Ugrás a tartalomhoz

Diász

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A diász vagy diád a görög δυάς (ejtsd: diász, jelentése: "kettősség, másféleség"),[1] szóból eredeztethető, mely a monász mellett az egyik első princípium.[2]

Meghatározás

[szerkesztés]
„

A Tao szülte az egyet.
Az egy a kettőt.
A kettő a hármat.
A három valamennyi dolgot s létezőt.

”
– Lao-ce: Tao-tö-king, 42. szakasz

A fogalmat már a püthagoreusok használták, mint a kettes szám mögötti alapelvet, mely a "kettősség", illetve a "különbözőség" képviselője. Diogenes Laërtius szerint a monászból fejlődött ki a diász, melyből aztán a számok, a pontok, majd a vonalak, illetve a kétdimenziós, a háromdimenziós valóságok, a testek és végül kicsúcsosodik a négy alapelemben: tűzben, vízben. levegőben és földben, melyek a világunkat építik föl.[3] Ennek analógiája megtalálható Lao-ce Tao-tö-king című művében is.

Apameai Numeniosz újpüthagoreus filozófus a Kr. utáni II. század második felében azt állította, hogy Püthagorasz a monász nevet Istennek adta, míg a diászot az anyagnak.[4] Arisztotelész szerint a diász Platón két legmagasabb rendű alapelvének egyike. Rendszerében ezek mind az ideák, mind az érzékelhető dolgok eredője e két princípium. Platón ugyan nem említi a diászt dialógusaiban, de akár használhatta is a kifejezést, például "A Jóról" címmel tartott előadásában.[5] A fogalom használatos neoplatonikus eszmefuttatásokban, illetve Arisztotelész kommentátorainál, így például Aphrodisziaszi Alexandrosznál.[5][6][7]

A neoplatonista filozófusok és idealisták, mint például Plótinosz (Kr.u. 203-269) a diászt Második Oknak, vagy Démiurgosznak tekintették, mely egyben az Isteni Elme (Nous) volt[8] és amely visszatükröződő természete (végesség) miatt az anyag "megjelenését", illetve érzékelhetővé válását idézte elő.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ dyad (n.) (angol nyelven). etymonline.com . (Hozzáférés: 2019. december 23.)
  2. ↑ Fairbanks, Arthur. The First Philosophers of Greece (angol nyelven). London: HardPress Publishing, 145. o. [1898] (2013). ISBN 978-1313775496 
  3. ↑ Diogenész Laertiosz. A filozófiában jeleskedők élete és nézetei, ford. Rokay Zoltán (magyar nyelven), Jel könyvkiadó (2005-2007). ISBN 963-9318991 
  4. ↑ Kahn, Charles N.. Pythagoras and the Pythagoreans – a brief history (angol nyelven). Indianapolis, IN: Hackett Pub, 172. o. (2001). ISBN 0-87220-575-4 
  5. ↑ a b Torstein Tollefsen. The Divine Ideas and the Creation of the Cosmos, The Christocentric Cosmology of St Maximus the Confessor (angol nyelven). Oxford University Press (2008) 
  6. ↑ W. E. Dooley. Alexander of Aphrodisias – On Aristotle Metaphysics 1 (angol nyelven). London: Duckworth (1989). ISBN 0-7156-2243-9 
  7. ↑ W. E. Dooley. Alexander of Aphrodisias – On Aristotle Metaphysics 2-3 (angol nyelven). London: Duckworth (1992). ISBN 978-019-923714-2 
  8. ↑ Richard T. Wallis, Jay Bregman. Neoplatonism and Gnosticism, Studies in Neoplatonism: Ancient and Modern (angol nyelven). SUNY Press, 55. o. (1992). ISBN 978-0791413388 

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dyad (philosophy) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Monad című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Diász&oldid=26200847”