Discoverer–6

Discoverer–6
Típus	felderítő műhold
Indítás dátuma	1959. augusztus 19.
Indítás helye	Vandenberg Space Force Base Space Launch Complex 1 Vandenberg légitámaszpont
Hordozórakéta	Thor-Aegna A Thor-Agena
Tömeg	794
COSPAR azonosító	1959-006A
SCN	00019
Sablon • Wikidata • Segítség

A Discoverer–6 (1959 ZET) amerikai felderítő műhold.

Küldetés

Corona egy amerikai felderítő műhold-rendszer volt, amelyet a légierő (USAF) segítségével a CIA tudományos és technológiai igazgatósága üzemeltetett. A korai Corona kilövéseket a Discoverer–űrprogram mögé rejtették. Részben tudományos-technikai kísérletekre, illetve felderítési célokra alkalmazták.

A program célja, hogy a felderítési adatokat, képeket egy visszatérésre alkalmas kapszula hordozza. Elsősorban a Szovjetunió, valamit Kína területeiről gyűjtött – katonai és polgári – adatokat visszajuttatva lehetőséget adjon a támadó eszközök elhelyezéséről, mozgásáról, a kódolt kapcsolattartásról, a várható veszélyeztetésről, lehetővé téve a szükségszerű ellenintézkedéseket. A műholdrendszerrel igyekeztek kiváltani az U–2 kémrepülőgépeket.

Jellemzői

1959. augusztus 19-én a légierő Vandenbergben lévő indítóállomásáról egy Thor-Agena A hordozórakétával indították Föld körüli pályára. Orbitális magasságban a hordozóeszköz utolsó fokozatát pneumatikus nitrogénsugarak (hideg-gázrakéták) segítségével fordították meg, illetve állították a tervezett pályára. A műholdat beépítették az utolsó fokozatba. A műhold alakja kúp, amelyhez a rakétafokozat hengere kapcsolódik. Horizontérzékelő berendezése segítségével stabilizálták hossztengelye mentén. Az energiát nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. A mérési adatokat két, különböző frekvencián működő rádióadó továbbította a földi vevőállomásokra. A műhold pályája 95,3 perces, 84 fok hajlásszögű (sarki pálya), elliptikus pálya perigeuma 212 kilométer, az apogeuma 848 kilométer volt. Az utolsó rakétafokozat 1,5 méter átmérőjű, 5,85 méter hosszú, tömege 3850 kilogramm. A műszeregység tömege 783 kilogramm, a visszatérő kapszula 140 kilogramm, 84 centiméter átmérőjű és 69 centiméter magas volt.

A fő egység földi parancsra a visszatérő kapszulát a Csendes-óceán fölött kilőtte. Az exponált filmet – technikai okok miatt (áramellátási hiba) üresen – a műhold a speciálisan kiképzett kapszulájában juttatta vissza a légkörbe, ahol egy adott magasságtól ejtőernyővel ereszkedett lejjebb. Az ejtőernyőt (fény és rádiójelzések) egy kifejezetten erre a célra épített teherszállító repülőgép kapta el süllyedés közben. A kapszulát úgy tervezték, hogy sikertelen ejtőernyős elfogás esetén egy ideig még lebegjen a tenger felszínén, majd süllyedjen el. A visszatérési műveletekben részben a Mercury űrhajók visszatérő rakétarendszerét (fékezőrakéták, ejtőernyős rendszer) is kipróbálták. A fő egység, aktív szolgálatát befejezve 1959. október 10-én a Föld légkörében elégett.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Discoverer–6. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 23.)

Elődje: Discoverer–5

Discoverer műholdak 1959–1962

Utódja: Discoverer–7