Darboux-tétel
A Darboux-tétel a matematikai analízisben azt mondja ki, hogy egy intervallumon differenciálható függvény deriváltfüggvénye olyan, hogy bármely két függvényértéke közé eső értéket felvesz. A tétel egyik következménye, hogy a deriváltfüggvénynek ugrása vagy megszüntethető szakadása semmiképpen nem lehet.
Megjegyzések
[szerkesztés]Az világos, hogy ha egy az intervallumon értelmezett valós függvény folytonosan differenciálható, akkor két függvényértéke között minden értéket fölvesz. Ez amiatt van, hogy ekkor folytonos -n és a Bolzano–Darboux-tétel miatt Darboux-tulajdonságú. Ám, a deriváltfüggvények annyira speciálisak, hogy ez a tulajdonság a folytonos deriválhatóság feltétele nélkül is teljesül. Hasonló a helyzet Fermat szélsőértékekre vonatkozó tételéhez. Ha feltesszük, hogy az f: R differenciálható függvény folytonosan differenciálható az u belső pontban és ott úgy van lokális maximuma, hogy előtte f szigorúan monoton növekvő, utána szigorúan monoton csökkenő, akkor a derivált folytonossága miatt u-ban f deriváltja nulla kell, hogy legyen. Ám –gyengítve a tétel feltételein – ez már akkor is igaz, ha a folytonos differenciálhatóságot és az előtte-utána szigorúan monoton feltételt elhagyjuk.
A tétel
[szerkesztés]Minden differenciálható valós-valós függvény deriváltfüggvénye Darboux-tulajdonságú.
Bizonyítás
[szerkesztés]Elegendő belátni, hogy ha egy f : [a,b] R korlátos és zárt intervallumon értelmezett, differenciálható (a végpontokban balról, jobbról differenciálható) függvény olyan, hogy f '(a) < f '(b), akkor minden m ∈ (f '(a),f '(b)) nyílt intervallumbeli értékhez található olyan c ∈ (a,b) nyílt intervallumbeli pont, hogy m = f '(c).
Weierstrass tételével
[szerkesztés]Definiáljuk minden x ∈ [a,b]-re a
függvényt. Minthogy f is, így g is folytonos és differenciálható. g deriváltja:
azaz ha g '(x) = 0, akkor f '(x) = m, így feladatunk, hogy keressünk a belső pontok között zérushelyet g '-nek. Weierstrass tétele értelmében létezik g-nek minimuma. Ha ez a-ban van, akkor g '(a) = f '(a) – m < 0 miatt ott a függvény lokálisan csökkenne és lenne g(a)-nál kisebb értéke, ami lehetetlen. Ugyanígy g '(b) > 0 miatt lenne b előtt a függvénynek g (b)-nél kisebb értéke. A minimum helye tehát csak (a,b)-ben lehet és akkor a szélsőértékekre vonatkozó Fermat-tétel szerint ott g deriváltja 0, f deriváltja pedig, így m. ■
A Lagrange-féle középértéktétellel
[szerkesztés]Definiálni fogunk egy folytonos függvényt, melynek minden helyettesítési értéke olyan alakú, mint a Lagrange-féle középértéktételben szereplő hányados. Ennek a hányadosnak az értéke fog végigfutni az (f '(a), f '(b)) nyílt intervallum minden pontján, és így ad majd az f ' deriváltfüggvény, alkalmas c pontban m függvényértéket.
Legyen k az a és b számtani közepe. Legyen
Ellenőrizhetjük, hogy a g függvény k-ban is folytonos. A kissé bonyolult definíció azért van, hogy a hányadosfüggvény a végpontokban határértékként az egyoldali deriváltakat adja. Például a L’Hôpital-szabállyal vagy egyszerűen a δ = x - a 0 határátmenetet véve és az f differenciálhatóságra hivatkozva igazolhatjuk ugyanis, hogy:
- és
Ekkor a Bolzano–Darboux-tétel következményeként létezik olyan ξ ∈ (a,b), hogy g(ξ) = m. Attól függően, hogy ξ az (a,b) melyik felébe esik, felírható vagy
- , vagy
tehát a Lagrange-féle középértéktétel következményeként vagy az ( a , 2ξ-a ) vagy a ( 2ξ-b , b ) nyílt intervallum valamely c pontjában fennáll az f '(c) = m egyenlőség. ■
Megjegyzés
[szerkesztés]Világos, hogy a tétel akkor is igaz, ha f a zárt [a,b]-n folytonos, és a nyílt (a,b)-n differenciálható.
Minden folytonos függvény Darboux-féle, de a Darboux-tulajdonság nem jelent automatikusan folytonosságot, például a
függvény Darboux-féle, de nem folytonos.
Alkalmazás
[szerkesztés]A tétel szükséges kritériumot ad arra, hogy mely függvények lehetnek egy szakasz minden pontjában differenciálható függvény deriváltja:
Nem lehet derivált
- a szignumfüggvény nullát tartalmazó intervallumon
- az egészrészfüggvény egynél hosszabb intervallumon
- a Dirichlet-függvény, ami x-hez 1-et rendel, ha x racionális, és 0-t, ha x irracionális.
Források
[szerkesztés]- Császár Ákos: Valós analízis