Ditema szótagírás

	Ditema szótagírás
	„Ditema Tsa Dinoko” az írásrendszer neve szotó nyelven
Típus	szótagírás
Nyelvek	szotó, cvána, lozi, zulu, xhosza, szvázi
Időszak	2010 –
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ditema szótagírás témájú médiaállományokat.

A ditema – más néven: Ditema tsa Dinoko, Ditema tsa Sesotho, ld. alább – egy a 2010-es években kifejlesztett szótagírás (fonológiai jellemzőket kódoló írás), amelyet a déli bantu nyelvek – szotó, cvána, lozi, zulu, xhosza, szvázi – leírására fejlesztettek ki. A hagyományos litema művészeti stílus ihlette.^[1]

Ezt az írást szotó nyelven Ditema tsa Dinoko (jelentése: ditema szótagírás) avagy Ditema tsa Sesotho (szotó írás), isiZulu nyelven Isibheqe Sohlamvu néven ismerik.

Az írásmódot 2014 és 2016 között fejlesztette ki egy dél-afrikai nyelvészekből és szoftverprogramozókból álló csoport azzal a céllal, hogy egy olyan írásrendszert hozzanak létre, amellyel leírhatóak a déli bantu nyelvek sajátosságai, mint például a csettintőhangok.^[2] Jelentős hatással voltak rá az 1840-es évektől kezdődően a kanadai bennszülött nyelvekhez kifejlesztett szótagírások, például a magánhangzó-jelölésekre alkalmazott háromszögszimbólumok rendszere az a-e jelcsere mellett szinte azonos.

Az írás a fentebb leírt nyelvek teljes hangkészletét képes ábrázolni. Ez magában foglalja a latin ábécében nem szabványosított nyelveket is, mint például a tekela nyelveket, amelyek a szvázi kivételével nem hivatalos nyelvek. Ezeknek a nyelveknek az ortográfiai támogatásáról tanúskodik például az ingungwana írásjel, amely a magánhangzó nazalitását (orrhang) jelzi − ami a tekela nyelvek sajátossága.

Leírás

Onkamisa, a magánhangzók jelei.

A Xhosza nyelvben szereplő Pʰãːsi szó leírása.

Az írás szótagírásként működik, mivel minden egyes szabadon álló szimbólum egy szótagot jelöl, a mássalhangzók és magánhangzók jelei pedig szótagblokkokban (amabheqe) vannak kombinálva, hasonlóan a koreai hangul íráshoz. Ha az ábrázolt szótag nem orrhangzó, akkor ezek a szimbólumok egy háromszög vagy ékzár alakú jelből állnak, amely a szótag magját jelképezi, a hozzácsatolt ongwaqa vagyis mássalhangzó jelek pedig a szótag kezdetét vagy kiejtésének módját jelzik. Az orrhangzókat körök formájában ábrázolják, amelyek az egész szótagblokkot (ibheqe) kitöltik.

Magánhangzók

A magánhangzók (onkamisa) képezik minden egyes szótagblokk alapját, az egyes szótagok magját, a mássalhangzók pedig ezeken belül és körül helyezkednek el.

A szótagjelek iránya a magánhangzó minőségét jelzi mind a hét magánhangzófonéma esetében:

Intombi, a felfelé mutató háromszög: /i/
Isoka, a lefelé néző háromszög: /a/
Umkhonto, a felfelé mutató ékzár: /u/
A balra néző háromszög: /ɛ/
A jobbra néző háromszög: /ɔ/
A balra néző ékzár: /e/
A jobbra néző ékzár: /o/

Van egy nyolcadik "magánhangzó", amelyet a lefelé néző ékzár képvisel, ez egy üres magánhangzó, és többnyire idegen szavaknál használják önálló mássalhangzó jelölésére, gyakran szótagvégződésként, amelyek a CV fonológiával rendelkező déli bantu nyelvekben nem fordulnak elő.

A háromszög vagy ékzár csúcsa a magánhangzó magasságának vagy élességének felel meg, a magas magánhangzók /i/ és /u/ felfelé, a mély magánhangzó /a/ pedig lefelé mutat. Hasonlóképpen az elülső magánhangzók /ɛ/ és /e/ balra, a hátsó magánhangzók /ɔ/ és /o/ pedig jobbra mutatnak.

Az ingungwana jelzi az orrhangzós magánhangzókat. Ez egy vastag pont a háromszögön kívül, mint az alább látható phãsi szó esetében - jelentése: lent, le, alatta:^[3]

Mássalhangzók

A mássalhangzók (ongwaqa) egy vagy több írásjelből állnak, amelyek közül legalább egy jelöli az kiejtés módját, legyen az hangzó, prenazalizált, imploszív, ejekciós, modális vagy ezek kombinációja.

A mássalhangzójelek helyzete nagyrészt megfelel a kiejtés helyének:

az ajakhangok (labiális hang) és az orrhangok jelei a háromszög csúcsán kívül helyezkednek el.
a fogmederhangok (alveoláris hang) a háromszög közepén, oldalról oldalra haladva helyezkednek el.
a szájüreg hátsó részében képzett hangok (veláris hang) és az elülső részében képzett hangok (palatális hang) a háromszög alján vannak.
az oldalt kiejtett hangok (laterális hang) a háromszög egyik oldalán kívül helyezkednek el.
a foghangok (dentális hang) a háromszöget oldalról átszelő két vonalon, egymással párhuzamosan helyezkednek el.

A jelek alakja megfelel a kiejtés módjának:

Az ívelt vonalak a réshangokat (frikatíva) jelzik (a magyarban például az f, j, s, sz, v, z, zs).^[4]
Az egyenes vonalú megfelelőik ugyanabban a helyzetben zárhangokat (plozívák) jelölnek (a magyarban: p b, m, t, d, n, ty, gy, ny, k, g).^[5]
A közelítőhangzókat és a trillákat két, egymással párhuzamos vagy derékszögben álló vonallal ábrázoljuk, a csapolás vagy csapkodás az utóbbi elrendezés, az egyik vonal a másik vonalat a középpontjában felezi, anélkül, hogy keresztezné azt.
a nyelv visszagörbítésével kiejtett (retroflex) mássalhangzókat^[6] és a "„fogmeder mögötti" (posztalveoláris) hangokat – a magyar nyelvben a s, zs, cs és dzs - hurokként ábrázoljuk.
Az orrhangzókat a háromszög csúcsán körökként ábrázoljuk. A körökön belüli vonalak megkülönböztetik őket egymástól.
a csettintőhangokat homokóra alakban jelölik.
A szótagi oldalhangokat és zenei hangokat kettőzéssel ábrázoljuk.

A szótagokat elválasztó orrhangok (amaqanda) egyedülállóak abban, hogy körökként foglalják el a teljes szótagblokkot. Ezeket egymástól a bennük lévő vonalakkal különböztetik meg, amelyek a fentiekkel megegyező elvek szerint működnek.

Kiejtés

A kiejtés módjának három jele van:

A zöngés mássalhangzók esetében a háromszögben lévő tömör pont glotallizált (kidobott) mássalhangzót vagy modális kattanó mássalhangzót jelez.
A hangalakos mássalhangzók esetében a háromszögben lévő tömör pont egy imploszív mássalhangzót vagy - olyan nyelvek esetében, ahol nincsenek imploszív mássalhangzók - egy modális mássalhangzót jelöl.
A pont hiánya a hangalakos mássalhangzók esetében lélegző hangot, a hangnélküli mássalhangzók esetében pedig aspirációt (belégzés; hehezet)^[7] jelez.
A háromszög csúcsától az alapjáig (vagy az ékzár végével egy vonalban lévő vonalig) futó upimbo, vagyis a hangképzési vonal jelzi a mássalhangzó hangképzését.
Ha a hangképzési vonal az egyetlen ungwaqa a szótagjelben, akkor ez hangzó glottális réshangot /ɦ/ jelez (a glottális hangok képzésekor a hangszalagok közötti rés a kiejtés helye).
Azokban a nyelvekben, amelyek megkülönböztetik a lélegzettől, és orrhangoktól függő (modális^[8]) / vagy zenei hangokat, a voicing-vonal lélegző hangot jelez, ha ezekkel a mássalhangzójelekkel együtt fordul elő.
A prenazalizált mássalhangzókat az ingungu nevű háromszög csúcsán egy nyitott kör jelöli. Ezek más mássalhangzójelekkel együtt fordulnak elő, és megkülönböztethetők a bilabiális orrhangzó (két ajakkal képzett hangok^[9]) /m/-től, amely önállóan fordul elő. Az ingungu mellé nem kell további vonalakat tenni, amikor más ongwaqákkal együtt fordul elő.
A csettintőhangok esetében az ingungu egy orrhangzós kattogó mássalhangzót jelöl, a prenazalizált zárhangok esetén (ezek képzésekor a levegő kezdetben az orrüregen át távozik,^[10] pl. <nkq>) egy tömör pontot kell hozzáadni, ebben az esetben az ingungu ezt jelöli.

Jegyzetek

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ditema tsa Dinoko című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Nyelvészeti portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] ttps://omniglot.com/writing/ditema.htm

[2] Miriam Makeba

[3] ttps://www.wordsense.eu/phantsi/

[4] Réshang

[5] Magyar hangtan

[6] ttps://gobertpartners.com/what-does-retroflex-mean-in-phonetics

[7] ttps://hu.wiktionary.org/wiki/aspir%C3%A1ci%C3%B3

[8] ttps://idegen-szavak.hu/mod%C3%A1lis

[9] Artikulációs fonetika

[10] ttps://m.nyest.hu/hirek/mali-nyelvei

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]