Ugrás a tartalomhoz

Dankanits Ádám

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dankanits Ádám
Született1932. január 2.
Kolozsvár
Elhunyt1977. március 4. (45 évesen)
Bukarest
Állampolgárságaromán
Foglalkozásaművelődéstörténész,
könyvtáros
IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem
Halál oka1977-es romániai földrengés
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Dankanits Ádám témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dankanits Ádám (Kolozsvár, 1932. január 2.Bukarest, 1977. március 4.) magyar művelődéstörténész. Dankanits László öccse.

Életpályája

[szerkesztés]

Tanulmányait Kolozsvárt végezte, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos diplomát. A nagyenyedi Bethlen Könyvtárban s a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán dolgozott, majd akadémiai kutató ugyancsak Marosvásárhelyen; 1970-től A Hét szerkesztője Bukarestben.

Tanulmányai a NyIrK, Korunk, Forschungen zur Volksund Landeskunde és Revista Bibliotecilor hasábjain jelentek meg. Egy múlt század eleji magánkönyvtár és Pestalozzi hatása (Könyv és Könyvtár IV. Debrecen 1964. 229–233), Erasmus erdélyi olvasói (NyIrK 1967/1), Olvasótársulatok, polgári társalkodók és kaszinók (NyIrK 1968/1) című s más tanulmányaiban könyv- és könyvtártörténeti kutatások alapján vizsgálta az erdélyi olvasóközönség kialakulását. E kérdéskörre vonatkozó kutatásait rendszerezte és foglalta össze XVI. századi olvasmányok című művelődéstörténeti munkájában (1974), s folytatta a XVII–XIX. századi erdélyi életformaváltásra vonatkozó termelési, egészségügyi, közigazgatási és művelődési térre kiterjedő nagyméretű anyaggyűjtésében, amely az 1977-es bukaresti földrengéskor vele együtt pusztult el. E jelentős vállalkozás egyik elkészült részletét A hagyományos világ alkonya címmel A Hét közölte (1979/9–21). Sajtó alá rendezte s előszóval látta el Comenius válogatott írásait (1971), s részben fordította is az Erasmus világa című válogatást (1972) a Téka-sorozat számára.

Sírja a Házsongárdi temetőben.

A bukaresti földrengés áldozata lett – szülőföldjén, Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művei

[szerkesztés]
  • XVI. századi olvasmányok; Kriterion, Bukarest, 1974 (németül is)
  • A hagyományos világ alkonya Erdélyben; Magvető, Bp., 1983 (Nemzet és emlékezet)

Lásd még

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Kiss Ferenc: Nem az alkotó, hanem a mű... A Hét 1974/42.
  • Tonk Sándor: Művelődéstörténeti módszerek – művelődéstörténeti feladatok. Korunk 1974/10.
  • Tóth Sándor: S tán idővel a fájdalom is csillapul majd bennünk. Korunk 1977/3.

Források

[szerkesztés]