Ugrás a tartalomhoz

Discoverer–1

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Discoverer–1
Az Agena-A végfokozattal egybeépített műhold
Az Agena-A végfokozattal egybeépített műhold
Űrügynökségaz Amerikai Egyesült Államok Légiereje
Típusfelderítő műhold
Indítás dátuma1959. február 28.
Indítás helye
Hordozórakéta
Tömeg618

COSPAR azonosító1959-002A
SCN00013
SablonWikidataSegítség

A Discoverer–1 (1959 BET) az amerikai CORONA program első felderítő műholdja volt, amelyet 1959. február 28-án indítottak. A KH–1 típusú műhold prototípusa volt, nem tartalmazott sem kamerákat, sem filmkazettát. Az indítás sikertelen volt, a műhold valószínűleg nem állt pályára.

Küldetés

[szerkesztés]

A Corona egy amerikai felderítő műhold-rendszer volt, amelyet a légierő (USAF) segítségével a CIA tudományos és technológiai igazgatósága üzemeltetett. A korai Corona indítások Discoverer kódnevet kapták.. Részben tudományos-technikai kísérletekre, illetve felderítési célokra alkalmazták.

A program célja, hogy a felderítési adatokat, képeket egy visszatérésre alkalmas kapszula hordozza. Elsősorban a Szovjetunió, valamit Kína területeiről gyűjtött – katonai és polgári – adatokat visszajuttatva lehetőséget adjon a támadó eszközök elhelyezéséről, mozgásáról, a kódolt kapcsolattartásról, a várható veszélyeztetésről, lehetővé téve a szükségszerű ellenintézkedéseket. A műholdrendszerrel igyekeztek kiváltani az U–2 felderítő repülőgépeket.

Jellemzői

[szerkesztés]

1959. február 28-án a Discoverer–0 kudarca után a légierő Vandenbergben lévő indítóállomásáról egy Thor-Agena A hordozórakétával állították pályára az első sikeres kísérleti egységet. Orbitális magasságban a hordozóeszköz utolsó fokozatát pneumatikus nitrogénsugarak (hideg-gázrakéták) segítségével fordították meg, illetve állították a tervezett pályára. A műholdat beépítették az utolsó fokozatba. A műhold alakja kúp, amelyhez a rakétafokozat hengere kapcsolódik. A műhold pályája 95,9 perces, 89,7 fok hajlásszögű (poláris pálya), elliptikus pálya perigeuma 183 kilométer, az apogeuma 1122 kilométer volt. Hasznos tömege 618 kilogramm, de a hasznos súly csak 18 kilogramm volt. A teszt kiterjedt a rakétaegységre, a navigációra, irányításra – kapcsolattartásra. Az ellenőrzés során mintegy 100 szempontot vizsgáltak. A mérési adatokat két, különböző frekvencián működő rádióadó továbbította a földi vevőállomásokra. 1959. március 17-én a Föld légkörében elégett.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Elődje:
Discoverer–0

Discoverer műholdak
1959–1962

Utódja:
Discoverer–2