Doggerbanki csata (1781)
| Doggerbanki csata (1781) | |||
 | |||
| a doggerbanki csata Thomas Luny ábrázolásában | |||
| Konfliktus | negyedik angol-holland háború (amerikai függetlenségi háború) | ||
| Időpont | 1781. augusztus 5. | ||
| Helyszín | Dogger-pad, Északi-tenger | ||
| Eredmény | döntetlen | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Doggerbanki csata
Pozíció Európa térképén
| |||
 é. sz. 54° 43′ 26″, k. h. 2° 46′ 08″54.724000°N 2.769000°EKoordináták: é. sz. 54° 43′ 26″, k. h. 2° 46′ 08″54.724000°N 2.769000°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Doggerbanki csata (1781) témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
Az 1781. augusztus 5-én lezajlott doggerbanki csata (angolul: Battle of Dogger Bank, hollandul: Slag bij de Doggersbank) a negyedik angol–holland háború (az amerikai függetlenségi háború részkonfliktusa) egyik tengeri ütközete volt az Északi-tengeren a Dogger-pad (Doggerbank) vizein. A sok áldozatot követelő összecsapásban egy Hyde Parker altengernagy vezette brit hajóraj csapott össze a Johan Zoutman holland altengernagy vezette konvojokat kísérő hajórajjal.
Előzmények
[szerkesztés]1780 decemberében Nagy-Britannia hadat üzent a Hollandiának és ezzel bevonták az amerikai függetlenségi háborúba.[1] A hollandok évek óta támogatták az amerikaiakat és francia ellátmányokat is eljuttattak hozzájuk.[2] A hadüzenet azt jelentette, hogy a balti-tengeri kereskedelmük – mely révén a britek a hajóikhoz szükséges faanyag nagy részére szert tettek – veszélybe került és ezért az Északi-tengeren növelni kellett a kereskedelmi hajóik védelmét. Ezért blokád alá vették a holland kikötőket és a kereskedelmi konvojok mellé felfegyverzett hajókat rendeltek. A hollandok a belpolitikai ellentétek miatt nem tudtak hatékonyan fellépni a britekkel szemben.[3] A tehetetlenség következménye a gazdaságilag fontos kereskedelmük összeomlása volt.[4]
Hyde Parker egy a Balti-tenger felől érkező konvojok védelmére hajózott ki, mikor augusztus 5-én reggeli négy órakor észlelte a holland flottát. Azonnal Anglia felé irányította a kereskedelmi hajókból álló konvojt a hadihajóival pedig a hollandok felé közelített.[5] Zoutman, akinek a hadihajói a kereskedelmi hajók közé vegyültek, jelt adott a sorba való rendeződésre a konvoj és a brit hajók között.
A csata
[szerkesztés]_1781_A._Rooland.jpg)
A nyugodt tengeren enyhe északkeleti szellő fújt. Zoutman kelet-délkeletnek tartva a hajói bal oldalát mutatta az ellenségnek és így várta Parkert, aki szélirányból közeledett. A 06:10-kor leadott jelzésnek megfelelően a közeledő brit flotta próbált sorba rendeződni, de egyes hajók rossz állapota miatt ez nehézkesen sikerült. Két hajó helycserére kapott utasítást, ami félreértéshez vezetett és a 44 ágyús Dolphin került szembe az egyik legnagyobb holland egységgel, míg a Bienfaisant ellenfél nélkül maradt.[6]
Röviddel nyolc óra előtt a holland hajókhoz érve Parker felvonta a hadilobogót, de meglepetésükre a hollandok nem nyitottak tüzet egészen addig, míg a két csatavonal közötti távolság fél muskétalövésnyire nem csökkent. Zoutman ekkor szintén felhúzta a hadilobogót, majd a brit parancsnokkal egyidőben felhúzta a tűz megnyitására utasító vörös zászlót is. Ekkor a Fortitude-on végigsöpört az első sortűz. A közelharc három órán és negyven percen át tartott.[7] A reggel folyamán a holland kereskedelmi flotta a harcoktól eltávolodva Texel felé vette az útját. Parker 11:35-kor jelt adott a csatavonal újrarendezésére a hajói kezelhetetlensége miatt, melyekkel a szélárnyékos oldalra fordult és lassan eltávolodott a hollandoktól.[8]
A csata mindkét oldalon sok áldozatot követelt a résztvevő hajók számához viszonyítva. Az egy hónappal később a Chesapeake-öbölben jó kétszer ekkora flották között vívott csatában sem volt annyi áldozat, mint itt. A britek 104 halottat és 339 sebesültet veszítettek, míg a hollandok 142 halottat és 403 sebesültet.[9] Egyes személyes beszámolók szerint a holland veszteség jóval magasabb volt és elérhette az 1100-at is. A Hollandia még azon az éjszakán elsüllyedt. Zászlaját a Belle Poule szerezte meg és átadta Parker tengernagynak.[10]
Következmények
[szerkesztés]
A csata után mindkét fél magának tulajdonította a győzelmet. A hollandok azonban nem küldtek ki hadihajókat a tengerre a háború hátralévő részében, próbálván tartani magukat a fegyveres semlegességhez és ennek következtében a tengeri kereskedelmük is erősen visszaesett. A Balti-tengerre összesen egy konvojuk jutott el, de ez svéd zászló alatt hajózott egy svéd fregatt kíséretében.[11]
Parker is magának tulajdonította a győzelmet, de úgy vélte nem volt kellőképpen felszerelve a feladathoz és mikor a Temzéhez érkezve a Nore homokpadnál találkozott a III. György királlyal közölte vele: "Felségednek jobb hajókat és fiatalabb tiszteket kívánok. Én a magam már túl öreg vagyok a szolgálatra." ("I wish Your Majesty better ships and younger officers. As for myself, I am now too old for the service.")[12] Ezt követően lemondott parancsnoki beosztásáról. A csata nem volt hatással a háború menetére.
A csata jelentősége Hollandiában
[szerkesztés]A tengeri csatát régóta nem vívó Hollandiában a doggerbanki csatát nagy győzelemként ünnepelték. Zoutmant az egész ország hősként ünnepelte és dísztőrrel tüntették ki. V. Vilmos, a köztársaság helytartója javaslatára medált vertek (Doggersbank-medaille), mely az első olyan holland kitüntetés volt, melyet szalagon viseltek. A medálon a “Pax quaeritur bello” (“A háború hozza el a békét”) felirat volt olvasható. Zoutman és első tisztje, Jan van Kinsbergen valamint a hajók parancsnokai egy-egy arany medálban részesültek. A tisztek ezüstből készült példányokat kaptak piros-fehér-kék szalagon. A kadétok és az altisztek is ezüstmedált kaptak, de ennek szalagja narancsszínű volt. Az alacsonyabb rangúak pénzjutalomban részesültek.
Sok holland viselt narancsszínű szalagot a csatára emlékezve. Az elesett tengerészek özvegyeinek megsegítésére alapot hoztak létre. A pénzadományok segítségével 1785-ben két iskola összevonásából kereskedelmi tengerésziskolát hoztak létre. Egy 1815. július 8-ai királyi dekrétumban Van Kinsbergent a Katonai Vilmos-rend Nagykeresztjével tüntették ki és a csatában szintén részt vevő Albert Kikkertet a rend parancsnokává tették meg. 1781-ben egy anonim pamflet jelent meg a tengeri csatáról "De geest van W.G. Focquenbroch, zingende in een vrolyke en aangenaame melody, De Hollandsche zeehelden in het Zondags pak, of de vlugtende Engelschen in het hembd" címmel. A holland patrióták a csatáról minden évben augusztus 5-én megemlékeznek. A költő Jan Frederik Helmers hálaéneket, Rhijnvis Feith győzelmi dalt és Hiëronymus van Alphen egy kantátát írt a csatára emlékezve.
A csatában részt vevő hajók
[szerkesztés]
Nagy-Britannia[szerkesztés]Sorhajók
Kisebb hajók
|
Hollandia[szerkesztés]Sorhajók
Kisebb hajók
|
Irodalom
[szerkesztés]- Allen, Joseph, Battles of the British navy, Volume 1 H. G. Bohn, London,(1852)
- Blok, Petrus Johannes. History of the People of the Netherlands
- Clowes, Sir William Laird (1898). The Royal Navy: a history from the earliest times to the present, Volume 3
- Davies, Charles Maurice. The history of Holland and the Dutch nation, Volume 3
- Edler, F.. The Dutch Republic and The American Revolution. Honolulu, Hawaii: University Press of the Pacific [1911] (2001). ISBN 0-89875-269-8
- Penrose, John (1850). Lives of Vice-Admiral Sir Charles Vinicombe Penrose, K. C. B., and Captain Trevenen. J. Murray (publisher), Harvard University.
- The Royal Navy in European Waters During the American Revolutionary War Studies in maritime history. Univ of South Carolina Press (1998). ISBN 9781570032387
További információk
[szerkesztés]
- A csata korabeli holland ábrázolásai az amszterdami Rijksmuseum honlapján.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Edler, 343. o.
- ↑ Davies, 469. o.
- ↑ Edler, 169-176. o.
- ↑ Davies, 468. o.
- ↑ Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 46. o.
- ↑ Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 48. o.
- ↑ Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 49. o.
- ↑ Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 50. o.
- ↑ Clowes, 508. o.
- ↑ Allen 319. o.
- ↑ Davies, 472. o.
- ↑ Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 52. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Slag bij de Doggersbank (1781) című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Dogger Bank (1781) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.