Darkmere
Darkmere: The Nightmare's Begun | |
Fejlesztő | Zero Hour Software[1] |
Kiadó | Core Design[1] |
Producer | Jeremy Heath-Smith |
Tervező | Mark K. Jones |
Programozó | Paul A. Hodgson Andrew J. Buchanan Stewart Gilray |
Művész | Mark K. Jones Richard Fox |
Zeneszerző | Martin Iveson |
Platformok | Amiga |
Kiadási dátum | 1994[1] |
Műfaj | Akció-kalandjáték[1] |
Játékmódok | egyjátékos mód[1] |
Adathordozó | floppy lemez |
Rendszerkövetelmény | |
Rendszer- követelmény | OCS/ECS chipset[1] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Darkmere: The Nightmare's Begun (röviden csak Darkmere) egy 1994-es fantasy környezetben játszódó, RPG elemeket is magában foglaló akció-kalandjáték Amigára, melyet a Zero Hour fejlesztett és a Core Design adott ki angol, német, francia és olasz nyelven.[2] A tervezett Atari átirat végül sosem valósult meg.[3] A programot eredetileg az Arcane Developments kezdte el készíteni és az eredeti céldátum 1992 Karácsonya volt,[4] de a tervek túl nagyratörőnek bizonyultak a hardverhez és a csapathoz mérten és a folyamatos csúszások miatt a Core Design házon belülre szervezte a munkát és "gyakorlatilag a semmiből újraírták". Ezzel együtt a kiadó szerint az eredeti tervek mintegy 90%-a visszaköszön az elkészült játékban.[5] A Core Design elkészítette a Darkmere folytatását Dragonstone néven[3] Amigára és CD32-re, de ez fogadtatását tekintve nem tudott az első rész nyomába érni.
Történet
[szerkesztés]Ebryn herceg szerepébe csöppenünk, akit király apja, Gildorn küldetéssel bízott meg. A királyságra sötét fellegek borulnak, orkok hadai, útonállók és sárkányok lepték el az országot, melyet csak rémálomnak (Darkmere) hívnak. A falusiak állandó rettegésben élnek, hogy megölik vagy elrabolják őket és senki sincs biztonságban, bárhová is megy. Gildorn régen elf volt és Malthar a varázsló által készített varázskardját, egy elf kristályt ad fiának, Ebrynnek, hogy keresse meg és pusztítsa el a gonoszt.[3][6]
Játékmenet
[szerkesztés]A játék három helyszínre oszlik, nevezetesen: a névtelen falu, a környező erdők és a sötét barlangok. Az előrejutáshoz küldetéseket kell teljesíteni, feladatokat kell megoldani. A játékos négy irányban mozoghat az izometrikus nézetű helyszíneket, melyek utcák, utak, szobák, stb. lehetnek. Különféle tárgyakkal, illetve nem-játékos szereplőkkel (NPC-k) lehet érintkezésbe kerülni, melyeket egy menüből kiválasztva azonosítani, átvizsgálni lehet, vagy személy esetén beszédbe elegyedhetünk velük értékes információkért.[3] A főhős elf kardja felizzik, ha orkok vannak a közelben, a Gyűrűk urához hasonlóan.[4] Ha a játékos ártatlanokat öl, akkor a kard megsérti őt magát is. Értelemszerűen, ha Ebryl életereje elfogy, akkor a játék véget ér.[7] Érdemes a karakterekkel beszélgetni, mert a kapott információk bővítik a lehetséges beszélgetés-témákat, kulcsszavakat kapunk, melyek aztán témaként elérhetővé válnak.[4] A harc valós időben zajlik és elég egyszerűnek mondható. Tűz + fel: csapás fejre, tűz + le: támadás védése, tűz + balra/jobbra: csapás testre. A játék egész menetén továbbá ugyanazt a fegyvert használjuk, amit a legelején kaptunk.[8]
Összegzőoldal | Értékelés |
---|---|
Moby Score | 7.7[9] |
Szerző | Értékelés |
---|---|
Amiga Computing | 80%[2] |
Amiga Format | 80%[2] |
Amiga Power | 69%[2] |
Amiga Joker | 80%[10] |
CU Amiga | 79%[2] |
TheOne Amiga | 82%[11] |
Szerző | Díj |
---|---|
Amiga Joker | #3 Best RPG in 1994[3] |
Fogadtatás
[szerkesztés]A Darkmere-nek alapvetően jó visszhangja volt a szaksajtóban és a játékosok körében is.[3] A TheOne 82%-ra értékelte, dicsérve az atmoszférikus hanghatásokat, melyek attól függően változnak, hogy milyen távol vagyunk a hang forrásától. "A játéknak stílusa van és az egész küldetés elég nagy ahhoz, hogy még egy tapasztaltabb kalandjátékost is hetekre lekössön ... de ha csak mérsékelten érdekel a kalandozás, akkor sem választhatsz jobban." – írta a TheOne. Ugyanez az újság ugyanakkor kritikaként fogalmazta meg, hogy strukturáltabb lehetne a térkép (Map) és a felszerelés (Inventory) nézet.[11]
Az Amiga Joker magazin szerint "az időnként kicsinek bizonyuló képernyő-felbontáson és az idegesítő floppy-cserélgetésen kívül (mely utóbbi merevlemezre történt telepítés esetén nem jelentkezik) kevés dologra lehet panasz, teljesen digitális a hangzás, részletgazdag a grafika, precíz a joystick-vezérlés." Arról, hogy miért nem lett mégsem átütő sikersztori, azt gondolják, hogy ahhoz változatosabb játékmenet és több és forradalmibb újítás kellett volna.[10]
A magyar 576 KByte magazin szerint "a játék talán egyetlen hibája, hogy a harc kissé primitívre sikeredett, de ez annyira azért nem zavaró. Egy szó, mint száz, ezt a játékot senki sem hagyhatja ki."[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Darkmere: The Nightmare's Begun (angol nyelven). http://hol.abime.net/ . (Hozzáférés: 2021. november 15.)
- ↑ a b c d e Darkmere: The Nightmare's Begun (angol nyelven). lemonamiga.com . (Hozzáférés: 2021. november 15.)
- ↑ a b c d e f Darkmere: The Nightmare's Begun (angol nyelven). gamesnostalgia.com . (Hozzáférés: 2021. november 16.)
- ↑ a b c (1992. november) „The Dark fantastic” (angol nyelven). TheOne Magazine (50), 32-33. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.)
- ↑ (1994. január) „Darkmere is here - almost” (angol nyelven). TheOne Magazine (63), 14-15. o. (Hozzáférés: 2021. november 15.)
- ↑ a b (1994. március) „Darkmere premier” (magyar nyelven). 576 KByte V.évf. (3.sz.), 37. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.)
- ↑ (1994. június) „Tips / Darkmere” (angol nyelven). TheOne Magazine (68), 86-91. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.)
- ↑ (1994. május) „Darkmere” (magyar nyelven). 576 KByte V.évf. (5.sz.), 6-8. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.)
- ↑ Darkmere (angol nyelven). MobyGames . (Hozzáférés: 2024. november 24.)
- ↑ a b (1994. április) „Darkmere review” (német nyelven). Amiga Joker (4), 30-31. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.)
- ↑ a b (1994. április) „Darkmere review” (angol nyelven). TheOne Magazine (68), 42-45. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Darkmere című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.