Ugrás a tartalomhoz

Depóniagáz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A depóniagáz a hulladéklerakókon képződő gáz. Magyarországon 14 helyen összesen 13-15 millió m3 hulladékból folyik depóniagáz kinyerés, ennek mennyisége évente elérheti a 100-120 millió m3-t. Energiatartalma 1,8-2 PJ. Ennek az értéknek csak töredékét hasznosítják, 0,3 MW beépített kapacitással mintegy 2 GWh elektromos és 12 TWh hőenergiát állítanak elő.

Általánosságban a depóniagáz összetétele a következő:

  • 40–60% metán,
  • 40–60% széndioxid,
  • 0,1–2%% szénmonoxid, nitrogén,
  • kénhidrogén, illékony zsírsavak, merkaptánok, indol, szkatol ppm nagyságrendben,
  • ugyanakkor megjelenik kísérőként a víz (gőz) is.

A depóniagáz veszélyeztető tényezői a következők:

  • égés és robbanásveszély (a metántartalom miatt),
  • szagterhelés (a kénhidrogén, zsírsavak, merkaptánok miatt),
  • egészségveszélyeztetés (aknákban, zárt terekben vagy gödrökben kiszorítja az oxigént).

A kismértékben előforduló kénvegyületek mint bűzanyagok jelennek meg, az egyébként szagtalan metán/széndioxid elegynek jellegzetes undorkeltő „szemét-bom-lás” szagot adva.

Depóniagáz kinyerése

[szerkesztés]

A depóniagáz kinyeréséhez passzív és aktív gázkutakat alkalmaznak.

Passzív gázkutak

[szerkesztés]

A hajtóerő a természetes gáznyomás. A gáz a levegőbe kerül, és a gázmozgás szinte előre megjósolhatatlan. Ez a módszer csak akkor hatékony ha nagy mennyiségű CH4 és CO2 termelődik.

Aktív gázkutak

[szerkesztés]

Ez hatékonyabb, még akkor is, ha a keletkezett gáz mennyisége kicsi, és a gáz mozgásában csak a molekuláris diffúzió vesz részt. Az aktív rendszer a lerakó peremén és a lerakóban hálózatosan elhelyezett csövekből áll. A csövek lehetnek függőleges vagy vízszintes elhelyezésűek. Az egyes kutakat és csöveket egy fővezeték köti össze, amelynek a végén egy kompresszor van. Ezzel a kompresszorral hozzák létre a fővezetékben a vákuumot. Amikor a vákuum létrejön, kialakul egy hatásterület, amely a kutakkal behálózott területre terjed ki. A gáz így belekerül a kutakba, onnan a fővezetékbe, az ellenőrző állomásra, majd az energiafelhasználó, vagy égető berendezésekbe. A kerületen lévő kutakban összegyűlő gáz gyakran rosszabb minőségű, ezért ilyen esetben célszerű ezt külön kezelni.

Az aktív gázkutak kialakítása

[szerkesztés]

A gázkutak átmérője 30-90 cm, az aljzatszigetelő rendszertől minimum 2 m-re helyezkednek el. A perforált HDPE műanyag cső átmérője körülbelül 300 mm. A furat alja 2 m magasságig 16/32-es kaviccsal feltöltött. A zárószigetelés hatékonyságának megőrzésére a perforált csövet felszíntől 4 m-ig nem perforált cső védi.

A depóniagáz kezelési lehetőségei

[szerkesztés]

A depóniagáz megfelelő előkészítés után bevezethető a helyi gázvezetékbe. Felhasználható energiatermelésre, hőtermelésre. A felesleges gázt elfáklyázzák. A depó felszínén kiszivárgó, nem kezelt és el nem égetett gáz kiemelten környezetszennyező. Égetés után (fáklya, kazán, gázmotor) a földgázéhoz hasonló égésterméke van. Az EU kiemelt figyelmet fordít a megtelt, nem használt hulladéklerakók rekultivációjára és az ott lévő gáz megsemmisétésére.

Források

[szerkesztés]
  • Kacz K. 2005.
  • Hulladéksors (2003-) ISSN 1586-0280. - 11. évf. 6. sz. (2010), p. 4.
  • Vitkóczi Éva: Regio Regia (2004-) ISSN 1785-7074. - 10. évf. 3-4. sz.(2010. márc.-ápr.), p. 6.
  • Németh I. Gergely: Világgazdaság (1997-) ISSN 0042-6148. - 42. évf. 82. sz. (2010. ápr. 29.), p. 16.
  • Depóniagáz (www.depogaz.hu)