Diego Imbert
| Diego Imbert | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1966. október (58 éves) Párizs |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz, free dzsessz |
| Hangszer |
|
| Tevékenység |
|
| Diego Imbert weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Diego Imbert témájú médiaállományokat. | |
Diego Imbert, (Párizs, 1966. október –) francia nagybőgős; zenei újságíróként is dolgozik.
Pályafutása
[szerkesztés]Imbert tíz éven át kapott klasszikus hegedűleckéket. A hegedűt tizenötévesen elektromos basszusgitárra cserélte. 1986-87-ben a Centre d’Informations Musicales Paris-ban kezdett dzesszképzésbe, amelyet 1989-ben a Centre Musical et Créatif de Nancy-ben elvégzett. 1991-ben Bass & Drums magazin újságírája lett; Később a Guitare & Bass magazinnak is dolgozott. Egy ideig még Nancyban maradt.
1992-ben a Shake Orchestra Big and tagja lett, amellyel az Angustia d'amour (1999) című albumot rögzítették. 1999-ben a Concours International de Contrebasse de Capbreton[1] ezüstérmet nyert.
1993-ban megalapította saját zenekarát, az Amestyst, amellyel albumokat adott ki és különböző francia fesztiválokon lépett fel. 1998 óta a Biréli Lagrène különböző eyütteseinek tagja, akikkel két albumot is rögzített. Tagja volt Viviane Ginapé,[1] Sylvain Beuf, Flavio Boltro és Jean-Yves Jung együtteseinek is.
1992 és 2018 között Imbert 42 lemezfelvételen vett részt; szerepel Jean-Marie Viguier, Frédéric Schlick, Olivier Strauch, Ro Gebhardt, Alex Jacquemin, André Ceccarelli, Ludovic Beier albumain is.
Fellépett Archie Sheppel, Aldo Romano-val, Richard Galliano-val, Éric Legninivel, Enrico Pieranunzival, Antonio Faraòval, Jean-Michel Pilccel és Richard Galliano-val is.
Zeneszerzőként színpadi és balettzenét is írt.
Lemezválogatás
[szerkesztés]- 1993: Ametys (Louis Winsberg, Éric Séva, Christian Jacob, André Charlier)
- 1996: Opale (Pierre-Alain Goualch, José Barrachina, Jacques Tellitocci, Franck Agulhon)
- 1999: Love at First Sight km.: Dania Kay, Ro Gebhardt)
- 2001: Biréli Lagrène Gipsy Project & Friends (Holzmano Lagrène, Stochelo Rosenberg, Hono Winterstein, Thomas Dutronc, Florin Niculescu)
- 2009: À l'ombre du saule pleureur (Alexandre Tassel, David El-Malek, Franck Agulhon)
- 2011: Next Move
- 2012: Diego Imbert, Michel Perez Double Entente
- 2017: Diégo Imbert, Enrico Pieranunzi, André Ceccarelli: Tribute to Charlie Haden
Díjak
[szerkesztés]- 1999: Concours International de Contrebasse de Capbreton
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ International double bass festival of Saubrigues-Capbreton
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Diego Imbert című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.