Dictyotales
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Dictyotales témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Dictyotales témájú kategóriát. |
A Dictyotales (a görög δικτυοτος, hálós szóból)[1] a barnamoszatok (Phaeophyceae) osztályának nagy rendje, egyetlen családja a Dictyotaceae. A rend tagjai általában melegebb éghajlatú (trópusi-szubtrópusi) vizekben élnek más barnamoszatoknál, a trópusi-szubtrópusi vizekben a legeltetés elleni kémiai védekezési módszereik révén gyakoribbak. Izomorf haplodiploid életciklusúak egy apikális sejt hatására történő vegetatív növekedéssel. Egy nemzetségük, a Padina az egyetlen ismert meszes barnamoszat.[2]
Biológia
[szerkesztés]
A Dictyotales a többsejtű, fotoszintetikus, szövetesen differenciált hajtásokkal rendelkező barnamoszatok (Phaeophyceae) egyik rendje. Általános jellemzőik vizsgálatára használt referenciaszervezetük a Dictyota dichotoma.[3]
Vegetatív növekedés
[szerkesztés]Hajtásai laposak, parenchimásak. Növekedésük apikális: a vegetatív lapos hajtást egy apikális sejt alakítja ki mitózissal. Az érett hajtás 3 rétegű, két sok pirenoid nélküli kloroplasztisszal rendelkező kis sejtekből álló réteg közt egy kloroplasztisz nélküli nagy sejtekből álló középső réteggel.[3] Egyes fajok kékeszölden irizálnak a vízben. Egyes Dictyopteris- és Spatoglossum-fajok igen savas (pH 0,5–0,9) vakuólumokkal rendelkeznek.[1]
Életciklus és szaporodás
[szerkesztés]
A Dictyotales sok más barnamoszathoz hasonlóan izomorf nemzedékváltakozást mutat: a haploid gametofiton és a meiózissal spórákat kialakító diploid sporofiton hasonló alakúak és szerkezetűek. Felszíni sejtekből fejlődő ivarszerveiket (női: oogónium, hím: anterídium) spóratartó csoportokban alakítják ki. Szaporodásuk oogám, kis, mozgó hímivarsejttel és nagy mozdulatlan petesejttel.[3][1]
- A sötétbarna női csoport általában 25–50 oogóniumot tartalmaz, szélén steril oogóniumokkal. Kialakulásához egy felszíni sejt tönksejtre és az oogóniumra osztódik. Az oogóniumok 1 faluk zselés csúcsán távozó petesejtet termelnek.[3]
- A fehér foltokra hasonlító hím csoportokat nyújtott steril sejtek, fejletlen anterídiumok veszik körül. Ezek korán felismerhetők fejlődésükben kloroplasztiszaik lebomlásáról. Az anterídiumfejlődéshez a felszíni sejtek megnőnek és vízszintesen és függőlegesen osztódnak 650–1500, egy hímivarsejtet termelő részre (locula). E sejtek körte alakúak, elöl szemfolttal, oldalt egy ostorral, de két alapi testük van, kétostorú ősre utalva. Az anterídiumból a fal feloldódásával stávoznak.[3]
A petesejt diktiotént termel a hímivarsejt vonzásához. Az ivarsejtek megtermékenyülésekor a keletkező zigóta a sporofiton generációt alakítja ki. Felszínükön módosult sporangiumokból általában meiózissal 4 ostor nélküli haploid aplanospóra keletkezik, de néhány nemzetség, (például Lobophora, Zonaria) 8 spórát alakít ki, míg az Exallosorus spórái ostorosak, ezek feltehetően ősi jellegek.[4] A csupasz spórák a sporangium zselés csúcsán át távoznak, majd cellulóz sejtfaluk jön létre és gametofitonná válnak.[3]
Ökológia
[szerkesztés]
A Dictyotales leggyakoribb a trópusi és szubtrópusi vizekben, de megtalálhatók mérsékelt övezeti területeken is.[1] Egyike a kevés barnamoszatrendnek, melyek fajai a trópusi és mérsékelt övezeti flórák jelentős, akár domináns részei lehetnek. Ökológiai sikerük oka lehet az algivorok eltérítése az erős algaevőnyomással rendelkező területeken, így sok partmenti ökoszisztémában a korallokkal és más szesszilis bentikus élettel versengenek.[4] Egyes fajai, például a Dictyota nemzetségből, terpenoidokat (például pachidiktiolt) termelnek, eltérítve növényevő felemáslábú rákokat, tengerisünöket és halakat.[3] A Lobophora variegata loboforolidot termel, ez kis mennyiségben aktív patogén és szaprofita tengeri gombák ellen.[1]
A Dictyota a bentosz biomasszájának 70%-át adja a Florida Keys-i zátonyrendszerben.[5] Az alga sikerét részben az „élő és élettelen zavaró tényezőkből” keletkező töredékekből való ivartalan szaporodásra való képessége adja.[5]
A Dictyotales tagja barnamoszatok egyetlen meszes nemzetsége, a Padina. Peremén olyan apikális sejtekből álló rétegek vannak, melyek szőrei aragonitnukleációt lehetővé tevő mikrokörnyezetet adnak az áramlástól való izoláció esetén.[3]
Csoportosítás
[szerkesztés]Eleinte olyan jellemzők alapján különböztették meg tagjait, mint például elágazásaik távolsága és szöge, a kéreg- és velősejtek mérete, a fogak jelenléte vagy hiánya és az ivarszervek mérete.[6]
A Dictyotales rend egyetlen családja a Dictyotaceae, ezeket Jean Vincent Félix Lamouroux írta le, később Barthélemy Charles Joseph Dumortier belga botanikus közölte először érvényesen 1822-ben.[7][8] Eredetileg két monotipikus családja volt,[4] ezek a Hugh Bryan Spencer Womersley által 1987-ben leírt Scoresbyellaceae[9] és a Bruce M. Allender által 1980-ban leírt Dictyotopsidaceae.[10] 2008-as filogenetikai elemzések kimutatták, hogy ezek mind a Dictyotaceae családban ágaznak el, így szinonimák lettek.[8][11]
A barnamoszat-filogenetika 2014-ben közölt változata 19 nemzetséget különböztet meg a Dictyotalesben 7 szinonima mellett.[8]
- Canistrocarpus De Paula et De Clerck in De Clerck et al., 2006
- Chlanidophora J. Agardh, 1894
- Dictyopteris J.V. Lamouroux, 1809 nom. cons.
- Dictyota J.V. Lamouroux, 1809 nom. cons. [= Dilophus J. Agardh, 1882 = Glossophora J. Agardh, 1882 = Glossophorella Nizamuddin & Campbell, 1995 = Pachydictyon J. Agardh, 1894]
- Dictyotopsis Troll, 1931
- Distromium Levring, 1940
- Exallosorus J. A. Phillips, 1997
- Herringtonia Kraft, 2009
- Homoeostrichus J. Agardh, 1894
- Lobophora J. Agardh, 1894 [= Pocockiella Papenfuss, 1943]
- Lobospira Areschoug, 1854
- Newhousia Kraft, G.W. Saunders, Abbott & Haroun, 2004
- Padina Adanson, 1763 [= Dictyerpa Collins et Harvey in Collins, 1901 = Vaughaniella Børgesen, 1950]
- Padinopsis Ercegovic, 1955
- Rugulopteryx De Paula & De Clerck in De Clerck et al., 2006
- Scoresbyella Womersley, 1987
- Spatoglossum Kützing, 1843
- Stoechospermum Kützing, 1843
- Stypopodium Kützing, 1843
- Taonia J. Agardh, 1848
- Zonaria C. Agardh, 1817
Jegyzettek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Graham LE, Graham JM, Wilcox LW, Cook ME. Photosynthetic Stramenopiles III: Phaeophycean Diversity and Systematics: Dictyotales, Algae, 4th, LJLM Press, 14-23–14-24. o. (2022. december 7.). ISBN 978-0-9863935-4-9
- ↑ Lee, RE. Phycology, 3., Cambridge: Cambridge University Press (1999). ISBN 978-0-521-63883-8
- ↑ a b c d e f g h Lee RE. Heterokontophyta, Phaeophyceae, Phycology, 5th, Cambridge University Press. DOI: 10.1017/9781316407219 (2018). ISBN 978-1-107-55565-5
- ↑ a b c De Clerck O, Leliaert F, Verbruggen H, Lane CE, De Paula JC, Payo DA, Coppejans E (2006). „A revised classification of the Dictyoteae (Dictyotales, Phaeophyceae) based on rbcL and 26S ribosomal DNA sequence analyses”. Journal of Phycology 42, 1271–1288. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.2006.00279.x.
- ↑ a b Beach, Kevin S (2000). „Dictyota bloom in Florida Keys National Marine Sanctuary: Fragments and fouling”. Diving for Science… 2000. Proceedings of the 20th Annual Scientific Diving Symposium Hallock; French. [2013. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. Hozzáférés: 2011. január 7.
- ↑ Gauna, Cecilia (2013. december 1.). „Temporal variations of vegetative features, sex ratios and reproductive phenology in a Dictyota dichotoma (Dictyotales, Phaeophyceae) population of Argentina”. Helgoland Marine Research 64 (4), 721–732. o. DOI:10.1007/s10152-013-0357-0. (Hozzáférés: 2015. február 12.)
- ↑ Dumortier BC (1822). „Commentationes botanicae: observationes botanique”. Observations botaniques, dédiées à la Société d'Horticulture de Tournay [i], [1]–116. o, Kiadó: C. Casterman-Dieu. DOI:10.5962/bhl.title.10534.
- ↑ a b c Silberfeld T, Rousseau F, de Reviers B (2014). „An Updated Classification of Brown Algae (Ochrophyta, Phaeophyceae)”. Cryptogamie, Algologie 35 (2), 117–156. o. DOI:10.7872/crya.v35.iss2.2014.117.
- ↑ Womersley HBS. The Marine Benthic Flora of Southern Australia. Part II. Australian Biological Research Study, 484. o. (1987)
- ↑ Allender BM (1980). „Dictyotopsis propagulifera (Phaeophyta)–an algal enigma”. Phycologia 19 (3), 234–236. o. DOI:10.2216/i0031-8884-19-3-234.1.
- ↑ Bittner L, Payri CE, Couloux A, Cruaud C, de Reviers B, Rousseau F (2008). „Molecular phylogeny of the Dictyotales and their position within the Phaeophyceae, based on nuclear, plastid and mitochondrial DNA sequence data”. Molecular Phylogenetics and Evolution 49 (1), 211–226. o. DOI:10.1016/j.ympev.2008.06.018.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Dictyotales című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Lozano-Orozco, Jorge G. (2014. január 1.). „The occurrence of Dictyota canariensis (Dictyotales, Phaeophyceae) in the Gulf of Mexico”. Botanica Marina 57 (5), 359–365. o. DOI:10.1515/bot-2013-0111. (Hozzáférés: 2015. február 11.)
- Vieira, Christophe (2014. december 1.). „Toward an inordinate fondness for stars, beetles and Lobophora? Species diversity of the genus Lobophora (Dictyotales, Phaeophyceae) in New Caledonia”. Journal of Phycology 50 (6), 1101–1119. o. DOI:10.1111/jpy.12243. PMID 26988791. (Hozzáférés: 2015. február 13.)
További információk
[szerkesztés]