Jamsz
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Jamszgyökerek egy piacon
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||
|
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jamsz témájú médiaállományokat és Jamsz témájú kategóriát. |
A jamsz, jam vagy jam(sz)gyökér (Dioscorea, angol: Yam, spanyol: Ñame, francia: Igname) a trópusi lakosság egyik fontos tápláléknövénye. Mintegy 650 fajával a trópusokon és a mérsékelt öv melegebb éghajlatú vidékein mindenütt megtalálható, sőt két faja a Földközi-tenger mellékén, egy pedig Észak-Amerika mérsékelt égövi zónájában is előfordul.
Etimológia
[szerkesztés]A növény nyugati világban elterjedt nevei: yame, nyami, iname stb., melyek afrikai eredetűek, sőt az Amerikában elterjedt voz del Congo (Kongó hangja) is az afrikai eredetére utal, valószínűleg a néger rabszolgákkal együtt került át oda. Latin elnevezését az ókori görög orvos és botanikus Pedaniosz Dioszkoridészről kapta.
Leírás
[szerkesztés]A növénynemzetségnek számos olyan faja van, amely keményítőben dús, vastag gyökeret növeszt, ezek közül a legismertebbek a Dioscorea alata, a Dioscorea batatas és a Dioscorea esculenta. Ezeket Délkelet-Ázsiában már évezredek óta kultúrnövényként termesztik és sok fajtájukat nemesítették ki.
A jamsz lágy szárú, évelő kúszónövény, melynek szárai több méter magasra felfutnak, ezért rendszerint karózzák. Közepes méretű, fénylőn bőrszerű, húsos levelei szív alakúak és spirális elrendezésűek. A jamsz főként kétlaki egyivarú (külön hím- és nőivarú növényekkel) növénynemzetség, de létezik néhány egylaki fajtája is (hím- és nőivarú virágok egyazon növényen). Az indázatukon megjelenő apró, zöldes-sárga, hatszirmú virágok meddők, magjuk nem lesz, viszont hajtásaikon vegetatív, krumplihoz hasonló apró gumókat nevel, a földben pedig ehető, igen nagy, bunkószerű, gumós tőkéje van. Megvastagodott gyökértörzse változatos alakú. Lehet burgonyához hasonló vagy pedig répaszerű, ezért könnyen összetéveszthető a maniókával vagy az édesburgonyával is. Akadnak olyan változatai, amelyeknek megvastagodott gyökerein sajátságos gyökértövisek képződnek, s ezek az 1,5 cm vastagságot is elérhetik - mint például a D. esculenta var. spinosa esetében. Ezek a tövisek védik a gumókat az őket fogyasztó állatoktól. Létrejöhetnek gumók szártagokból is. Mégpedig az 1. és 2. csomóközből. Ilyen gumótípusra a legjobb példa a Brazíliában honos D. sinuata.[1][2]
Felhasználás
[szerkesztés]Táplálékként
[szerkesztés]A jamsz gumói fontos táplálékul szolgálnak a bennszülött lakosság számára. A gumókat általában főtt állapotban fogyasztják, de egyik-másik fajtáé nyersen is fogyasztható. Hasonló módon lehet elkészíteni, mint a közönséges burgonyát és ugyanúgy köretként fogyasztható.
Gyógyászatban
[szerkesztés]Egyes fajaik a gyógyászatban használt szteroidkészítmények egyik anyagát, dioszgenint, mások szaponinokat tartalmaznak.
Ezotériában
[szerkesztés]Rudolf Steiner 1924-ben a biodinamikus gazdálkodást megalapozó utolsó koberwitzi (ma: Kobierzyce, Lengyelország) előadásán[3] - kérdésre válaszolva - megjegyezte: "A dioscorea batata-t kellene meghonosítani Európában, hogy fő táplálékként felválthassa a burgonyát. (...) Ez a növény egyedüliként van abban a helyzetben, hogy földalatti részeiben fényétert raktározzon el, és ez a jövő emberének nélkülözhetetlen lesz." Az antropozófiai szemlélet szerint a burgonya az egyoldalú, materialista gondolkodást segíti elő, ezért fogyasztása a szellemi előrehaladást hátráltatja, a fénygyökér[4] hatása viszont szellemileg nem hátráltató, ugyanakkor íze hasonló a burgonyáéhoz. Sőt, mivel gyökerében ún. fényétert[5] tartalmaz, ezért feltételezhetően segíti a világos, széleskörű gondolkodást, és az ezen a gondolkodáson alapuló szellemi előrehaladást.[6]
Források
[szerkesztés]- Dr. Siegfried Danert, Dr. Franz Fukarek, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm. Növényvilág – Magasabbrendű növények II., Urania (magyar nyelven). Budapest: Gondolat (1976). ISBN 963-280-083-4
- Balázs Dénes. Közép-Amerika (magyar nyelven). Budapest: Panoráma (1986). ISBN 9632432363
- Dioscorea Plum. ex L.. http://www.plantsoftheworldonline.org . (Hozzáférés: 2019. március 20.)
- (2014. június) „A fénygyökérről”. Szabad Gondolat (17/2. szám). [2020. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Jamszgyökér az észak-amerikai növényvilágban (angol nyelven). www.efloras.org . (Hozzáférés: 2019. március 20.)
- ↑ Jamszgyökér a kínai növényvilágban (angol nyelven). www.efloras.org . (Hozzáférés: 2019. március 20.)
- ↑ Az előadások szövege itt olvasható: http://antropozofia.hu/ga327/
- ↑ Lichtwurzel (Dioscorea) (német nyelven). anthrowiki.at , 2019. február 11. (Hozzáférés: 2019. március 21.)
- ↑ Lichtäther (német nyelven). anthrowiki.at , 2011. április 22. (Hozzáférés: 2019. március 21.)
- ↑ Gellért Ferenc: Fénygyökér (dioscorea batatas). http://www.megismeres.hu . (Hozzáférés: 2019. március 20.)[halott link]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Yam (vegetable) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
