Ugrás a tartalomhoz

De Gerando Attila

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
De Gerando Attila
Született1846. december 10.[1]
Pest
Elhunyt1897. október 12. (50 évesen)[2]
Szatmárpálfalva
Állampolgárságamagyar
HázastársaLucy Coignet
SzüleiTeleki Emma
De Gerando Ágost
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz De Gerando Attila témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

De Gerando Attila (Pest, 1846. december 10. – Pálfalva, 1897. október 12.) földbirtokos, újságíró, De Gerando Ágost és Teleki Emma fia, De Gerando Antonina testvéröccse.

Életútja

[szerkesztés]

Kétéves korában elvesztvén édesapját, anyjával Párizsba menekült a család régi barátai (Michelet, Dumesnil, Quinet, Leon Cogniet festő s más kiváló emberek) körébe. Nővérével együtt végezte tanulmányait Irányi Dániel és több francia tanár vezetése alatt; 14 éves korában ment nyilvános líceumba, ahol a két utolsó évet végezte és letette a baccalaureatust az irodalmi, két év múlva pedig a tudományos szakból is, mely akkor ketté volt választva. Később agrégé (jogi doktor) lett; a doktorátust 1870-ben Budapesten is letette.

Főképp költeményeket írt, magyarokat és franciákat felváltva, de melyek közül csak kevés jelent meg a lapokban. Útirajzokat és etnográfiai cikkeket írt a Vasárnapi Ujságba (1873. 1876. 1880. 1882. 1884.) és a Földrajzi Közleményekbe (1875.). 1880-tól állandó munkatársa volt a párizsi Revue de Geographie-nek, melynek majd minden füzetébe írt Magyarországról; még a Revue Historique-nek is munkatársa volt, mely folyóirat számára Wesselényi Miklósról írt értekezést.

Munkái

[szerkesztés]
  • Kővárvidéke 1874-ben. Bpest, 1875. (A Földrajzi Közleményekből.)
  • Két hét a Székelyföldön. Uo. 1880 (Népszerű Term. Előadások Gyűjteménye IV. 27. füzet.)
  • Franklin élete. Megnet után ford. Uo. 1880.
  • Étude sur les hautes plaines de Transylvaniae. Paris, 1882. (Ism. Bud. Szemle XXXIV. Különnyomat a Revue de Géographie-ből; ugyanebből jelentek meg: Szegszárd et ses Environs, Sur les Nationalités de la Hongrie, Le défilé du Bas Danube.)
  • Velencze 12 képben. Uo. 1891.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. jav. és bőv. kiad. + Álnévlexikon] Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.
  1. Magyar főnemességi adattár. (Hozzáférés: 2023. október 5.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)