Dardanelláki csata (1656)

Dardanelláki csata (1656)
Pieter Casteleyn festménye a csatáról. (1657)
Konfliktus	Kandiai háború
Időpont	1656. június 26.
Helyszín	A Dardanellák
Eredmény	velencei győzelem
Szemben álló felek
Velencei Köztársaság  Máltai lovagrend  Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Lorenzo Marcello † Pietro Bembo Barbado Badoer Gregorio Caraffa Kenan pasa
Szemben álló erők
29 vitorláshajó, 31 gálya 28 vitorláshajó, 61 gálya
Veszteségek
Velence: 3 vitorlás hajó, 207 halott, 260 sebesült, 94 eltűnt Máltai Lovagrend: 40 halott, 100 sebesült. 22 vitorlás hajó, 34 gálya megsemmisült, 4 vitorlás hajó és 13 gálya fogságba került
é. sz. 40° 12′, k. h. 26° 24′40.2, 26.4
A Wikimédia Commons tartalmaz Dardanelláki csata (1656) témájú médiaállományokat.

A harmadik dardanelláki csata 1656. június 26-ban zajlott, a kandiai háború részeként a velencei és török flotta között. A csata velencei győzelemmel végződött. A török flotta számára a lepantói csata óta ez volt a legnagyobb vereség. A csata eredményeként az Oszmán Birodalom kénytelen volt lemondani néhány fontos szigetről, valamint a velenceiek sikeresen blokád alá vették a Dardanellákot, ezt a blokádot csak a következő évben sikerült megszüntetni.

A csata előzményei

1644 óta háború dúlt a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között, a Földközi-tenger keleti partvidéke feletti ellenőrzésért és főleg a Kréta feletti uralomért. Az oszmán hadsereg el is foglalta a sziget egy részét, azonban a sziget legnagyobb városánál, Kandiánál elakadtak és a város ostroma húsz évig tartott.

Időközben a velencei flotta a sziget elfoglalásának a megakadályozására, megkísérelte blokád alá vonni a stratégiailag és kereskedelmileg egyaránt fontos Dardanellákat.

A csata

A két flotta 1656. június 26-án találkozott össze. A szél kezdetben a törököknek kedvezett, hamarosan azonban megfordult és ez a velencei hajókat jobban segítette. A csata alatt a velencei főkapitány, Lorenzo Marcello életét vesztette, amikor egy ágyúgolyó eltalálta, de helyettese, Barbado Badoer a harcok végéig ezt eltitkolta, hogy megakadályozza a zűrzavar kirobbanását a velenceiek között.

Hamarosan a törökök visszavonultak, de a velenceiek üldözőbe vették őket. Az üldözés alatt a legkorszerűbb velencei hajó, a San Marco zátonyra futott és a legénysége kénytelen volt elhagyni a fedélzetet. Kisebb csatározások még másnap is voltak, de a csata lényegében június 26. estére véget ért. A velenceiek fényes győzelmet arattak, a törökök viszont hatalmas veszteséget szenvedtek és 5000 keresztény rabszolgát sikerült kiszabadítani az oszmán fogságból.

Következmények

A csata eredményeként a velenceiek megszállták Tenedosz és Limnosz szigeteket, valamint blokád alá vették a Dardanellákat. Isztambul és Kréta szigete között az utánpótlási vonalat a velenceiek átvágták, ezenkívül pedig maga város is a kulcsfontosságú szoros hiányában ellátási nehézségekkel küszködött 1656–1657 telén. A velencei blokádot csak a háromnapos csatában sikerült áttörni, 1657 júliusában.

Források

• Anderson, Roger Charles (1952). Naval wars in the Levant 1559-1853. University of Michigan Press. ISBN 1-57898-538-2.
• Finkel, Caroline (2006). Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire 1300-1923. London: John Murray. ISBN 978-0-7195-6112-2.
• Setton, Kenneth Meyer (1991). Venice, Austria, and the Turks in the Seventeenth Century. DIANE Publishing. ISBN 0871691922.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle_of_the_Dardanelles (1656) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.