de Rada arberes költővel,[11] az Oszmán Birodalommal szembeni fegyveres felkelésre buzdította az albánok vezetőit.[12] Hatását érzékelteti, hogy az albánok az „Albánia csillaga” (Ylli i Shqipërisë) tiszteletnéven emlegették Dora d’Istriát.[13] Demetrio Camarda(wd) 1870-ben egy egész verseskötetet szentelt az írónőnek A Dora d’Istria gli Albanesi (’Dora d’Istriának az albánok’) címmel,[14] Zef Jubani és Zef Serembe(wd) pedig egy-egy verset írt Dora d’Istriához.[15] Amikor 1881-ben háromszáz szkutari fiatal egy mívesen kidolgozott ezüsttollat ajándékozott neki, ezekkel a szavakkal köszönte meg a gesztust: „Bízom benne, hogy ezt a tollat utolsó leheletemig hazám, Albánia becsületének és jogainak szolgálatába állíthatom.”[16]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • La Suisse allemande et l’ascension du Moench. Paris: Cherbuliez. 1856.  
  • La poésie grecque dans les Iles-ioniennes. Paris: Revue des deux Mondes. 1858.  
  • La nationalité roumaine d’après les chants populaires. Paris: Revue des deux mondes. 1859.  
  • Les femmes en Orient I–II. Zurich: Meyer et Zeller. 1859–1860.  
  • Excursions en Roumélie et en Morée I–II. Paris: J. Cherbuliez. 1863.  
  • La nationalité serbe d’après les chants populaires. Paris: Revue des deux mondes. 1865.  
  • La nationalité albanaise d’après les chants populaires. Paris: Revue des deux mondes. 1866.  
  • La nationalité hellénique d’après les chants populaires. Paris: Revue des deux mondes. 1867.  
  • La nationalité bulgare d’après les chants populaires. Paris: Revue des deux mondes. 1868.  
  • Des femmes, par une femme. Paris: Librairie internationale. 1869.  
  • La poésie populaire des magyars. Paris: Revue des deux mondes. 1870.  
  • Gli Albanesi in Rumenia, storia dei principi Ghika nei secoli XVII, XVIII e XIX su documenti inediti degli archivii di Venezia, Vienna, Parigi, Berlino, Costantinopoli, ecc. Firenze: Rivista europea. 1873.  
  • La poésie des Ottomans. Paris: Maisonneuve. 1877.  

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Elsie 2013 :171. (Parga); Vickers 2014 :268. (Bukarest).
  2. ↑ Elsie 2013 :171.
  3. ↑ Elsie 2013 :171.
  4. ↑ Elsie 2013 :171.
  5. ↑ Elsie 2013 :171.
  6. ↑ Elsie 2013 :171.
  7. ↑ Elsie 2013 :171.
  8. ↑ Elsie 2013 :171.
  9. ↑ Jacques 2009 :295–296.
  10. ↑ Pollo & Puto 1981 :116.; Maksutovici 1984 :199.; Elsie 2013 :171.; Vickers 2014 :44. • Vö. Elsie 2005 :49.; Jacques 2009 :296.
  11. ↑ Elsie 2013 :104.
  12. ↑ Jacques 2009 :296.
  13. ↑ Maksutovici 1984 :199.
  14. ↑ Elsie 2013 :73.
  15. ↑ Elsie 2005 :59.; Elsie 2013 :226.
  16. ↑ Jacques 2009 :296.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315  
  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Maksutovici 1984: Gelsu Maksutovici: Albánia. In A független és egységes nemzeti államok kialakulása Közép- és Délkelet-Európában (1821–1923). Összeáll. Viorica Moisuc és Ion Calafeteanu; ford. Károlyi Dénes. Bukarest: Kriterion. 1984.  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dora_d’Istria&oldid=26526110”