Debreceni kódex
A Debreceni kódex az Érdy-kódex után a legteljesebb középkori magyar legendagyűjtemény.
A 316 levél terjedelmű művet 6 ismeretlen kódexmásoló készítette 1519-ben. A tartalmazott legendák forrásai: Petrus de Natalibus legendagyűjteménye, a Legenda Aureum és a Temesvári Pelbárt Pomeriuma. A kódex a 18. század közepén került a Debreceni Református Kollégium tulajdonába, amiről a nevét is kapta. Először 1858-ban adta ki Toldy Ferenc A debreceni legendás könyv a Krisztina-legendával együtt címen.[1] A Wolf György-féle Nyelvemléktár XI. kötetében 1882-ben jelent meg.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A debreceni legendás könyv a Krisztina-legendával együtt a Google Könyvekben ; A debreceni legendás könyv a Krisztina-legendával együtt a HathiTrust
- ↑ Nyelvemléktár XI Régi magyar codexek : Debreczeni codex ; Gömöry codex a Google Könyvekben ; Régi magyar codexek : Debreczeni codex ; Gömöry codex - REAL-EOD
Források
[szerkesztés]- Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926. 203. o. (reprint kiadás, Kassák Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7765-38-7)
- Debreceni kódex, 1519. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata. Az előkészítő munkát végezték: ABAFFY Csilla és REMÉNYI Andrea, bev.: MADAS Edit, REMÉNYI Andrea, Budapest, Argumentum, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1997. (Régi Magyar Kódexek 21.)
- A Debreceni kódex az Ómagyar Korpuszban