Ugrás a tartalomhoz

Discoverer–8

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Discoverer–8
Típusfelderítő műhold
Indítás dátuma1959. november 20.
Indítás helye
Hordozórakéta
Tömeg795

COSPAR azonosító1959-011A
SCN00025
SablonWikidataSegítség

A Discoverer–8 (1959 LAM) amerikai felderítő műhold.

Küldetés

[szerkesztés]

Corona egy amerikai felderítő műhold-rendszer volt, amelyet a légierő (USAF) segítségével a CIA tudományos és technológiai igazgatósága üzemeltetett. A korai Corona kilövéseket a Discoverer–űrprogram mögé rejtették. Részben tudományos-technikai kísérletekre, illetve felderítési célokra alkalmazták.

A program célja, hogy a felderítési adatokat, képeket egy visszatérésre alkalmas kapszula hordozza. Elsősorban a Szovjetunió, valamit Kína területeiről gyűjtött – katonai és polgári – adatokat visszajuttatva lehetőséget adjon a támadó eszközök elhelyezéséről, mozgásáról, a kódolt kapcsolattartásról, a várható veszélyeztetésről, lehetővé téve a szükségszerű ellenintézkedéseket. A műholdrendszerrel igyekeztek kiváltani az U–2 kémrepülőgépeket.

Jellemzői

[szerkesztés]

1959. november 20-án a légierő Vandenbergben lévő indítóállomásáról egy Thor-Agena A hordozórakétával indították Föld körüli pályára. Orbitális magasságban a hordozóeszköz utolsó fokozatát pneumatikus nitrogénsugarak (hideg-gázrakéták) segítségével fordították meg, illetve állították a tervezett pályára. A műholdat beépítették az utolsó fokozatba. A műhold alakja kúp, amelyhez a rakétafokozat hengere kapcsolódik. Horizontérzékelő berendezése segítségével stabilizálták hossztengelye mentén. Az energiát nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. A mérési adatokat két, különböző frekvencián működő rádióadó továbbította a földi vevőállomásokra. A műhold pályája 103,7 perces, 80,7 fok hajlásszögű (sarki pálya), elliptikus pálya perigeuma 187 kilométer, az apogeuma 1679 kilométer volt. Az utolsó rakétafokozat 1,5 méter átmérőjű, 5,85 méter hosszú, tömege 3850 kilogramm. A műszeregység tömege 795 kilogramm, a visszatérő kapszula 140 kilogramm, 84 centiméter átmérőjű és 69 centiméter magas volt.

A fő egység földi parancsra a visszatérő kapszulát a Csendes-óceán fölött kilőtte. A ejtőernyő technikai hibája miatt a kapszula a tengerbe csapódott. A fő egység, aktív szolgálatát befejezve 1960. március 8-án a Föld légkörében elégett.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Elődje:
Discoverer–7

Discoverer műholdak
1959–1962

Utódja:
Discoverer–9