Ugrás a tartalomhoz

Darkmere

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Darkmere:
The Nightmare's Begun
FejlesztőZero Hour Software[1]
KiadóCore Design[1]
ProducerJeremy Heath-Smith
TervezőMark K. Jones
ProgramozóPaul A. Hodgson
Andrew J. Buchanan
Stewart Gilray
MűvészMark K. Jones
Richard Fox
ZeneszerzőMartin Iveson
PlatformokAmiga
Kiadási dátum1994[1]
MűfajAkció-kalandjáték[1]
Játékmódokegyjátékos mód[1]
Adathordozófloppy lemez
Rendszerkövetelmény
Rendszer-
követelmény
OCS/ECS chipset[1]
SablonWikidataSegítség

A Darkmere: The Nightmare's Begun (röviden csak Darkmere) egy 1994-es fantasy környezetben játszódó, RPG elemeket is magában foglaló akció-kalandjáték Amigára, melyet a Zero Hour fejlesztett és a Core Design adott ki angol, német, francia és olasz nyelven.[2] A tervezett Atari átirat végül sosem valósult meg.[3] A programot eredetileg az Arcane Developments kezdte el készíteni és az eredeti céldátum 1992 Karácsonya volt,[4] de a tervek túl nagyratörőnek bizonyultak a hardverhez és a csapathoz mérten és a folyamatos csúszások miatt a Core Design házon belülre szervezte a munkát és "gyakorlatilag a semmiből újraírták". Ezzel együtt a kiadó szerint az eredeti tervek mintegy 90%-a visszaköszön az elkészült játékban.[5] A Core Design elkészítette a Darkmere folytatását Dragonstone néven[3] Amigára és CD32-re, de ez fogadtatását tekintve nem tudott az első rész nyomába érni.

Történet

[szerkesztés]

Ebryn herceg szerepébe csöppenünk, akit király apja, Gildorn küldetéssel bízott meg. A királyságra sötét fellegek borulnak, orkok hadai, útonállók és sárkányok lepték el az országot, melyet csak rémálomnak (Darkmere) hívnak. A falusiak állandó rettegésben élnek, hogy megölik vagy elrabolják őket és senki sincs biztonságban, bárhová is megy. Gildorn régen elf volt és Malthar a varázsló által készített varázskardját, egy elf kristályt ad fiának, Ebrynnek, hogy keresse meg és pusztítsa el a gonoszt.[3][6]

Játékmenet

[szerkesztés]

A játék három helyszínre oszlik, nevezetesen: a névtelen falu, a környező erdők és a sötét barlangok. Az előrejutáshoz küldetéseket kell teljesíteni, feladatokat kell megoldani. A játékos négy irányban mozoghat az izometrikus nézetű helyszíneket, melyek utcák, utak, szobák, stb. lehetnek. Különféle tárgyakkal, illetve nem-játékos szereplőkkel (NPC-k) lehet érintkezésbe kerülni, melyeket egy menüből kiválasztva azonosítani, átvizsgálni lehet, vagy személy esetén beszédbe elegyedhetünk velük értékes információkért.[3] A főhős elf kardja felizzik, ha orkok vannak a közelben, a Gyűrűk urához hasonlóan.[4] Ha a játékos ártatlanokat öl, akkor a kard megsérti őt magát is. Értelemszerűen, ha Ebryl életereje elfogy, akkor a játék véget ér.[7] Érdemes a karakterekkel beszélgetni, mert a kapott információk bővítik a lehetséges beszélgetés-témákat, kulcsszavakat kapunk, melyek aztán témaként elérhetővé válnak.[4] A harc valós időben zajlik és elég egyszerűnek mondható. Tűz + fel: csapás fejre, tűz + le: támadás védése, tűz + balra/jobbra: csapás testre. A játék egész menetén továbbá ugyanazt a fegyvert használjuk, amit a legelején kaptunk.[8]

Fogadtatás

[szerkesztés]

A Darkmere-nek alapvetően jó visszhangja volt a szaksajtóban és a játékosok körében is.[3] A TheOne 82%-ra értékelte, dicsérve az atmoszférikus hanghatásokat, melyek attól függően változnak, hogy milyen távol vagyunk a hang forrásától. "A játéknak stílusa van és az egész küldetés elég nagy ahhoz, hogy még egy tapasztaltabb kalandjátékost is hetekre lekössön ... de ha csak mérsékelten érdekel a kalandozás, akkor sem választhatsz jobban." – írta a TheOne. Ugyanez az újság ugyanakkor kritikaként fogalmazta meg, hogy strukturáltabb lehetne a térkép (Map) és a felszerelés (Inventory) nézet.[11]

Az Amiga Joker magazin szerint "az időnként kicsinek bizonyuló képernyő-felbontáson és az idegesítő floppy-cserélgetésen kívül (mely utóbbi merevlemezre történt telepítés esetén nem jelentkezik) kevés dologra lehet panasz, teljesen digitális a hangzás, részletgazdag a grafika, precíz a joystick-vezérlés." Arról, hogy miért nem lett mégsem átütő sikersztori, azt gondolják, hogy ahhoz változatosabb játékmenet és több és forradalmibb újítás kellett volna.[10]

A magyar 576 KByte magazin szerint "a játék talán egyetlen hibája, hogy a harc kissé primitívre sikeredett, de ez annyira azért nem zavaró. Egy szó, mint száz, ezt a játékot senki sem hagyhatja ki."[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f Darkmere: The Nightmare's Begun (angol nyelven). http://hol.abime.net/ . (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  2. a b c d e Darkmere: The Nightmare's Begun (angol nyelven). lemonamiga.com . (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  3. a b c d e f Darkmere: The Nightmare's Begun (angol nyelven). gamesnostalgia.com . (Hozzáférés: 2021. november 16.)
  4. a b c (1992. november) „The Dark fantastic” (angol nyelven). TheOne Magazine (50), 32-33. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.) 
  5. (1994. január) „Darkmere is here - almost” (angol nyelven). TheOne Magazine (63), 14-15. o. (Hozzáférés: 2021. november 15.) 
  6. a b (1994. március) „Darkmere premier” (magyar nyelven). 576 KByte V.évf. (3.sz.), 37. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.) 
  7. (1994. június) „Tips / Darkmere” (angol nyelven). TheOne Magazine (68), 86-91. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.) 
  8. (1994. május) „Darkmere” (magyar nyelven). 576 KByte V.évf. (5.sz.), 6-8. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.) 
  9. Darkmere (angol nyelven). MobyGames . (Hozzáférés: 2024. november 24.)
  10. a b (1994. április) „Darkmere review” (német nyelven). Amiga Joker (4), 30-31. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.) 
  11. a b (1994. április) „Darkmere review” (angol nyelven). TheOne Magazine (68), 42-45. o. (Hozzáférés: 2021. november 16.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Darkmere című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.