Dombay Ede
| Dombay Ede | |
 | |
| Született | 1855. október 16. Nyitraivánka |
| Elhunyt | 1897. április 4. (41 évesen) |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dombovári és iváncsfalvi Dombay Ede (Nyitraivánka, 1855. október 16. - 1897. április 4.) író, költő, újságíró, hivatalnok.
Élete
[szerkesztés]Dombay Sándor földbirtokos és setétkuthi Setéth Mária[1] fia, Dombay Hugó ügyvéd, költő, író, festő, zenész és Szabó Vincéné Dombay Piroska testvére. 1883-ban eljegyezte gergelyfalusi Szabó Ilonát (1868),[2] nemespanni Szabó István (1845-1901) megyei hivatalnok,[3] és apaji Ernyey Emília (1848) lányát.
A gimnázium négy osztályát 1870-ig a Nyitrai Piarista Gimnáziumban, a főreáliskolát 1875-ben Pozsonyban végezte. 1881-től vármegyei tisztviselő, 1884. májusától Berchtold László grófnak és az év végétől gróf Gyürky Ábrahám főispánnak titkára és megyei aljegyző volt Nyitrán, majd Szakolcán lett városi főjegyző. 1886-tól a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem jogi hallgatója volt.[4]
Sírhelye a nyitrai temetőben van,[5] de a felirat szerint Szakolcán volt eltemetve.
Tréfás verseket és adomákat írt Pozsonyból az Üstökösbe (1873-1874, 1883), a Nyitrai Közlönybe (1876-1878), a Nyitramegye politikai hetilapba 1882-ben tárcákat, értekezéseket, verseket és apróságokat írt, elbeszéléseket és rajzokat pedig a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület Naptárába (1886), az Érsekujvár és Vidékébe (1890) és az Érsekujvári Naptárba (1891). Szerkesztette a Villám című élclapot 1878. augusztus 23-tól 1879. januárjáig Nyitrán. Álneve: Tyúk Miska, s többféle egyéb jegyet is használt a lapokban. 1883-ban az ő prologját szavalta Eszéki Emma a nyitrai színház megnyitásakor.[6] 1885-ben Gyürky Ábrahám főispán beiktatására is írt költeményt, melyet a színházban szavaltak el.[7] A nyitrai Katholikus Egylet tagja,[8] és a Nyitrai Kerületi Nőegylet titkára volt.[9]
1891-ben két oklevelet ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak.[10]
Művei
[szerkesztés]- 1882 Szivemből. Nyitra (versfüzet)
- 1882 Hallatlan botrány. Nyitra (röpirat Kaufmann Ármin szerk. ellen)
- 1884 Prolog a nyitrai szinház megnyitásakor. Nyitra
- 1884 Pattai emlék (költemény)[11]
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- 1929 Magyar Színművészeti Lexikon, 365-366
- Fehér Sándor - Pindes Ivett 2009: Nyitrai sírkövek – Séta a nyitrai városi temetőben. Nyitra, 16
- ↑ S. M. gyászjelentése
- ↑ Budapesti Hírlap 3/24, 3 (1883. január 24.); Fővárosi Lapok 1883/20, 133 (1883. január 24.); Pesti Napló 34/22, 2 (1883. január 23.)
- ↑ Sz. I. gyászjelentése
- ↑ A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja 1887-1888, 71.
- ↑ kozterkep.hu
- ↑ Pesti Hírlap 5/320, 5 (1883. november 20.)
- ↑ Pesti Napló 36/16-17 (1885. január 16-17.)
- ↑ Breznay Béla (szerk.): Religio 1885/13, 100.
- ↑ Fővárosi Lapok 1888/165, 1214 (1888. június 15.)
- ↑ Budapesti Közlöny 25/210, 1 (1891. szeptember 16.)
- ↑ Fővárosi Lapok 1884/151, 983 (1884. június 28.); Görföl Jenő 2002: A forradalom patai emlékműve. Új Szó 2002. március 13.
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest
