Ugrás a tartalomhoz

Véznaujjú maki

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Daubentoniidae szócikkből átirányítva)
Véznaujjú maki
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükrösök (Strepsirrhini)
Család: Karmosmakifélék (Daubentoniidae)
Nem: Daubentonia
Faj: D. madagascariensis
Tudományos név
Daubentonia madagascariensis
Gmelin, 1788
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Véznaujjú maki témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Véznaujjú maki témájú médiaállományokat és Véznaujjú maki témájú kategóriát.

A véznaujjú maki, madagaszkári nyelven aje-aje (Daubentonia madagascariensis) egy ritka, Madagaszkáron élő macska nagyságú makifaj. Az egyik legősibb faj a félmajmok közül, hosszú, önálló evolúciós út áll mögötte. A karmosmakifélék (Daubentoniidae) családjának egyetlen élő képviselője. Egyetlen közeli rokonfaját, a nála másfélszer nagyobb Daubentonia robusta nevű fajt az első Madagaszkárra érkező emberek pusztították ki nagyjából 1000 évvel ezelőtt.

Ezt a legfejlettebb, ám legritkább félmajomfajt sokáig rágcsálónak tekintették kiálló metszőfogai miatt.

Az ember könnyedén a kihalás szélére juttatta, csak azért nem halt ki évszázadokkal ezelőtt, mint legközelebbi rokona, a nagy véznaujjú maki, mert a bennszülöttek hiedelmében központi szerepet kapott. Úgy vélték ugyanis, hogy aki megöl egy aje-ajét, az egy éven belül maga is meghal.

Előfordulása

[szerkesztés]

Kizárólag Madagaszkáron él, a sziget két elkülönült részén, a sűrű óriás-bambusz dzsungelekben és 700 méter magasságig a tengerparthoz közeli esőerdőkben. Mindkét életteret jelentősen ritkítják, ez okozhatta a makik számának csökkenését.

Megjelenése

[szerkesztés]

Megjelenése macskaszerű, de feje a hosszúkás orr miatt háromszögletű benyomást kelt; szemei egymástól távol ülnek. Ujjai hosszúak és vékonyak; a középső ujj még a többinél is hosszabb. Fülei és fogai feltűnően nagyok.

Életmódja

[szerkesztés]

Nappal 10–15 méter magasban épített fészkében alszik, összegömbölyödve. A fészket egy pálmafaj leveleiből (kb. 60 db-ból) építi; oldalsó nyílása 15 cm átmérőjű. Egy példánynak 2–5 ilyen fészke lehet.

Táplálkozása

[szerkesztés]

Korhadó fákban élő rovarokkal táplálkozik, mint nálunk a harkály. Ugyancsak a harkályhoz hasonlóan a fa törzsét kopogtatva határozza meg, hol lapul a kéreg alatt valami ehető – csak éppen a véznaujjú maki nem a szájával, hanem a különleges, középső ujjával kopogtatja a fát. A kérget vésőszerű fogaival bontja meg, a zsákmányt hosszú ujjával kotorja ki alóla.

Sokszor megeszi a mangó vagy bambusz puha belsejét is.

Szaporodása

[szerkesztés]

A véznaujjú maki szinte mindig egyedül él, csak akkor látható két példány, ha az anya kicsinyével van, vagy éppen szaporodási időszakban vagyunk.

A nőstény maki februárban-márciusban hozza világra utódait, akiket egészen egyéves korukig nevel a fészekben (amíg a kicsik el nem érik a kifejlett makik testméretének kétharmadát). A nőstény makik kétévente hoznak világra utódokat, és ez az egyetlen olyan főemlősfaj, amelynek emlői hasa tájékán találhatók.

Források

[szerkesztés]
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Groves, Colin (16. November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 121. ISBN 0-801-88221-4.
  • Durrell, Gerald. The Aye-Aye And I: A Rescue Mission in Madagascar. Pocket Books. ISBN 0671884395. – recounts Durrell's expedition to collect Aye-aye's from the wild for captive breeding at Jersey Zoo.
  • Peter Kappeler: Fingertier in: David MacDonald (Hrsg.): Die große Enzyklopädie der Säugetiere, Könemann Verlag, Königswinter 2004, S. 322-323, ISBN 3-833-11006-6, deutsche Übersetzung der Originalausgabe von 2001
  • Bernhard Grzimek (Hrsg.): Grzimeks Tierleben Bd. 10 Säugetiere 1, Bechtermünz Verlag, Augsburg 2000, Unveränderter Nachdruck der Originalausgabe von 1979/1980, ISBN 3-828-91603-1

További információk

[szerkesztés]