Ugrás a tartalomhoz

Discicristata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Discicristata
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diphoda
Csoport: Discoba
Csoport: Discicristata
Cavalier-Smith 2003
Szinonimák

Discimitochondria Margulis et Schwartz, 1998

Kládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Discicristata témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Discicristata témájú kategóriát.

A Discicristata az eukarióták feltételezett kládja. Tagjai az ostoros moszatok és a Percolozoa.[1]

Történet

[szerkesztés]

1999-ben Cavalier-Smith feltételezte, hogy a Discicristata a Cercozoával együtt alkotja a Cabozoa csoportot,[2] azonban míg a Cercozoa a monofiletikus Rhizaria része, a Discicristata nem, így a Cabozoa polifiletikus csoport.[3]

2006-ban Parfrey et al. kimutatták, hogy monofiletikus.[4]

Egy 2009-es csoportosítás szerint a Jakobida csoporttal együtt alkotják a Discoba főtörzset.[5] Adl et al. 2019-es ajánlása szerint a Discoba tagja a Tsukubamonas nemzetség is.[3]

2015-ben Raymann et al. riboszomális fehérjék használatával monofíliáját mutatták ki.[6]

2020-ban Cavalier-Smith és Chao az eukarióták ősét a Discicristata és a többi eukarióta között helyezte el, szerinte a makk-V-szerkezet ősi eukarióta szerkezet, és szerinte a TP/makk-komplex egyszerűbb a Malawimonada esetén az Eozoa csoportnál vagy más eukariótákénál, így ekkor az eukarióták közös ősét nem az Eozoába helyezte, hanem a Malawimonada és a többi eukarióta (Discaria) közé.[7]

Morfológia

[szerkesztés]

2 vagy 4 ostorúak, nevét lemezes mitokondriális cristáiról kapta. Mitokondriális pellikulája az ostorok rögzülési helyén osztódik, a sejtgaratot a centriólumgyökerektől önálló komplex mitokondriális csoportok támasztják.[7]

Centriólumai párhuzamosak, szemben számos kétostorú fajjal, melyek C1 és C2 centriólumai közel merőlegesek.[6]

Elülső gyökerük osztódáskor köztes gyökérré alakul, majd az osztódás végén ismét elülső gyökérré válik.[6]

Magon belüli orsóirányítő mikrotubulus-nukleációs központja és magon kívüli centroszómája van, ez utóbbi a pellikula- és ostor-mikrotubulusokat irányítja. Ez alapján a magasszociált centroszóma csoportosult centromerekkel való szoros asszociációja elsődleges lehet- A magi centromerek elsődleges kettős centromer-centroszóma funkcióját támasztja alá az is, hogy mindkét szerkezet közeli kapcsolatban marad a teljes sejtciklus során a Schizosaccharomyces pombe fajhoz és a Dictyostelium génuszhoz hasonlóan.[8]

Életmód

[szerkesztés]

Gyakran fagotróf bakterivorok, kivéve a citotróf Stephanopogon és Creneis nemzetségeket. A Naegleria fowleri primer amőbás meningoencephalitist okozhat, és az orron át juthat be. Az Euglenida közül a Diplonema fagotróf citotróf, és fontos az afotikus tengervizekben, egyes fajai állatparaziták vagy -szimbionták. Az Aphagea, az Astasia és Distigma ozmotróf, a Rapaza kivételével az Euglenophyceae plasztisz-klorofill a-val vagy b-vel fotoszintetikus vagy szekunder ozmotróf, a Rapaza citotróf.[3]

Általában egysejtűek, de kevés tápanyag esetén képezhetnek több sejt aggregátumából létrejövő termőtestet. Ez számos más csoporthoz hasonlít.[9]

Életciklus

[szerkesztés]

Általában ostoros és amőboid életszakaszokkal is rendelkezik, de vannak az egyik vagy a másik nélküli életciklusú fajok is. Ritkán ostoros amőbák. Ostoros életszakaszuk gyakran 2 vagy 4 ostorú, de vannak ettől eltérő ostorszámú fajok is.[3]

Filogenetika

[szerkesztés]

Cavalier-Smith 2022-ben az Eozoába helyezte, a Discobát ennek szinonimájaként írta le. Az alábbi filogenetikai fát írta le:[7]

Eozoa

Jakobea




Tsukubamonadea


Discicristata
Euglenozoa

Euglenoida



Postgaardia



Glycomonada



Percolozoa
Orthozoa

Pharyngomonadea



Lunosea



Tetramitia
Neovahlkampfea

Neovahlkampfia


Eutetramitia
Heterolobosea

Acrasida



Schizopyrenida




Lyromonadea



Percolatea








Genomika

[szerkesztés]

A többek közt a maglaminát és a heterokromatint a laminokhoz hasonlóan rendező NUP-1-gyel rendelkezik. Nem ismert bár, hogy milyen fehérjékkel rendelkezhetett LECA sejtmagfelszíne, sem hogy rokonok-e. Lehetséges továbbá, hogy több fehérjetípussal is rendelkezett, melyek közül egyet végül elvesztett, vagy hogy a Discicristata és a növények a laminalapú laminát NUP-1-re, illetve NMCP-re cserélték.[8] Nem rendelkezik továbbá Sun vagy KASH fehérjékkel.[8]

Jelentőség

[szerkesztés]

Evolúcióbiológia

[szerkesztés]

Mivel közel van az utolsó eukarióta közös őshöz (LECA), annak lehetséges fehérjéi tanulmányozásában fontos. Feltehetően összetett sejtje volt mikrotubulusokkal rendelkező többfunkciós sejtvázzal. Wickstead et al. kimutatták, hogy legalább 11 ősi kinezincsalád 5 különböző szerkezetű tagja volt jelen a közös ősben.[10] E közös ős feltehetően kétostorú volt.[11]

Derelle et al. 2015-ben kimutatták, hogy az Excavata nem monofiletikus, és az eukarióták 2 csoportra (Opimoda, Diphoda) oszthatók. A Discicristata a Discoba tagjaként ez utóbbiba tartozik.[11]

Nincs Tpr/Mlp-homológjuk, azonban 2 hozzájuk hasonló szerkezetű és funkciójú nukleoporinjuk van. A LECA rendelkezhetett Tpr vagy Mlp fehérjével, ennek a korai Trypanosoma-fajokban lévő analógjai alapján a egy másik mechanizmus is jelen lehetett LECA-ban, vagy az eredeti rendszert a magplazmával való kölcsönhatás válthatta fel a transzkripciós mechanizmusok változására válaszolva.[8]

Egészségügy

[szerkesztés]

A Naegleria fowleri halálos betegségeket okoz, míg testvérfaja, a Naegleria gruberi 1-es CDC-kockázatifokozatú nem patogén modellszervezet.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Cavalier-Smith T (2003. november 1.). „The excavate protozoan phyla Metamonada Grassé emend. (Anaeromonadea, Parabasalia, Carpediemonas, Eopharyngia) and Loukozoa emend. (Jakobea, Malawimonas): their evolutionary affinities and new higher taxa”. Int. J. Syst. Evol. Microbiol. 53 (Pt 6), 1741–58. o. DOI:10.1099/ijs.0.02548-0. PMID 14657102.  
  2. Cavalier-Smith T (1999). „Principles of protein and lipid targeting in secondary symbiogenesis: euglenoid, dinoflagellate, and sporozoan plastid origins and the eukaryote family tree”. J. Eukaryot. Microbiol. 46 (4), 347–66. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1999.tb04614.x. PMID 18092388.  
  3. a b c d Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.  
  4. Parfrey LW, Barbero E, Lasser E, Dunthorn M, Bhattacharya D, Patterson DJ, Katz LA (2006. november 13.). „Evaluating support for the current classification of eukaryotic diversity”. PLoS Genet 2 (12), e220. o. DOI:10.1371/journal.pgen.0020220. PMID 17194223. PMC 1713255.  
  5. Hampl V, Hug L, Leigh JW (2009. március 1.). „Phylogenomic analyses support the monophyly of Excavata and resolve relationships among eukaryotic "supergroups"”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 106 (10), 3859–3864. o. DOI:10.1073/pnas.0807880106. PMID 19237557. PMC 2656170.  
  6. a b c Cavalier-Smith, T. (2018. április 17.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938. PMC 6133090.  
  7. a b c Cavalier-Smith T (2022. május). „Ciliary transition zone evolution and the root of the eukaryote tree: implications for opisthokont origin and classification of kingdoms Protozoa, Plantae, and Fungi”. Protoplasma 259 (3), 487–593. o. DOI:10.1007/s00709-021-01665-7. PMID 34940909. PMC 9010356.  
  8. a b c d Devos DP, Gräf R, Field MC (2014. február 6.). „Evolution of the nucleus”. Curr Opin Cell Biol 28 (100), 8–15. o. DOI:10.1016/j.ceb.2014.01.004. PMID 24508984. PMC 4071446.  
  9. Kawabe Y, Du Q, Schilde C, Schaap P (2019). „Evolution of multicellularity in Dictyostelia”. Int J Dev Biol 63 (8–10), 359–369. o. DOI:10.1387/ijdb.190108ps. PMID 31840775. PMC 6978153.  
  10. Wickstead B, Gull K, Richards TA (2010. április 27.). „Patterns of kinesin evolution reveal a complex ancestral eukaryote with a multifunctional cytoskeleton”. BMC Evol Biol 10, 110. o. DOI:10.1186/1471-2148-10-110. PMID 20423470. PMC 2867816.  
  11. a b Derelle R, Torruella G, Klimeš V, Brinkmann H, Kim E, Vlček Č, Lang BF, Eliáš M (2015. február 17.). „Bacterial proteins pinpoint a single eukaryotic root”. Proc Natl Acad Sci U S A 112 (7), E693–E699. o. DOI:10.1073/pnas.1420657112. PMID 25646484. PMC 4343179.  
  12. CDC - Parasites — Naegleria fowleri — Primary Amebic Meningoencephalitis (PAM) — Amebic Encephalitis

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Discicristata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.