Discoverer–1

Discoverer–1
Az Agena-A végfokozattal egybeépített műhold
Űrügynökség	az Amerikai Egyesült Államok Légiereje
Típus	felderítő műhold
Indítás dátuma	1959. február 28.
Indítás helye	Vandenberg Space Force Base Space Launch Complex 1 Vandenberg légitámaszpont
Hordozórakéta	Thor-Aegna A Thor-Agena
Tömeg	618
COSPAR azonosító	1959-002A
SCN	00013
Sablon • Wikidata • Segítség

A Discoverer–1 (1959 BET) az amerikai CORONA program első felderítő műholdja volt, amelyet 1959. február 28-án indítottak. A KH–1 típusú műhold prototípusa volt, nem tartalmazott sem kamerákat, sem filmkazettát. Az indítás sikertelen volt, a műhold valószínűleg nem állt pályára.

Küldetés

A Corona egy amerikai felderítő műhold-rendszer volt, amelyet a légierő (USAF) segítségével a CIA tudományos és technológiai igazgatósága üzemeltetett. A korai Corona indítások Discoverer kódnevet kapták.. Részben tudományos-technikai kísérletekre, illetve felderítési célokra alkalmazták.

A program célja, hogy a felderítési adatokat, képeket egy visszatérésre alkalmas kapszula hordozza. Elsősorban a Szovjetunió, valamit Kína területeiről gyűjtött – katonai és polgári – adatokat visszajuttatva lehetőséget adjon a támadó eszközök elhelyezéséről, mozgásáról, a kódolt kapcsolattartásról, a várható veszélyeztetésről, lehetővé téve a szükségszerű ellenintézkedéseket. A műholdrendszerrel igyekeztek kiváltani az U–2 felderítő repülőgépeket.

Jellemzői

1959. február 28-án a Discoverer–0 kudarca után a légierő Vandenbergben lévő indítóállomásáról egy Thor-Agena A hordozórakétával állították pályára az első sikeres kísérleti egységet. Orbitális magasságban a hordozóeszköz utolsó fokozatát pneumatikus nitrogénsugarak (hideg-gázrakéták) segítségével fordították meg, illetve állították a tervezett pályára. A műholdat beépítették az utolsó fokozatba. A műhold alakja kúp, amelyhez a rakétafokozat hengere kapcsolódik. A műhold pályája 95,9 perces, 89,7 fok hajlásszögű (poláris pálya), elliptikus pálya perigeuma 183 kilométer, az apogeuma 1122 kilométer volt. Hasznos tömege 618 kilogramm, de a hasznos súly csak 18 kilogramm volt. A teszt kiterjedt a rakétaegységre, a navigációra, irányításra – kapcsolattartásra. Az ellenőrzés során mintegy 100 szempontot vizsgáltak. A mérési adatokat két, különböző frekvencián működő rádióadó továbbította a földi vevőállomásokra. 1959. március 17-én a Föld légkörében elégett.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Discoverer–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 21.)

Elődje: Discoverer–0

Discoverer műholdak 1959–1962

Utódja: Discoverer–2