Debreczeni István (tanító)
| Debreczeni István | |
| Született | 1844. december 23. Magyargyerőmonostor |
| Elhunyt | 1908. január 25. (63 évesen) Dés |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Debreczeni István (Magyargyerőmonostor, 1844. december 23. – Dés, 1908. január 25.) református tanító, iskolaigazgató.
Életútja
[szerkesztés]Debreceni Pál fazekas, földműves és Szabó Kata fia, Debreczeni Márton, bányatanácsos és költőnek unokaöccse. 1857. szeptembertől a kolozsvári református főiskolában tanult és 1867-ben végezte a bölcseleti két évi tanfolyamot. Azután jogot hallgatott és 1869. szeptember Nagyenyedre ment teológiára. Ennek végeztével 1871. szeptemberben Désen nyert tanítói állást, ahol a III. osztály növendékeit oktatta. Három évig volt egyházi és kilenc évig iskolaszéki jegyző.
Közreműködött a Désen alakult Szolnok-Doboka megyei tanító testület létesítésében, annak közgyűlésén felolvasást tartott: Mi okozza a taníttató szülők, ugy a nagy közönségnek a tanügy iránt való hideg érdektelenségét és miféle mód és eszköz áll a tanító rendelkezésére, hogy e rideg közönyösség és visszás helyzet megszünjék címmel, mely kivonatban a Szolnok-Doboka lapban (1882.) jelent meg. 1885-ben létesítette a dési iparos ifjak önképző körét és annak egy évig elnöke is volt, erre vonatkozó közleményei szintén a Szolnok-Dobokában (1885.) jelentek meg. A dési Iparosügyi Közönyben: A kor kivánalmainak megfelelő értelmes iparos-osztály képződhetésének akadályairól Deésen c. értekezése van.
Munkája
[szerkesztés]- Deés rendezett tanácsú város ismertetése, kapcsolatban Szolnok-Dobokamegye rövid földrajzával a népiskolák II. és III. oszt. számára. Deés, 1882
- Adatok a deési ev. ref. fiú-iskola történetéhez; Demeter-Kiss Ny., Dés, 1901
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
